Kelly Oram: Örökkön-Örökké - Cinder és Ella 2.rész

Te vagy az életem, a szívem, a lelkem, a mindenem.

A könyv tartalma: 

A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

Véleményem: 

Ismét egy olyan könyv, amelynek az első részéről már találhattok bejegyzést a blogomon. Itt is olvashatjátok el, Kelly Oram - Cinder és Ella könyvajánlóját.: Cinder és Ella 

A mai könyv pedig nem más, mint, ahogy remélem kitaláltátok az Örökkön Örökké. Már rengeteg LOL könyvet olvastam ahhoz, hogy tudjam, mindegyik könyv képes mély érzelmeket felszántani az emberben, és hát ez is egy ilyen könyv. De ennek a végén mégse azt éreztem, hogy ez mekkora LOL. Mindezt persze jó értelemben. Számomra a Cinder és Ella  volt az első LOL könyv amit olvastam, így hát az írónőtől is ez volt az első könyvem. Mind emellett már alig várom, hogy a többi fantasztikusnak ígérkező könyvét is elolvashassam.  

Most egy kis spoiler következik az első rész bevezetőjéből, de ezt kivételesen nem takarom ki, majd később megfogjátok érteni, hogy miért is.

"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősöket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk - a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé. Szóval van ennek az elképzelésnek értelme, de mégis szívás, főleg, ha te vagy az a bizonyos hősnő."

Ezzel az idézettel mélységesen egyet tudok érteni, főleg ha az ember olvasta az első részt, és tudja, hogy mekkora szívássá alakult Ella élete a balesete után. Az összes Hamupipőke történetet áttekintve, senki sem szívott ennyit, és akkorát, mint a mi Ellamaránk. (Ha többet akarsz megtudni az első részről, fönt a linkben megtalálod.) Már a kezdetektől fogva imádtam a lányt, és nagyon könnyen tudtam vele azonosulni. Ezek után pedig jött az egoista álompasi, aki minden szempontból tökéletes. Mondjuk van is oka a magas egójának. 

Egy kicsit féltem,amikor belekezdtem a történet folytatásába, mivel nem tudtam mit lehet még kihozni a kettejük kapcsolatból. 

Természetesen alaptalan volt a feltételezésem. Hiszen ez a rész is ott van a toppon. Egyszerre aranyos, vicces, néhol szomorkás, máshol pedig elgondolkodtató. A szövege egyszerű, és mind ezen által jól érthető. 

A szerző most sem kímélte a főszereplőinket. Rettenetesen sajnáltam Ellát a zug firkász miatt,vagy akár az édesapja miatt, aki akaratlanul, de folyamatosan bántotta őt. 

Óriásit csalódtam, persze pozitívan Ana karakterében, aki, ha nem is zökkenő mentesen, de kezdett testvérként viselkedni. Scotty most sokkal több szerepet kapott, mint az előző részben, és ennek kimondottan örültem, hisz ő is egy imádni való karakter a számomra. Ella apja viszont kiverte nálam a biztosítékot, az biztos, hogy engem nehezebben bírt kibékíteni, mint a családját. Persze a történet új szereplőkkel is gazdagodott. Nagyon megszerettem Brian édesanyját, és apját. Ők is fantasztikusan nagy kedvencemmé váltak. Mellettük pedig hálával tartozom a szintén új szereplőknek Ellie-nek és Seth-nek, akik segítettek átlendülni Ellának a holtpontján. És még ott volt Nash is, akinek a karakterét jobban megismertem volna. Nagyon vonzott ez a fotózás téma, és az, hogy mit akar mondani ezzel a szerző. 

Ella mellett pedig ott van a másik főszereplőnk is...Brian. Ő egy elég összetett karakternek bizonyult. Harcos, de mégis érzékeny. Arrogáns, mégis óvatos. Figyelmes, és humoros. Odáig vagyok mind tőle, mind a szópárbajokért, a cukkolásért, a meglepetésekért, és úgy általában Brianért. 

A könyvben az a legjobb, hogy egyben szórakoztató; humoros; romantikus; magával ragadó és aranyos; és feszültség keltő. És a legfontosabb: elgondolkodtatja az olvasót. Kortól függetlenül, felhívja arra az olvasó figyelmét, hogy mennyi mindennel kell megküzdenünk az életünk során, és, hogy ezek közül az első helyen áll az önmagunknak való megfelelni akarás, illetve leküzdése. Sokszor szembesülhet az ember azzal, hogy túl szigorú az ember magával, és így nem hiszi el azt, ha valaki komolyan megdicséri. Félünk attól, hogy önmagunkat lássuk, vagy éppen attól, hogy mások, hogyan látnak minket. Annyi mindentől félnek az emberek, hogy közben elfelejtenek élni. De nem mindenkinek akad olyan baráti köre, aki támogat. Ahány olvasó, annyi jelentéssel bír ez a történet. 

Olvassátok el, ha nem féltek, hogy egy ifjúsági könyv rávilágítson az élet nagy igazságaira!