Leiner Laura: Maradj velem - Iskolák versenye 2.rész

– Gyönyörű vagy, amikor nevetsz.

A könyv tartalma: 

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 

Véleményem:

Ismét egy hazai szerző, személy szerint az én kedvenc magyar íróm, Leiner Laura könyvét hoztam nektek, méghozzá, ahogy címből is kiderül az Iskolák versenye trilógia második részét, a Maradj velemet. Igyekszem spoiler mentesen leírni a könyvet, ezért valószínű ez is ilyen rövidke ajánló lesz. 

A könyv, ahogy az első rész is, főszereplőnk Újvári Hanna szemszögéből íródott. Szintén az első részhez hasonlítva, ez a könyv is pár nap történését foglalja magába. Ami elég meglepő, hiszen az események ebben a részben is pörögnek, és csak úgy történnek a dolgok. Újabb feladatok, újabb kiesők... Ahogy a verseny folytatódik, nem csak a feladatok, de a versenyzők is egyre keményebbé válnak (de nem a párnaplábnap-ra gondolok). Elindulnak a rivalizálások, és a szövetségesek keresése. 

A piros csapat tagjai kezdenek összekovácsolódni, ugyanakkor előfordulhat egy két veszekedés is. 

Mint az első részben, itt is Hanna múltja sokszor visszatér. Néha hosszabb, néha rövidebb visszaemlékezés képében. Lehet valaki unalmasnak tartja az ilyen részeket, de Laura ezt is megoldotta, és rávezet arra, hogy mindenki másképp dolgozza fel a gyászt. Ki több, ki kevesebb ideig gyászol. Hannának egy éve teljesen felborult az élete, az anyukája elvesztése után, és így érthető is, hogy ennyit gondol rá, ennyit emlegeti. Hanna családja kapcsán még annyit, hogy az apukája ugyanúgy megmaradt annak a kíváncsi embernek, aki aggódik a lányáért. Ugyanakkor Hanna nagy örömére, az apukát végre elkezdte valami érdekelni. A Nagyi, aki sokunk kedvencévé vált, ugyanúgy maradt a régi. Csak úgy ontja a poénokat, és ha lehet így fogalmazni, még fergetegesebb beszólásokkal áll elő. 

És persze ott van Kocsis is. Az igaz netceleb. Rajta is rengeteget lehet nevetni a történet során. Talán ő még az olvasóknál is nagyobb Szirtes szurkolóvá válik. 

Ott van még a mi kis Korna párosunk. Hanna és Kornél a könyv folyamán egyre csak erősödik. Nincs a kapcsolatukban semmi különleges, csak egy hétköznapi szerelem, és ez egyre közelebb hozza őket egymáshoz, és az olvasóhoz is. 

Egyetlen egy hibát tudok a könyvre mondani. Az pedig a befejezés. Rengeteg befejezést eltudtam képzelni a könyv lezárására de ezt nem. 

Csakúgy, mint az első részt, ezt is imádtam. Ha te is szereted a Leiner Laura könyveket, akkor ezt is érdemes elolvasnod, ha még nem tetted. Ugyanabban a tökéletes kidolgozásban részesült, mint az írónő többi könyve. A szereplők személyisége is fantasztikus. Ki javul, ki pedig még mocskosabb karakterré válik.

Sajnos spoiler mentesen ennyi lenne ez az ajánló. Ha még nem olvastad el, itt az idő. Nem lesz felesleges pénzkidobás.