Leiner Laura: Állj mellém - Iskolák Országos Versenye II.trilógia - 3.rész

 – A világ összes balhéját elvinném helyetted, Major.

A könyv fülszövege: 

A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba. Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.

Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is „Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…

Ajánló/Kritika: 

Ismét egy olyan sorozatnak értem a végére - igaz, ez sem most volt - ami hatalmas kedvencemmé vált a hónapok alatt, így visszaemlékezve be kell vallanom, elég nehéz volt elolvasni az utolsó fejezeteket, mondatokat. 
Igaz, hogy már hónapokkal ezelőtt végeztem vele, de a gondolataim még mindig nem sikerült teljesen gatyába rázni. 

A történet ott folytatódott ahol abbamaradt, én pedig -, mint az első két kötetnél is - hatalmas izgalommal és kíváncsisággal vágtam bele. 
Egyet viszont tudok: ez a trilógia bőven túlszárnyalta az előzőt a szememben. Összességében ez a három könyv el se tudom mondani mennyire kikapcsolt, és mekkora szórakoztatást nyújtott, és nem utolsó sorban mennyit mosolyogtam rajta. 

Biztos vagyok benne, hogy már rengetegen olvasták a trilógiát, ám mégse szeretnék spoilerezni, így muszáj megpróbálnom csupán körülírni az egész történetet. 
Külön véve ez a rész is nagyon izgalmas volt, a csapatok csodásak voltak - még mindig nagyon különleges szereplőgárdával rendelkezik a történet -, a feladatok ötletesek voltak, és külön örültem a két románcnak amelyek kibontakoztak. Rengeteg szép és szívet melengető résszel volt tele a történet, és persze a percekig tartó nevetések vagy sírós pillanatok sem maradhattak el. És a kommentelők 90%-a is pozitívan állt a Szirtes csapathoz a történet végére - bár véleményem szerint még mindig eszement sok komment rész volt a könyvben. 

Laura még mindig hatalmas tehetség a szememben - most is épp az egyik könyvét olvasom -, nagyon hamar megszerettette velem a karaktereit, és nagyon kevés író tudja elérni, hogy ennyire beleéljem magam egy történetben, de neki sikerült, így hát le a kalappal előtte. 

Értékelés: 9,7/10
Sajnálom, hogy ilyen rövid ajánló lett, egyszerűen nem tudok úgy írni, egy olyan könyvről amit imádok, hogy ne spoilerezzem tele. Egyszerűen tökéletes olvasmány volt számomra, csak ajánlani tudom. 

Idézetek a könyvből: 

– Ha muszáj lenne választanom, ami nyilván nem könnyű, de ha az életem múlna rajta – magyarázta Panna Tahinak –, akkor azt mondom, hogy a Vasember a kedvencem a Bosszúállókból.

– Egyszer néhány haverom elhívott egy horgászós-italozós hétvégére.

– És? – nógatta Tahi, mert úgy tűnt, Dominik befejezte a történetet.

– És én az italozást részesítettem előnyben – felelte diplomatikusan, mire Tahi csalódottan csóválta a fejét.

– Nem emlékszel arra, hogyan kell horgászni? – nógatta.

– Arra sem emlékszem, hogy hol voltam – közölte Dominik, […].

 – Tényleg ezt választottad volna? – fürkészte Tahi gyanúsan.

 – Aha.

   – Miért, jól dobsz? – kérdezte.

 – Eddig nem volt rá panasz – vonta meg a vállát Rajmund hanyagul. – A Szirtes ablakából például simán eltaláltam a matekta… – kezdte, majd meglátva Tahi mérges tekintetét – náááá… – nyújtotta el a végét Rajmund, inkább elharapva a mondatot. – Nem fontos – rázta meg a fejét.

– Készen álltok? – kérdezte Tahi hátrafordulva hozzánk.

– Nem – feleltük egyszerre.

– Helyes. Akkor menjünk – nyitotta ki az ajtót, és kiszállt.

„De én nem vágom, mi az a piros pingpongütő amit Rajmund és Sára egymásnak kommentelgetnek?”

„Nem tudom én sem”

„Ja, engem is marhára zavar, hogy két idegen ember, akiket mániákusan figyelek, mert nincs saját életem, nem beszél mindenki számára világosan, úgy, hogy rögtön értsem. Hát milyen dolog ez”

A következő bejegyzés: Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!