Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre - Geek Girl 1.rész

– Ó, és ki nem cicamókuskálja le? […] De most komolyan, ki a majommufinomat érdekli?

Tartalom: 

Harriet ​Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

Véleményem:

A mai könyv, számomra egy kicsit fura olvasmány volt, de végére, nem is tudom, hogy hogyan de megszerettem. 

Amikor az ember először ránéz erre a borítóra (lásd lejjebb), azt gondolja, hogy cuki, tiniknek, tinikről szóló történettel találja szemben magát. Végül is, nem téved vele az ember, hiszen egy tini nem hétköznapinak nevezhető világába nyerhetünk betekintést. A könyv első kötete, úgy érzem, csak egy kis löket volt a többi rész felé (amiket még sajnos nem olvastam, de rajt vannak a listán), hogy igenis érdekelhet valakit egy Harriet féle lány gondolkodásmódja, szerencsétlenkedése, és a beilleszkedés próbálgatása a modern világba. 

Amikor belekezdtem a könyv olvasásába, azt hittem a tizedik oldal után feladom, mert egyszerűen röhejesnek, idegesítőnek, és leginkább furcsának tartottam a szövegkörnyezetet. Hisz, milyen már, ha magázva vagy a könyv olvasása közben.? De a Lapozza99-re műsor jelmondatát (biztosan ismeritek a műsort, Spotify-n megtaláljátok) megfogadva, adtam 100 oldalt a könyvnek. Végül, a századik oldal lehagyása után, észre se vettem ezt a kis idegesítő momentumot. Mivel elég ritka számban szól az író az olvasóhoz, ezért elég könnyű volt megszokni, hogy ez Harriet stílusához tartozik. Persze, úgy érzem, a sorozat második kötete olvasásánál, újból elő fog jönni ez a probléma. 

Olvasás közben, mégis rájöttem, hogy maga Smale érdekes humora, és maguk, a különböző karakterű, és személyiségű szereplők teszik érdekessé, és olvashatóvá a könyvet. Főszereplőnk Harriet Manners, egy elég érdekes karakter számomra. Természetesen leginkább a magázódása miatt, de számomra az elején az is idegesítőnek bizonyult, hogy ő az aki mindent tud. Vagyis a kis Okoska. Így hát egy kicsit érdekes volt a főszereplő helyébe képzelni magam. Csak, hogy ti is tisztában legyetek Harriet stílusával be is mutatom őt nektek. De mivel lehet, hogy valakit SPOILER-ként fog érni, ezért jelöljétek ki a szöveget, ha mindenképp elszeretnétek olvasni. 

Harriet maga egy nagyon érdekes személyiség, aki mindig mindent tud, később kiderült, nem pont az az okoska típus, vagyis nem igazi GEEK, mint ahogy a könyv elején bemutatta magát. Ugyanakkor olyan dolgokat tud, amikre az ember nem is gondol. Ilyen például az, hogy a kolibrik nem tudnak lépni, vagy, hogy a kék madarak nem látják a kék színt. Ezt a két információt a fenti idézetben is olvashatjátok. Szóval Harriet ilyen információkkal van tele. Mégis nagyon különleges lány, és nem csak a könyv főszereplőjeként gondolom különlegesnek, de ha például a valóéletben s lenne egy ilyen lány őt is annak tartanám. Büszke lehetne magára, és jobban felvállalhatná az olyan  tulajdonságait, mint például azt, hogy nem érdekli a divat, szereti, sőt imádja a random tényeket,  Ezekkel a random tényekkel egyszerre olvas, és művelődik is az olvasó. Ez szerintem tök szuper dolog. De mivel ő úgy gondolja, hogy nem szereti senki, és utálják, na meg persze a GEEK felirat miatt a táskáján, nem meri ezeket a szerintem fantasztikus tulajdonságait. Pedig csak az "esküdt ellensége" uszítja a többieket arra, hogy utálják, csúfolják a lányt.  Harrietet mondjuk egy két helyen nem igazán értettem, miért nem képes kiállni magáért amikor piszkálják. Inkább a barátnője Nat, volt az aki kiállt a lányért, és beolvasott mindenkinek aki csak a lány ellen volt,vagy akárcsak csúnyán néz rá. Nat annak ellenére, hogy a barátnője az ő álom  életét éli, vagyis modellkedéssel foglalkozhat, nem volt vele olyan, mint az álnok Alexa. Helyette inkább támogatta, és ugyanúgy kiállt érte. Számomra ő vált a kedvenc szereplőmmé. Nat mellett pedig ott volt a kukkoló Tobby is, akitől, be kell vallanom, még a könyv végén is kirázott a hideg. Személy szerint én tökre be lennék parázva, ha engem is valaki a nap minden percében megfigyelés alatt tartana, és követne mindenhova, esetleg jegyzetelné, hogy mikor és, hogy mennyi időt töltök a wc-n. Mégis a fiú is egy igazi baráttá vált a könyv végére Harriet számára. 

Szerintem (remélem senki nem sértődik meg) sokan magukra ismerhetnek Harrietben (bevallom egy két hekyen én is így voltam vele). Ugyanis Harriet szerencsétlenkedése szerintem a miden napokban a legtöbb emberrel előfordul. Mégis ő az a tökéletesen szerencsétlen lány. Ahogy a legtöbb ember, ő is képes felesni a saját lábában. Mégis. Tehetség az amit ez a lány művel. A legtöbb és legszórakoztatóbb jelenetek, pont a lány szerencsétlenkedésére épülnek. A többi pedig a családjához (akiket szintén nagyon megszerettem. Tudni kell, hogy Harriet anyja nem él, és ezért egy nevelő anya helyettesíti az igazit. Mégis úgy kezeli Harriettet, minta a sajátja lenne. Imádom mind a pót anyukáját, mind az apukáját, aki szintén olyan mint a lánya. ); vagy éppen Nickhez, az oroszlánfiúhoz; esetleg a barátaihoz kapcsolódtak. Minden egyes jelenet amiben Nick is szerepelt megmosolyogtatott, vagy épp megnevettetett. De soha nem ültem fapofával. Viszont azt nagyon sajnálom, hogy Nick-ből ilyen keveset kaptunk. Ő is egy nagyon szerethető és édes karakter, mégis alig ismerhettük meg. ÉS hát, milyen is a modellkedés ügynök nélkül? Ott van még a mi kedves Wilbur-unk. Őt is személy szerint imádtam! Egy vicces, talpig rózsaszín a becézgetéseivel. Képes volt feldobni az unalmas jeleneteket, és rengeteg színt hozott a könyvbe. 

Akkor most megpróbálok a könyvről valamit szakszerűen írni...

Eléggé érződik a könyvön, hogy kezdő könyv. ezért sem az írónő, sem a sorozat nem került a kedvenceim közé. Viszont maga az ötlet jó volt, hogy felkavarta egy hétköznapi 15 éves lány életét azzal, hogy belekeveredett egy olyan világba amit nem is akart. Mégis... Hiányzott belőle az a csoda....