Marni Bates - Gyilkos a vonal végén
A legjobb védekezés a szarkazmus.
A könyv tartalma:
Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét), és sok-sok csokitorta. Happy end. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos iskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…
Véleményem:
Őszintén szólva, számomra ez a legelső Marni Bates könyv, és így nem igazán tudom, hogy milyen az író stílusa, karakterformázása. Szerintem egyszeri olvasásra tökéletes könyv lehet. Nem került fel a kedvencek listájára, de azért tetszett. Mondjuk nem hiszem, hogy még egyszer elő fogom venni.
A történet vázlata szerintem tökéletes. Már a tartalom is ígéretesnek hangzik. Nem az a tipikus unalmas kezdés, mint a legtöbb könyvben, hanem egyből csapjunk bele a lecsóba, hiszen meghal az öregember és csak úgy pörögnek az események.
Egyetlen egy negatívumot tudok a könyvről mondani, ami óriási hibának számít egy ilyen történetben, az pedig a hitetlenség. Már maga az iskola, a rendőrség, és a szervezet motivációi és tettei elég hitetlenek, nem igazán lehet megalapozottnak érezni. Pedig egy ilyen nyomozós történetnek, igen nagy szerepet kéne neki adni. Egy-két hiba azért magában a történetben is van. Ilyen például az, hogy Emmy bekerül egy elit iskolába, úgy, hogy semmit nem tud a kávélopóról, és még soha életében nem is találkozott vele.
Már maguk a karakterek zseniálisak, és összetettek. Miközben az egyik oldalról a zagyva nyomozókat látjuk, a másik oldal a tökéletes szereplőkidolgozással egyenlít. Ott van Emmy aki már magéban egy vicces, szerethető karakter. Senyasztián (Sebastian), a maga arrogáns, és idegölő személyiségével tökéletesen az ember szívébe tudja magát lopni. Két főhősünk barátai pedig szintén tökéletes kidolgozásban részesültek, ki a mindent tudó, okoskodó szerepét kapta; ki a hekker szerepét foglalja; de van olyan is aki a "csillámpóni" szerepben részesül. Minden egyes karakter tökéletesen illik a történetbe, és a barátságokat is csak színesíteni tudja ez a rengeteg karakterforma.
Már a történet elején nagyon nehéz letenni a könyvet, de az utolsó 100 oldal szinte magával ragadja az embert, és alig bírja letenni. Tökéletes, könnyű olvasmány akár suliidőre, akár nyárra. Garantált izgalom, és szórakozás. Bátran ajánlom mindenkinek!
 |
| Borító |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése