Leiner Laura - Akkor szakítsunk

– Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.

Tartalom: 

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.
A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást… 

Véleményem:

Ismét csak egy Leiner Laura könyvet hoztam el nektek, őszinte leszek, nem ez a kedvenc könyvem az írónőtől, és nem is ez sikerült a legjobban. Viszont nagyon sok mindet át tud adni, ha kíváncsi vagy rá, tarts velem! 

Mit is csinál az ember ha két év után szakít vele a barátja, méghozzá karácsonykor? Főszereplőnkhöz hasonlóan gondolom majdnem minden lány telezokogja a párnáját, kidobja a közös fotókat, vagy éppen elégeti ( Lángra lobbant nyár :D ), de biztosan nem a szilveszterre gondol. Mégis, valahogy mindent átértékelsz magadban, amikor meglátod, hogy a volt barátod ott folytatta ahol előtted abba hagyta, míg te csak sírtál miatta... Így van ezzel Lia is, és beleveti magát a szilveszterbe.



Bevallom nektek őszintén elég nehezemre esett hozzáfogni ehhez  a könyvhöz, hiszen elég sok negatívumot olvastam róla (mondjuk egy kicsit furcsálltam is ezt az egészet), de úgy voltam vele na bumm, maximum nem fog tetszeni. Olvasás közben bizony éreztem én is, hogy egy két helyen lóg a lába, de ezt, ahogy haladtam a történettel egyre kevesebbszer véltem felfedezni. Úgy érzem ezek a rejtett momentumok azok, amik miatt sokan nem kedvelik ezt a könyvet. A történet haladtával kezdtem megkedvelni Kornéliát, ugyanakkor egy két helyen nyakon bírtam volna verni, olyan idegesítő volt, és hát ez egy kicsit nehezítette az olvasást, de örülök, hogy nem adtam fel.


Hogyha eddig nem elesett volna le, az Akkor szakítsunk egy szilveszteri sztori, és a többi LL könyvhöz képest, ez csak egy nap történéseit foglalja magába (Persze van egy vagy két rész bevezető arról a bizonyos szakításról, és az azt követő pár napról). Lia és Norbi karácsony napján szakítottak, ugyanakkor hatalmas bökkenő az elkövetkező napokban, hogy ugyanabba a szilveszteri buliba hivatalosak. Később pedig csak rá tesz egy lapáttal, hogy Norbinak randija lesz aznap.
Lia szilveszter este pedig rávette antiszociális bátyját, Szilkót, hogy ugyan vigye már el őt és barátait ebbe a buliba. Indulás előtt pedig nagy meglepetés érkezik, ugyanis Norbi is megjelenik az autónál, de nem is csoda, hogy a közös barátok (Csabi és Eszter, akik szintén együtt vannak) elhívták a fiút is, hiszen főszereplőnk azt mondta mindenkinek, hogy fantasztikusan van, és már réges rég túl lépett a srácon. Ezzel pedig bele is csapunk a lecsóba és megkezdődik a nem minden napi utazás Szánkó bulijába, Budapesten keresztül, és nem is csoda, hogy nem is kicsit a feje tetejére áll a barátság....


Írói szempontból érdekes ahogyan Laura (az előbb említett) egy estét próbál magába foglalni egy történeten keresztül. Nehéz kihívásnak gondolom mind ezt ütőssé, és gördülékennyé tenni, de ismerjük Laurát, rajta ez sem fogott ki. Mivel sok volt a flashback jelenet, így annyira nem volt gond, és a könyv végére még egy kis epilógus szerűséget is kaptunk, így hát azt is megtudhattuk mi lett a szereplőinkkel. Ismét csak magamat tudom ismételni, Laura megint csak vette a kanyart, és egy kerek, egész történetet rakott le elénk.
Maga a könyv stílusa ugyanaz a "Laura stílus" maradt. Humoros; szerethető; első szám egyes személy szempontból íródott, tipikus Laura.
Az igazat megvallva szívesen olvasnék már Laurától úgy könyvet, hogy egy fiú szemszögéből, vagy akár egy egyes szám harmadik személyben.



De visszatérve a könyvre. Én megint csak sokat szórakoztam rajta, természetesen azt leszámítva, amit az elején leírtam. Tetszettek a poénok, és talán még egy két érdekes karakterrel is találkoztam. Szilveszter este volt, a feszültség ott lógott a levegőben (ez is egy ok lehet arra, hogy sokaknak nem tetszik.), de úgy gondolom, hogy ezért nem kell egy könyvet megutálni, én élveztem. Egyik kedvenc szereplőm Szilkó lett, akit bevallom a könyv elején utáltam, de ahogy kocsiba pattantak egyre jobban megszerettem. Attól még, hogy filozófia szakra jár, és nem kicsit okoskodó, nagyon nagy és odacsapó poénokat lőtt el a maga eszén és módján, ez az egyik szempont a sok közül amiért ennyire a szívemhez nőtt. A másik nagyon szórakoztató jelenség a könyvben Ákos volt. Hát... róla inkább csak annyit, hogy vicces és egyben szánalomra méltó volt, ahogy Pest és Buda között szaladgál....
Viszont óriási tapsot (clap, clap, clap) Laurának amiért ilyen életszerűen előadta, és leírta Norbi és Lia kapcsolatát, és a testvéri viszont Szilkó és a lány között.


Főszereplőnk számomra egy elég megoszló karakter volt. Nem tudok rá mit mondani, egyszerűen csak annyit, hogy jó volt egy olyan lány narrálásában végig olvasni a könyvet, akivel nem szívesen barátkoznék.


Összevetve:  Laura egy remek szerző, ezt mindenki tudja. Ez a könyv pedig csak szerethető, de koránt sem tökéletes az író többi írásához képest. De megint csak ütöm a szavam.... mindez ellenére pörgős volt, és egy kicsit, ha számomra nem is nagyon, de szerethető is.
Ha te is Laura fan vagy, mindenképpen olvasd el ezt a könyvét is, tanulás képpen. És mi enne a tanulás? Az, hogy nem mindig lehet tökéletes munkát végezni, nem minden lehet hibátlan és olyan, ami mindenkinek kedvez és bejön.
Egy esélyt mindenképpen érdemel.

Új borítós