Leiner Laura - A Szent Johanna gimi - Együtt
[…] – Úgy tűnik, van egy igen meggyőző őrangyalod…
A könyv fülszövege:
" Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam.
- Green Day szól a zsebedben - mondta.
- Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti...
- A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel.
- Cortez - suttogtam, és megtorpantam az úton.
- Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz - ugrált körülöttem Virág.
- Mit mondjak? - kapkodtam a levegőt.
- Elsősorban ne mondj semmit, várd meg hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel - tanácsolta Arnold." (részlet a könyvből)
Véleményem:
Maga a könyvsorozat az egyik kedvencemmé vált, ugyanakkor ha részenként nézzük, akkor már akad egy két nem tetsző dolog. Maga az alapsztori tetszik, adott egy gimis lány, aki beleszeret a suli legmenőbb fiújába. De mégis. Kicsit sok könyvben lehet erről olvasni, nem gondoljátok? Elég sok a mégis.:D De mégis (ismét :D nem bírok vele leállni) Laura valahogy egészen más szemszögből próbálta ezt megközelíteni. Nem magát - Reni szenvedését - akarta bemutatni, hanem a 21. századi létet, a tinik világát, mindennapjait.
Az előző részhez képest kicsit laposabbnak éreztem ezt a félévet. (Hiszen minden könyv egy-egy fél évet foglal magába.) De valahogy csak sikerült elütnöm vele az időt, és csak szálltak a perek, vagy akár órák, amiket az olvasásával töltöttem. Erre is csak Laura képes. De mindez röviden megfogalmazva úgy nézne ki, hogy: A sztori csak folytatódik, Reni csak sír Cortezért, de még sem tesz semmit. Az első rész még csak csak elment, hiszen ott ismerkedtünk meg Reni világával, de a második rész már annyira nem számított "újnak". Semmi izgalmas dolog nem történt benne, egyedül talán az, hogy Renit még több probléma éri. Ami néha csak a lány fejében léteznek. A poénok szintén fergetegesek, és szórakoztatóak, talán ez tette velem azt, hogy haladjak az olvasásával. Mégis (:D) úgy érzem, hogyha még egyszer el kéne olvasnom (tudni kell, hogy már kétszer végigrágtam magam a sorozaton) nem tudnám élvezettel elolvasni. A poénok, idézetek amiket olvasok róla Facebookon; vagy éppen instagrammon megnevettetnek, és eszembe juttatják milyen is volt először elolvasni ezt a fantasztikus sorozatot.
De visszatérve a második részhez... Térjünk rá a szereplőinkre:
Összességében szerintem ez a sorozat leggyengébb kötete. Semmi olyan nem történik benne, ami segítené sz előrehaladást történetileg. A szövegezése könnyű, és gyorsan olvasható. Számomra nem olyan megnyerő! De ha tetszett a sorozat első része, akkor olvasd el ezt is. A következő részek már sokkal érdekesebbnek bizonyulnak számomra. Ne habozz a sorozattal!
Új borító |
Sajnálom, ez az ajánló kicsit elkapkodottnak látszik, de mentségemre legyen nem igazán tudok erről a részről mit írni. Csak ilyen össze vissza gondolataim vannak erről a részről. A továbbiakban remélem több ilyen nem lesz.:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése