Colleen Hoover _ Tarryn Fisher - Never never 1.: Soha, de soha
Úgy is érzem magam… mint egy kisgyerek a mérhetetlenül nagy világban.
A könyv tartalma:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Véleményem:
Mai könyvünk nem más lesz, mint két fantasztikus írónő - Név szerint: Colleen Hoover és Tarryn Fisher - alkotása. A könyv nem más, mint egy trilógia, eredeti nevén Never Never.
Mivel a borítón található tartalomból nem sok minden derül ki, ezért itt is egy kis ismertetés: Két főszereplőnk Charlie Wynwood és Silas Nash egyik napról a másikra arra lettek figyelmesek, hogy semmire sem emlékeznek. Amikor pedig rájöttek, hogy mindkettejükkel ugyanaz a dolog történik, elkezdek találgatni, mi is történhetett velük. Körbe néztek a szobájukban, elolvasták a naplóbejegyzéseiket, vagy éppen az egymásnak szánt leveleket. Vagy a városban kutakodtak apró nyomok után. Minden perccel és minden órával egyre többet és többet tudtak meg magukról, és a köztük lévő kapocsról. De mind ez meggátolja a két család közti konfliktus...
Nagyon izgalmas volt már maga az egész történet, de az kifejezetten tetszett, hogy Charlieval és Silassal együtt fedezzük fel őket, a családjukat, a gimijüket, és magát az életüket. És a legfontosabb tényező: Hogyan is szeretnek egymásba. ennél többet nem is nagyon tudok mesélni, hiszen úgy a jó, és az a lényeg, ha a két szereplőnkkel fedezzük fel a történetet.
Számomra itt is könnyű volt a szereplőkkel azonosulni. Szerinte, ha te is elolvasod a könyvet, te is így éreznél ezzel kapcsolatban. Hiszen, megbízhatsz valakiben, akit nem ismersz (de ő téged igen)? Én legalábbis tisztára magamon kívül lennék, ha egy nap úgy ébrednék fel, hogy még a nevemet sem tudom.
A könyv természetesen nem csak kalanddal szolgál. Arra is jó, hogy az ember, átgondolja; megpróbálja kívülről látni az életét. És ha a kérdésre (vagyis: Büszke lennék magamra?) szerinted a nem a válasz, akkor még nem késő változtatni az egészen.
Egyetlen egy dologba tudok csak belekötni. Ez pedig a Charlie és Silas szemszögéből íródott részek megkülönböztetése. Oké, tény és való, hogy minden fejezet felett ott volt, hogy ki szemszögéből íródott. De ha csak a szövegkörnyezetet vesszük alapul, akkor nem igazán lehet megkülönböztetni a kettőt. Silas stílusát, szóhasználatát kicsi sem éreztem férfiasnak, sokkal inkább femininnek.
Ugyanakkor persze maga a koncepció és a megvalósítás letehetetlenné varázsolta a könyvet. A dramaturgiai része zseniálisan fel lett építve, és érződik, hogy két nagyszerű író dolgozott ezen a könyvön.
Összegzésként pedig csak ennyit:
Izgalmas és szórakoztató kötet. Maga a könyv gyorsan és jól olvasható. Amint már az előbb is írtam, elgondolkodtatja az embert, és képes sok mindenre rávenni (Mármint gondolkodás céljából :D) És ahogy a borító is írja: Soha ne felejts! És Soha ne hagyd abba!
Tényleg egy nem mindennapi történet! :)
A könyv pdf linkje: https://drive.google.com/file/d/1jQDkSDWZqxitzmCHNbsP8zk4FXFLtB3G/view?usp=drivesdk
Véleményem:
Mai könyvünk nem más lesz, mint két fantasztikus írónő - Név szerint: Colleen Hoover és Tarryn Fisher - alkotása. A könyv nem más, mint egy trilógia, eredeti nevén Never Never.
Mivel a borítón található tartalomból nem sok minden derül ki, ezért itt is egy kis ismertetés: Két főszereplőnk Charlie Wynwood és Silas Nash egyik napról a másikra arra lettek figyelmesek, hogy semmire sem emlékeznek. Amikor pedig rájöttek, hogy mindkettejükkel ugyanaz a dolog történik, elkezdek találgatni, mi is történhetett velük. Körbe néztek a szobájukban, elolvasták a naplóbejegyzéseiket, vagy éppen az egymásnak szánt leveleket. Vagy a városban kutakodtak apró nyomok után. Minden perccel és minden órával egyre többet és többet tudtak meg magukról, és a köztük lévő kapocsról. De mind ez meggátolja a két család közti konfliktus...
Nagyon izgalmas volt már maga az egész történet, de az kifejezetten tetszett, hogy Charlieval és Silassal együtt fedezzük fel őket, a családjukat, a gimijüket, és magát az életüket. És a legfontosabb tényező: Hogyan is szeretnek egymásba. ennél többet nem is nagyon tudok mesélni, hiszen úgy a jó, és az a lényeg, ha a két szereplőnkkel fedezzük fel a történetet.
Számomra itt is könnyű volt a szereplőkkel azonosulni. Szerinte, ha te is elolvasod a könyvet, te is így éreznél ezzel kapcsolatban. Hiszen, megbízhatsz valakiben, akit nem ismersz (de ő téged igen)? Én legalábbis tisztára magamon kívül lennék, ha egy nap úgy ébrednék fel, hogy még a nevemet sem tudom.
A könyv természetesen nem csak kalanddal szolgál. Arra is jó, hogy az ember, átgondolja; megpróbálja kívülről látni az életét. És ha a kérdésre (vagyis: Büszke lennék magamra?) szerinted a nem a válasz, akkor még nem késő változtatni az egészen.
Egyetlen egy dologba tudok csak belekötni. Ez pedig a Charlie és Silas szemszögéből íródott részek megkülönböztetése. Oké, tény és való, hogy minden fejezet felett ott volt, hogy ki szemszögéből íródott. De ha csak a szövegkörnyezetet vesszük alapul, akkor nem igazán lehet megkülönböztetni a kettőt. Silas stílusát, szóhasználatát kicsi sem éreztem férfiasnak, sokkal inkább femininnek.
Ugyanakkor persze maga a koncepció és a megvalósítás letehetetlenné varázsolta a könyvet. A dramaturgiai része zseniálisan fel lett építve, és érződik, hogy két nagyszerű író dolgozott ezen a könyvön.
Összegzésként pedig csak ennyit:
Izgalmas és szórakoztató kötet. Maga a könyv gyorsan és jól olvasható. Amint már az előbb is írtam, elgondolkodtatja az embert, és képes sok mindenre rávenni (Mármint gondolkodás céljából :D) És ahogy a borító is írja: Soha ne felejts! És Soha ne hagyd abba!
Tényleg egy nem mindennapi történet! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése