Jen Klein: Rád hangolva
De néha el kell uralkodjon a káosz, mielőtt minden a helyére kerül.
Tartalom:
Oliver Flagg két lábon járó közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű, élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai álompasi gimis kivitelben… June köszöni, nem kér belőle. Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit, akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról, mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem világos, miért számít ez egyre kevésbé…
Véleményem:
Megint csak egy LOL könyv, és már itt az elején meg is jegyezném, hogy ha valami filozófiai könyvet szeretnél olvasni, akkor ez nem a te könyved. Sokkal inkább a te könyved, hogy ha valami szórakoztató, humoros, és elgondolkodtató könyvet olvastál, egy kis szerelemmel.
A történet eleje rögtön felkavarja az olvasót, hiszen valami elképesztően kibogozhatatlan szöveg van leírva a végzős bálról, és csak annyit lehet kivenni belőle, hogy valaki, valamilyen elképesztő nagy lépésre készül.
Majd visszacsöppenünk a valóságba, ahol June és az édesanyja most költözött új házba, így a lány messzebb kerül a sulitól. Anyukája legjobb barátnője és családja nem messze lakik tőlük, így hát felajánlják, hogy a June-val egyidős fiú elviszi őt minden reggel, ezzel is kímélve a lányt a 2 óra buszozástól. Melyik lány ne vágyna arra, hogy a suli legmenőbb fiúja vigye őt suliba? Hát June. Oliverrel - A fiúval - , rengeteg mindenben különböznek egymástól, így hát az útjukat folyamatos viták követik egymást, de csak addig, míg Oliver ki nem talál egy játékot. Oliver szerint minden számít, legfőbb képen a végzős év - ezzel én is így vagyok -, ugyanakkor June szerint semmi sem számít ami a gimiben történik. Így hát a játék elég egyszerű: ha valaki olyan érvet tud felhozni az igaza ellen, amibe nem lehet belekötni, az feltölthet egy dalt a közös dallistára. Viszont ez csak még szórakoztatóbbá teszik az egész történetet, hogy szöges ellentét a két zenei ízlés.
A történetben kiemelt szerepet kapnak a melegek. Ugyanis főszerepbe kerülnek June barátai is, akik között előfordul az azonos nemhez való vonzódás. Nagy taps az írónőnek, hogy ehhez a témához is hozzá mert nyúlni, és végig bizonygatja, hogy nem kell elítélni a másikat, akár milyen hibája van.
Ahogy halad előre a történet, June egyre jobban fejlődik. Nem változik sokat, ugyanaz a baráti társasága marad - még ha az ex is ott van -, viszont egyre inkább viselkedik fiatalként, és felnőttebbként egyszerre. Be kell látnia azt is, hogy bizony az izomagynak hitt Oliver is lehet okos, sőt, bármelyik sportoló.
Végezetül pedig még annyit, hogy én bizony Oliverrel értek egyet, szerintem is minden számít. June-val elentétben szerintem nem csak az egyetem, de a gimi is ugyanolyan mérföldkő az életünkben. Minden pillanat számít az életben. Amikor kivesézitek a dolgozatokat, vagy éppen az osztálykirándulások jó hangulata.
Csak annyit tudok mondani, ezután a könyv után, hogy ne szalasszátok el a lehetőséget, éljétek az életeteket úgy, ahogyan ti szeretnétek. Minden számít, még az is, amit jelentéktelennek gondol az ember.
A történet eleje rögtön felkavarja az olvasót, hiszen valami elképesztően kibogozhatatlan szöveg van leírva a végzős bálról, és csak annyit lehet kivenni belőle, hogy valaki, valamilyen elképesztő nagy lépésre készül.
Majd visszacsöppenünk a valóságba, ahol June és az édesanyja most költözött új házba, így a lány messzebb kerül a sulitól. Anyukája legjobb barátnője és családja nem messze lakik tőlük, így hát felajánlják, hogy a June-val egyidős fiú elviszi őt minden reggel, ezzel is kímélve a lányt a 2 óra buszozástól. Melyik lány ne vágyna arra, hogy a suli legmenőbb fiúja vigye őt suliba? Hát June. Oliverrel - A fiúval - , rengeteg mindenben különböznek egymástól, így hát az útjukat folyamatos viták követik egymást, de csak addig, míg Oliver ki nem talál egy játékot. Oliver szerint minden számít, legfőbb képen a végzős év - ezzel én is így vagyok -, ugyanakkor June szerint semmi sem számít ami a gimiben történik. Így hát a játék elég egyszerű: ha valaki olyan érvet tud felhozni az igaza ellen, amibe nem lehet belekötni, az feltölthet egy dalt a közös dallistára. Viszont ez csak még szórakoztatóbbá teszik az egész történetet, hogy szöges ellentét a két zenei ízlés. 
A történetben kiemelt szerepet kapnak a melegek. Ugyanis főszerepbe kerülnek June barátai is, akik között előfordul az azonos nemhez való vonzódás. Nagy taps az írónőnek, hogy ehhez a témához is hozzá mert nyúlni, és végig bizonygatja, hogy nem kell elítélni a másikat, akár milyen hibája van. Ahogy halad előre a történet, June egyre jobban fejlődik. Nem változik sokat, ugyanaz a baráti társasága marad - még ha az ex is ott van -, viszont egyre inkább viselkedik fiatalként, és felnőttebbként egyszerre. Be kell látnia azt is, hogy bizony az izomagynak hitt Oliver is lehet okos, sőt, bármelyik sportoló.
Végezetül pedig még annyit, hogy én bizony Oliverrel értek egyet, szerintem is minden számít. June-val elentétben szerintem nem csak az egyetem, de a gimi is ugyanolyan mérföldkő az életünkben. Minden pillanat számít az életben. Amikor kivesézitek a dolgozatokat, vagy éppen az osztálykirándulások jó hangulata.
Csak annyit tudok mondani, ezután a könyv után, hogy ne szalasszátok el a lehetőséget, éljétek az életeteket úgy, ahogyan ti szeretnétek. Minden számít, még az is, amit jelentéktelennek gondol az ember.
Megjegyzés: Milyen nagy bölcsességeim vannak a LOL könyvek után. XD
Megjegyzések
Megjegyzés küldése