Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?
Van egy emlékem
egy gyönyörű nyárról.
Álmodoztam egy
gyönyörű lányról.
A könyv tartalma:
Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…
Alapjába véve egy tökéletes tiniregényről beszélünk, amiben a klikkek uralkodnak, tombolnak a hormonok, és csődtől jönnek a balhék. A kiközösítés mindennapossá válik a történetben. Emellett egymást érik a külsőségi és menőségi szintre való megjegyzések.
Ashton alapjába véve egy nagyszerű szereplő. Lenne. Ha nem lenne az az arrogáns, lenéző stílusa. Engem személy szerint ez nagyon idegesített, hiszen a lány folyamatosan önzőn viselkedett, és ezzel megbántotta régi barátját, Lucát. Lenézte a bandája zenéit, és a stílusát is. Ugyanakkor meglehet érteni a lányt, hisz az anyja baba kora óta egyedül neveli, és ráadásul még egy nem kívánt terhességből is született. Majd mikor megszületett az öccse, annak apjában is csalódnia kellett.
Luca szerepében viszont meglehetett érteni a miérteket. Tele volt gyásszal és fájdalommal az apja halálát követően. Szerintem a rosszfiú jelző nem igazán illik Lucára, hisz semmi olyat nem tett, ami miatt ezt a jelzőt érdemelné. Sokkal inkább Ashton a rossz. Természetesen mindkét fiatal tele van régi hegekkel, de ez még nem ok a tetteik miértjére. Ugyanakkor a két személyiség szerintem tökéletesen kiegészítené egymást.
Viszont nem akkora hiba Ashton karakteréből hiányzó jóság és kedvesség, mert ezt a két nagy forma anyuka mind pótolja, ezáltal a szereplők összevéve tökéletesek, és összhangban vannak a jó és rossz tulajdonságok.
A történet egy könnyen és gyorsan olvasható szerzemény, ha eltekintünk Ashton kirohanásaitól, és arrogáns stílusától. De ezt Luca remélhetőleg tökéletessé teszi mindenki szemében. Kicsivel kevesebb mezőzést, sajnáltatást elbírtam volna még viselni, de ezt leszámítva nekem nagyon tetszik az alapsztori és maga a történet is. Már maga az írónő humora, és szövegkörnyezete képes magával ragadni az embert.
Véleményem:
Alapjába véve egy tökéletes tiniregényről beszélünk, amiben a klikkek uralkodnak, tombolnak a hormonok, és csődtől jönnek a balhék. A kiközösítés mindennapossá válik a történetben. Emellett egymást érik a külsőségi és menőségi szintre való megjegyzések. 
Ashton alapjába véve egy nagyszerű szereplő. Lenne. Ha nem lenne az az arrogáns, lenéző stílusa. Engem személy szerint ez nagyon idegesített, hiszen a lány folyamatosan önzőn viselkedett, és ezzel megbántotta régi barátját, Lucát. Lenézte a bandája zenéit, és a stílusát is. Ugyanakkor meglehet érteni a lányt, hisz az anyja baba kora óta egyedül neveli, és ráadásul még egy nem kívánt terhességből is született. Majd mikor megszületett az öccse, annak apjában is csalódnia kellett. Luca szerepében viszont meglehetett érteni a miérteket. Tele volt gyásszal és fájdalommal az apja halálát követően. Szerintem a rosszfiú jelző nem igazán illik Lucára, hisz semmi olyat nem tett, ami miatt ezt a jelzőt érdemelné. Sokkal inkább Ashton a rossz. Természetesen mindkét fiatal tele van régi hegekkel, de ez még nem ok a tetteik miértjére. Ugyanakkor a két személyiség szerintem tökéletesen kiegészítené egymást.
Viszont nem akkora hiba Ashton karakteréből hiányzó jóság és kedvesség, mert ezt a két nagy forma anyuka mind pótolja, ezáltal a szereplők összevéve tökéletesek, és összhangban vannak a jó és rossz tulajdonságok.
A történet egy könnyen és gyorsan olvasható szerzemény, ha eltekintünk Ashton kirohanásaitól, és arrogáns stílusától. De ezt Luca remélhetőleg tökéletessé teszi mindenki szemében. Kicsivel kevesebb mezőzést, sajnáltatást elbírtam volna még viselni, de ezt leszámítva nekem nagyon tetszik az alapsztori és maga a történet is. Már maga az írónő humora, és szövegkörnyezete képes magával ragadni az embert.
 |
| Borító |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése