Kiera Cass: The One - Az igazi - A Párválasztó 3.rész

Egy golyó kevés ahhoz, hogy megállítsa Aspen Legert.

Tartalom: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Véleményem: 

Számomra az egész sorozat szerelem volt első látásra.....El se kellett olvasnom a tartalmat, már tudtam, az előző részekből kikövetkeztetve, hogy ezt egyszerűen imádni fogom. És így is lett. Óriási rajongója lettem a sorozatnak, egyszerűen faltam minden egyes sorát, minden egyes oldalát. Bátran kijelenthetem, hogy amilyen gyönyörű kívülről, annál gyönyörűbb belülről mind a három könyv. 

Bevallom hatalmasak voltak az elvárásaim a sorozat lezárásával szemben. Hát.... picikét húzom is a szám miatta....

Van egy ÓRIÁSI problémája, mégpedig az, hogy vége van. Egyszerűen én még olvasnám tovább!

A második kötet egy kicsit más felütést kapott, mint a korábbi történetek. (Most egy kis spoiler következik az előző részekből, szóval, ha még nem olvastad el őket, akkor ezt a bekezdést inkább hagyd ki!) AZ Elit-ben ugyan America kikötötte, hogy ő ugyan csak Maxonba szerelmes, és csak őt akarja, de rájött a király szavai után arra is, hogy meg kell harcolni a szereleméért. A hercegnek pedig meg kellett fontolnia azt, hogy a szívére, vagy az eszére hallgasson, mert hiába szerelmes Americába, korántsem biztos, hogy őt kéne választani királynénak. 

A lezáró kötet nagy vonalakban erről szólt (aki az előző bekezdést nem olvasta, arról van szó, hogy a herceg a szívére vagy az eszére hallgasson-e inkább.), de mindezt színesítették udvari intrikákkal, érzelmes pillanatokkal, a bent maradó lányok között, izgalmasan alakult a lázadó szál, és sajnos a kaszás is lesújtott, a drámát pedig tökéletesen kezelte az írónő. 

A könyv olvasása közben egyszer sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Csak olvastam, és annyira élveztem az egészet, hogy arra szavakat se találok, miközben mélyen, legbelül azon szomorkodtam, hogy itt a vége. Nagyon furcsa ez a kettő érzés, de bennem akkor is ezerrel tombolt, végig, olvasás közben, mindig. Egyszerűen nem akartam, hogy valaha is vége legyen a történetnek, annyira élveztem. 

A feszültségkeltésben az írónő csillagos ötös osztályzatra teljesített nálam, akár csak  karakterizációból. Szinte az összes karakterből sikerült valami újat mutatnia. Ami a legmeglepőbb, hogy még Americából is, pedig a történet e/1-be játszódik. Egyszerűen olyan jó volt látni, hogy ő sem tökéletes, neki is van önző oldala, és ahogy ezt bevallotta, egyszerűen zseniális volt. A többi karakternél is éreztem hasonlót, volt, akinél a jellemfejlődés volt tapasztalható, másoknál pedig olyan tulajdonságok törtek előtérbe, amit az életben nem gondoltam volna, hogy pont annál a szereplőnél/szereplőknél fog megtörténni. 

A lezárással..hát....elég gyorsan meg bírtam ítélni, hogy kb. az utolsó 60-70 oldal elég eseménydús lesz. Egyszerűen a vége úgy pörgött, hogy csak kapkodtam a fejem, mi is történik. Miután pedig a végére értem, elég sokat gondolkodtam a lázadós szálon. Az is kifejezést kapott, hogy hogyan tovább, mi fog történni, de ebben az volt a kedvencem, ahogyan olvasás után végig gondoltam az egészet. Az apró elejtett utalások, mind az előző kötetben, mind ebben a részben.... Ahogyan Kiera az egész trilógia alatt apránként halmozta el az olvasót kisebb-nagyobb információkkal....De csak a legeslegvégén állt teljesen össze a kép, de igazából, minden annyira egyértelmű volt... 

A végső pár fejezetes lezárás pedig egyszerűen hűű.... Tele volt WTF momentumokkal, szomorú és vidám történésekkel. De igazából simán el tudnék képzelni még egy negyedik történetet America szemszögéből, hiszen lenne még mit mesélni a jövővel kapcsolatban.

Összességében  másképp nem is történhetett volna ez az egész. Egyszerűen annyira tökéletes volt ez az egész, végig rózsaszín szemüvegen keresztül olvastam, így ha akarnám se tudnám TÖKÉLETESnél rosszabbra értékelni. Egyszerűen IMÁDTAM az egész sorozatot! És őszintén bevallom.. szerintem könyvön én még így nem sírtam. Persze a legtöbb könyv végén sírtam, de, hogy az utolsó 100 oldalt bőgve olvassam el.... arra még nem igazán volt példa. 

Idézetek a könyvből: 

"(…) egy pillanatra eltűnődtem azon, mekkora bátorságra lehet szüksége valakinek ahhoz, hogy másokat védve egyenesen a veszély felé száguldjon."

"– Várj csak! – támadt egy ötletem, s előkerestem egy papírt. – Na jó, lássuk csak. „Legfelségesebb felséges urunk, az Elit hölgyei azzal a kéréssel folyamodnak önhöz, hogy fényképezőgépei közül a legkevésbé bonyolultan kezelhetőt azonnali hatállyal szíveskedjék…""

"Szeretnéd, ha eltörném a lábát? Mert elintézhetem. – Celeste kuncogásban tört ki. – Csak vicceltem."

"Szerelmes voltam Maxonba. Most először értettem. Nem próbáltam elbújni az érzés elől azzal, hogy Aspenbe kapaszkodom, meg az összes „mi lenne, ha” feltételezésbe, ami a személyéhez kapcsolódott. Nem úgy közeledtem a herceghez, hogy közben egy ajtót nyitva tartok magam mögött, hátha csalódást okoz majd nekem. Egyszerűen csak átadtam magam az érzésnek.

Szerelmes voltam belé."

"– Hogy érzed magad? – Olyan a szemed, mint a csokoládé – motyogtam.

Rám mosolygott.

– A tied meg olyan, mint a reggeli égbolt."

Az igazi pdf letöltés