Kasie West: A távolság relatív
– Csak azért, mert azóta próbálom túltenni magam rajta, amióta megismertem, szóval mindig egy lépéssel magam előtt járok.
A könyv tartalma:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
A tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.
Ajánló:
Az előző Kasie West könyvből kiindulva (amit olvastam), nagyon féltem, hogy vajon majd ez a könyv mennyire fog nekem tetszeni. Viszont kellemesen csalódtam, mert nagyon tetszett, és tökéletes karantén béli olvasmánynak könyveltem el.
Már az elején, ahogy elolvastam a fülszöveget, egyből megtetszett az alapsztori, hogy a gazdag srác beleszeret a szegény lányba, akármilyen klisés is, engem egyből elragadott.
Nem is kellett csalódnom, imádtam a történetvezetés ezen részét, de már most, így az elején kijelenteném, hogy a főszereplő lány Caymen humora fogott meg a legjobban. Szarkasztikus a végletekig - persze nem bántóan -, de minden apróságra reagál a környezetében, és ez elvitte a prímet. pedig, egy olyan fiúkarakter, mint Xander, már eleve bezsebeli az olvasók elismerését, és garantáltan felkerül a top book-boyfriend listákra. Nem mondom, hogy Xander nem marad emlékezetes, de Caymen beszólásai még sokáig el fogják hagyni a számat.
A szerző feszeget pár olyan témát, amiről mindenképpen érdemes beszélni. Ilyen például a pályaválasztás. Mindketten bizonytalanok a jövővel kapcsolatban, Caymen tudja, hogy az anyjának jól esne, ha továbbra is a bababoltban dolgozna, és el se menne főiskolára. A lány viszont semmit sem akar jobban, mint kilépni a porcelánbabák fogságából. Xander meg utálja, hogy a szülei elvárják, hogy folytassa a család szállodaláncának vezetését, az apja mellett kitanulva a szakmát. Ezért a randik helyett "karriernapokat" tartanak, amiken bemutatnak egymásnak pár foglalkozást. Számomra nagyon bejött ez az ötlet, és a kivitelezés is perfektül sikerült.
Elég komoly téma volt még számomra Caymen anyjának viselkedése. Biztos sokan tudjátok, vagy legalább van elképzelésetek arról, hogy milyen egy gyereket egyedül nevelni, de az, hogy egy kisgyereket teljesen elzárnak az apjától, és a nagyszüleitől, az nagyon helytelen dolog, nem is értettem, hogy lehetett ez lehetséges. Ezen a ponton picit elcsúszott a realitás, itt lehetett volna egy picit finomítani. Ez rohadt önző dolog volt az anyuka részéről, nem is csodálkoztam a gyomorfekély kialakulásán. 17 év az baromi sok idő ahhoz, hogy eltitkolja az ember a családját.
Caymen kiskora óta besegít a bababoltban, de immár olyan szinten, hogy hamarabb megy haza a suliból, mint a többiek, hogy átvegye a műszakját. Őszintén szólva annyi sok munka nem lehet ezzel, hogy anyuka ne tudná ellátni ennél minimálisabb segítséggel, hogy legalább a sulit rendesen végezhesse és ne a bolt pultjánál tanuljon. Nem mellesleg emiatt alig tud eljárni bárhova, a társasági élete nulla. Egyetlen barátnője szó szerint kilopja időnként szórakozni, egy-egy koncertre, ezt pedig nagyon de nagyon becsültem Skyeba, még akkor is, hogyha össze akarta hozni egy Tikk becenevű fiúval.
Ilyen körülmények között toppan az életében Xander - a barna herceg, fekete sportkocsival. Aki igazából kesztyűt húz a vezetéshez, szemkontaktus nélkül inti magához az alkalmazottakat, és olyan hanyag eleganciát képvisel, amire nem sokan képesek.
Nincs gyors love story, szépen lassan alakul a barátságuk, ami egyre erősebb, végül szerelembe megy át. Csakhogy nekem ebből a románcból hiányzott némi érzékiség, ugyanis a koruk megvolt hozzá, nem 16 évesek, szóval legalább a végénél lehetett volna jóval több szenvedély.Ha csak egy minimális is, de kellett volna.
Nagyon tetszettek a mellékszereplők is, Skye és Henry nagyon szórakoztató páros voltak, összetartóak voltak, és mindig lehetett rájuk számítani.
Jókat derültem a zenekar tagjain, hihetetlen egy banda, de éppen ettől jó.
Ott volt még Xander nagymamája, aki eszméletlenül aranyos, az egész történetnek ő a kulcsfigurája, a háttérben remekül irányít, nem véletlen, hogy akkor és ott bukkant fel ez a srác. Amit a kis családról tudott, azzal is jól kombinált, szerintem nem a véletlen hozta össze az estélyen a nagy találkozást.
Összességében nagyon tetszett ez a történet -is. A szerző remekül bevont a történetbe, minden karaktert nagyon ügyesen kidolgozott. Édes a szerelmi szál, imádtam kettejük interakcióit, riposztjait, annyira szellemesek voltak. Az egész könyv alatt drukkoltam nekik, bár a végkifejlet kicsit befejezetlennek tűnik kettejük között.
Velős mondanivalót nem igazán fedeztem fel, de annyi mindenképp lejött, hogy megfelelő teret és időt kell adni a fiataloknak, hogy eldönthessék a jövőjük merre folytatódjon a kamaszkor után. család nagyon fontos, senkinek, még a saját anyánknak sincs joga eltitkolni a származásunkat, eltiltani a családtagjainktól.
Mindenképpen el fogom olvasni a szerző további könyveit.
Már az elején, ahogy elolvastam a fülszöveget, egyből megtetszett az alapsztori, hogy a gazdag srác beleszeret a szegény lányba, akármilyen klisés is, engem egyből elragadott.
Nem is kellett csalódnom, imádtam a történetvezetés ezen részét, de már most, így az elején kijelenteném, hogy a főszereplő lány Caymen humora fogott meg a legjobban. Szarkasztikus a végletekig - persze nem bántóan -, de minden apróságra reagál a környezetében, és ez elvitte a prímet. pedig, egy olyan fiúkarakter, mint Xander, már eleve bezsebeli az olvasók elismerését, és garantáltan felkerül a top book-boyfriend listákra. Nem mondom, hogy Xander nem marad emlékezetes, de Caymen beszólásai még sokáig el fogják hagyni a számat.
A szerző feszeget pár olyan témát, amiről mindenképpen érdemes beszélni. Ilyen például a pályaválasztás. Mindketten bizonytalanok a jövővel kapcsolatban, Caymen tudja, hogy az anyjának jól esne, ha továbbra is a bababoltban dolgozna, és el se menne főiskolára. A lány viszont semmit sem akar jobban, mint kilépni a porcelánbabák fogságából. Xander meg utálja, hogy a szülei elvárják, hogy folytassa a család szállodaláncának vezetését, az apja mellett kitanulva a szakmát. Ezért a randik helyett "karriernapokat" tartanak, amiken bemutatnak egymásnak pár foglalkozást. Számomra nagyon bejött ez az ötlet, és a kivitelezés is perfektül sikerült.Elég komoly téma volt még számomra Caymen anyjának viselkedése. Biztos sokan tudjátok, vagy legalább van elképzelésetek arról, hogy milyen egy gyereket egyedül nevelni, de az, hogy egy kisgyereket teljesen elzárnak az apjától, és a nagyszüleitől, az nagyon helytelen dolog, nem is értettem, hogy lehetett ez lehetséges. Ezen a ponton picit elcsúszott a realitás, itt lehetett volna egy picit finomítani. Ez rohadt önző dolog volt az anyuka részéről, nem is csodálkoztam a gyomorfekély kialakulásán. 17 év az baromi sok idő ahhoz, hogy eltitkolja az ember a családját.
Caymen kiskora óta besegít a bababoltban, de immár olyan szinten, hogy hamarabb megy haza a suliból, mint a többiek, hogy átvegye a műszakját. Őszintén szólva annyi sok munka nem lehet ezzel, hogy anyuka ne tudná ellátni ennél minimálisabb segítséggel, hogy legalább a sulit rendesen végezhesse és ne a bolt pultjánál tanuljon. Nem mellesleg emiatt alig tud eljárni bárhova, a társasági élete nulla. Egyetlen barátnője szó szerint kilopja időnként szórakozni, egy-egy koncertre, ezt pedig nagyon de nagyon becsültem Skyeba, még akkor is, hogyha össze akarta hozni egy Tikk becenevű fiúval.
Ilyen körülmények között toppan az életében Xander - a barna herceg, fekete sportkocsival. Aki igazából kesztyűt húz a vezetéshez, szemkontaktus nélkül inti magához az alkalmazottakat, és olyan hanyag eleganciát képvisel, amire nem sokan képesek.Nincs gyors love story, szépen lassan alakul a barátságuk, ami egyre erősebb, végül szerelembe megy át. Csakhogy nekem ebből a románcból hiányzott némi érzékiség, ugyanis a koruk megvolt hozzá, nem 16 évesek, szóval legalább a végénél lehetett volna jóval több szenvedély.Ha csak egy minimális is, de kellett volna.
Nagyon tetszettek a mellékszereplők is, Skye és Henry nagyon szórakoztató páros voltak, összetartóak voltak, és mindig lehetett rájuk számítani.
Jókat derültem a zenekar tagjain, hihetetlen egy banda, de éppen ettől jó.
Ott volt még Xander nagymamája, aki eszméletlenül aranyos, az egész történetnek ő a kulcsfigurája, a háttérben remekül irányít, nem véletlen, hogy akkor és ott bukkant fel ez a srác. Amit a kis családról tudott, azzal is jól kombinált, szerintem nem a véletlen hozta össze az estélyen a nagy találkozást.
Összességében nagyon tetszett ez a történet -is. A szerző remekül bevont a történetbe, minden karaktert nagyon ügyesen kidolgozott. Édes a szerelmi szál, imádtam kettejük interakcióit, riposztjait, annyira szellemesek voltak. Az egész könyv alatt drukkoltam nekik, bár a végkifejlet kicsit befejezetlennek tűnik kettejük között.
Velős mondanivalót nem igazán fedeztem fel, de annyi mindenképp lejött, hogy megfelelő teret és időt kell adni a fiataloknak, hogy eldönthessék a jövőjük merre folytatódjon a kamaszkor után. család nagyon fontos, senkinek, még a saját anyánknak sincs joga eltitkolni a származásunkat, eltiltani a családtagjainktól.Mindenképpen el fogom olvasni a szerző további könyveit.
Idézetek a könyvből:
Fura látni, hogy lesz a semmiből egyszer csak valami.
Remélem, belőlem nem lesz olyan lány, aki olyan pasiról álmodozik, aki soha nem lehet az övé.
Bekanyarodunk a temetőhöz. Xander rám néz.
– Mit keresünk itt?
– Felmérjük a határainkat.
– Itt?
– Aha. Ne feledd, hogy én morbid vagyok. Indulás!
Olyan ez, mint a vihar utáni csend. Minden elcsendesedett, és bár a vihar nyomán ott a pusztulás, tudod, hogy a nehezén már túl vagy.
Én akkor is az anyukámat akarom – mondom magamban. – Kérlek, ne
vedd el őt tőlem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése