Kasie West - Szívességből szerelem
„Szeretem a teknősöket.”
A könyv tartalma:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?
Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?
Véleményem:
Ennek a könyvnek nem tudok semmi bevezetőt írni, szóval egyszerűen csak csapjunk bele a lecsóba.!A történet egy igazi tini klisével indul, és még azt se tudom mondani, hogy csak az elején található ilyen jelenet, hiszen igazából az egész könyv ebből áll. Adott a lány, aki menő és az is akar maradni, amíg el nem hagyja a gimit, de még az egyetemen is, mégis veszélyeztetve érzi magát, amikor
- egy új lány ki akarja tolni a szerepéből, és hazugságokkal gyanúsítja a közös barátok előtt,
- nem hiszik el, hogy van pasija,
- a barátja szakít vele a buli előtt, méghozzá a parkolóban,így nincs kivel villogni.
Sok helyen olvashattunk, vagy láthattunk ilyen szituációt, mégis vicces volt, amikor Gia meggyőzött egy vadidegent, hogy kísérje el őt a bálba, és játssza el a barátját.
Így hát a történet
- Túl kiszámítható lett,
- és Gia is unszimpatikussá vált, már az első fejezetben.
Ahogy az előbb is említettem, nem igazán bírtam Giát, aztán már úgy a végére inkább csak elvoltam vele.
Viszont ott volt a pasi - a pót-Brandley- , akit kifejezetten szerettem, és már az első perctől kezdve szimpatizáltam vele. Vicces volt, hűséges, törődő, és egyszer sem esett ki a szerepéből. Nem volt az a tipikus rossz fiú, akibe első perctől bele van esve mindenki, mert megmozgatja a hormonokat. Mégis egy elvarázsoló személyiséget kaptunk, a kis szemüvegével.
A srácnak pedig volt egy húga, aki szintén nagy kedvencemmé vált, hiszen egy elég érdekes karakter. Nem mondom, hogy ő a lány, a vad külsővel, és akkor egyből mindenki oda van érte. Sokkal inkább ő volt a támasz, az egész történet során.
A cselekményről pedig még annyit, hogy - ahogy az előbb is említettem már-, nem sok újat hozott, viszont a bégkifejlet egy kicsit fordulatos volt, hiszen egem nagyon meglepett.
Ami pedig kifejezetten megnyerő volt a történetben, az a karakterváltozás, és az érdekes üzenet. A barátságok nagy része vagy örökkön örökké tart, vagy egy végzetes vitával záródik. Ebben a könyvben, igazából egyik sem volt jelen, sokkal inkább Gia...elsodródott a barátaitól. Nem volt veszekedés, megcsalás, áskálódás (jó az volt, de nem Carie és Laney baráti szálában), egyszerűen csak vége lett, és kész.
A karakterfejlődést pedig nagyjából csak Giára lehet érteni, hiszen un szimpátiából átváltott semlegesre. És minden dolgot, ami megváltoztatta őt, úgy vitt véghez, hogy még csak egy percre sem fordult ki önmagából.
Felnőtt. Felnyitották a szemét, és végre lerakta azt az átkozott telefont. Majd elhagyja a megszokott életét, és felteszi magának kérdést, hogy: Miért csináltam ezt eddig?
Úgy gondolom, ezt elég sok ember feltehetné magának.
Szép dolog, hogy a barátág gyönyörű oldalát mutatja be az írónő, és a szélsőségeket, de azért úgy gondolom, az életben ritkán fordulnak elő ilyen szituációk. Sokszor csak megszakad a kapcsolat, és szép, lassan elfelejtődik a viszony, mindez legtöbbször a távolság miatt.
Összességében pedig igaz, elég sok klisé van a történetben, de tud újat mutatni az embernek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése