Mona Kasten: Érezz újra! - Újrakezdés 3.rész

 Otthonra leltem.

A könyv fülszövege: 

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

Ajánló/Kritika: 

Ismét egy Mona Kasten regény, ami ha lehet most talán tényleg felülmúlta az előző két részt. 

A sztori teljesen megszokott, a főszereplőnek gondja van a családjával, nehezen kezdenek párkapcsolatot. Tényleg, semmi újszerű, még új karakterek sincsenek. 

Ebben a részben Sawyerrel ismerkedhetünk meg még jobban, Dawn szobatársával, Kaden egyik volt kavarójával - van egyáltalán ilyen szó?:D. 

A lány Dawntól és Allietől eltérően sokkal pimaszabb és vakmerőbb. - Végre egy kis újítás. Ugyanakkor neki is nehézségei vannak az érzelmei kimutatásával, és a stílusa miatt nem mindenki szimpatizál vele. Bevallom, Sawyer személyisége sokkal jobban érdekelt, mint az előző két lányé, az ő heves érzelmeivel sokkal könnyebben azonosultam, és a karakterfejlődése is lenyűgözőbben hatott, és engem is meglepett mennyire szerethető ez a lány. 

Aztán ott van Isaac, aki a nagymenő Kadennel és Spencerrel ellentétben igazi kis különc, és, mint ahogy a többi lány, úgy az átalakulásának köszönhetően egyre vonzóbbnak találtam, megmutatta azt is, hogy a különc külsővel rendelkező unalmasnak tűnő srác mögött egy nagyon nagyon szerethető személyiség áll, hatalmas kedvencemmé vált a srác.:)

Sajnos viszont a két karakter fináléja után, maga a történet fináléja már nem volt annyira új számomra. Úgy tűnik elengedhetetlen, hogy az utolsó tíz fejezetben történnie kell valami rossznak, aminek minden eddig történtet meg kell kérdőjelezni, aztán persze az utolsó fejezetben minden megoldódik. Ettől függetlenül persze tetszett, és ismét jól lett kivitelezve s történet ezen része.

Értékelés: 8,5/10

Úgy érzem itt a harmadik kötetnél már semmi újat nem tudok írni, amit nagyon sajnálok. Rengeteg pozitív tulajdonsága van ennek a könyvnek is; csodálatosan megragadja a hangulatot, az érzelmek intenzívek, vannak jelenetek amik élesen megjelennek olvasás közben, még mindig gyönyörűen rá tud mutatni az írónő fontos dolgokra. Viszont számomra még mindig vannak olyan részek amiket lehetett volna rövidebben, kevesebb részletességgel, és most már hiányzik egy igazán új karakter is a képbe. 

Idézetek a könyvből: 

– Máskor is követtél már el bűncselekményt? – kérdezte Isaac, amikor utolért engem.

– Igen. De soha nem voltam elég hülye ahhoz, hogy lebuktassam magam.

Rávigyorogtam.

– Pompás – motyogta Isaac. – Egyszerűen pompás.

– Mindegy, hogy a döntésemet jónak találják, vagy sem: a családom az otthonom. Ez soha nem fog megváltozni.

Ez az, amiért annyira szeretem a művészetet. Nincs helyes és helytelen, nincs fekete vagy fehér. Minden helyénvaló, és mindennek megvan a létjogosultsága.

– Te most épp a fenekemet fényképezted le? – kérdezte, és közben még gyanakvóbban nézett, mint előtte.

– Igen, ugyanis első osztályú.

Van egyáltalán valami, amit ez a srác ne tudna?

A következő bejegyzés: Mona Kasten: Remélj újra!