Jenny Han: Nyár-trilógia 3.rész - Örökké nyár lesz

 Van, amit lehetetlenség visszavonni.

A könyv fülszövege: 

Két testvér – Egy igaz szerelem.

A nyár sosem lesz már ugyanolyan.

Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát.

Szinte.

Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.

Ajánló/Kritika: 

Ismét vegyes érzelmekkel vagyok teli, ugyanis ismét csak egy sorozat végére értem. Szomorú vagyok, mert elég hamar a szívembe zártam ezt a trilógiát is, valamint az írónő stílusát is - amit már A fiúknak, akiket valaha szerettem trilógia alatt nagyon megkedveltem. És boldog mert egy fantasztikus sorozaton vagyok túl. 

Innentől spoilerrel folytatom, ugyanis anélkül ezt az ajánlást nem tudom megírni, így ha nem szeretnéd leleplezni a történetet, ugord át a következő pár bekezdést!

Az egész sorozat alatt folyamatosan változott, hogy vajon Belly helyében én melyik testvért választanám -, mert az persze nyilvánvaló, hogy én maradok Conradnál -, az első rész volt a legvegyesebb, ott mindkét fiút igazán kedveltem; a második részben bármilyen hihetetlen, szurkoltam Conradnak, mert kijárt neki a boldogság bármekkora szemét tud lenni. A harmadik részben viszont bebizonyosodott, hogy Jere az igazi. Nem tökéletes, tele van ő is hibákkal, amiket nem lehet egyszerű elviselni, de a személyisége és az ahogyan Bellyt szereti igazi álom pasivá teszi őt. 

Nagyon örültem, hogy az írónő a b variációból egy igazi szerelmet kreált a hősnőnek, és, hogy most az első szerelem nem vált véglegessé. Aztán persze bumm. 

Egy szerelmi háromszög esetén természetes, hogy valaki csalódni fog. Ami engem illet, én voltam az aki csalódott, hisz teljesen úgy éreztem, hogy Jere az aki Bellyhez illik, Conrad pedig majd talál magának egy másik, kedves lányt. - Persze Conrad pozitív oldaláról sem feledkezek meg, hiszen nem véletlenül szeretett belé a lány, de valahogy annyira megkedveltem a Belly-Jere párost, hogy fájdalmas volt látni, hogy az írónő csak a mézes madzagot húzogatta előttem. 

A sorozat lezárása is különösen fájó és már már összecsapottra sikeredett. Úgy érzem nem volt semmi alapja, kapkodó volt és teljesen kusza. 

Azt hiszem, nem, igazából tudom, hogy ez a sorozat sokkal szebb lezárást érdemelt volna ennél, több magyarázattal és megfontoltabb döntésekkel. 

Ne értsétek félre, mindig is szerettem Conradot, így nem az bánt, hogy ő győzött, sokkal inkább az, hogy hogyan. Nagyon hirtelen volt az egész. 

Értékelés: 8/10

Attól függetlenül, hogy a lezárás ennyire fájó pontja lett számomra a történetnek, nagyon élveztem az egész sorozatot, és ezt a könyvet is. Hiányozni fog hármójuk története. 

Idézetek a könyvből: 

Nem tudom, képes leszek-e valaha elfelejteni téged. Teljesen biztosan nem. Itt van ez az érzés… Hogy mindig velem vagy.

Minden lány életében vannak olyan pillanatok, melyek fontosabbak, mint amilyennek akkor tűnnek.

Ő volt az egyetlen, akinek a közelsége megingatott az önmagamba vetett hitemben.

– Ha az a lány az igazi, akkor semmi más nem számít, még a család sem.

A kollégiumi barátság más. Az ember minden idejét ugyanazokkal az emberekkel tölti. Van, hogy egész álló nap, minden egyes étkezésnél együtt van velük. A barátai előtt nem lehet eltitkolni, ki ő. Meztelenül áll előttük.

A következő bejegyzés: Lynn Painter: Mr. Téves Szám