Leiner Laura: Random

 Rossz szokás, és talán kicsit tolakodó is, de mindig érdekel, hogy kinél milyen könyv van.

A könyv fülszövege: 

Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani vagy átruházni, de nem sikerül, ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság központja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás.

Azonban a dolgok ezúttal egy kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…

A Random Leiner Laura 2009-ben íródott regénye, amely most jelenik meg először.

Ajánló/Kritika: 

Azt hiszem így egy év távlatában már igazán elkéstem ezzel az ajánlóval, de azért még él bennem egy kis remény, hogy van olyan olvasó aki nem olvasta még Leiner Laura tavaly kiadott nyári könyvét. ( A bejegyzés is még tavaly készült, és bocsánat, hogy csak most hozom ki, de muszáj valahogy utolérnem és megelőznöm magam a bejegyzésekkel.) 

Maga a történet bevallom, nem lesz a kedvencem, mert számomra eléggé érzékelhető volt, hogy Laura még nagyon a pályája elején volt amikor ezt megírta, így nem igazán sikerült überelnie a kedvenceimet az írónőtől. 

Viszont a hangulata nagyon tetszett és teljesen át is jött, érezhető volt rajta a jövőbeli Laura stílus. Tele van humorral, rengeteg szórakoztató szituációval és tipikusan olvastatja magát a könyv, úgy ahogy kell. Sikerült megadnia azt az érzést, mintha én is ott lennék velük Tunéziában.

A karakterek is ultra jók lettek, rengeteget szórakoztam rajtuk, és külön tetszett, hogy minden karakternek más-más történet jutott és mindenki más karaktert képvisel.

Viszont ott van Emma. Számomra - attól függetlenül, hogy ő a főszereplő és ő meséli el a történetet - voltak idegesítő pillanatai, de mégis egy nagyon szerethető karaktert képvisel. Ő az a tipikus antiszoc könyvmoly, aki tele van önbizalomhiánnyal, introvertált, és sokszor sikerül magát gyerekes szituációkba keverni. - Persze megértem, hogy szeret olvasni, én is szeretek, de azért egy nyaralás alatt néha igazán felnézhetne a könyveiből, főleg Tunéziában. :D 

Aztán valahogy Noel karakterének is nagyon sok idő kellett, hogy elnyerje a könyves álompasi címet. Igaz, jól nézett ki, de számomra a könyv háromnegyedéig csak egy bunkó "senki" volt. 

Értékelés: 8,5/10

Összességébe véve azt gondolom, hogy bár Laura még kezdő író ekkor, ez egy elképesztően jól sikerült könyv, és fantasztikus kikapcsolódás egy meleg nyári napra. 

Idézetek: 

Én meg ott ültem leghátul random hozzácsapódva egy svájci társasághoz, akik hangosan beszélgettek mellettem németül, izgatottan várva a tevegelést. Helló, karma, Emma vagyok.

– Aha, hogyne. Egy pohár borral tökegyedül ücsörögtem az erkélyen Coldplay-t hallgatva, miután megint nem tudtam kivel megnézni az esti műsort, úgyhogy odaadtam a megvásárolt bingó szelvényt az öreg énemnek, és feljöttem – hadartam.

– Öreg mi? – kérdezte Tomi értetlenül.

-Az idős énem. Itt nyaral ő is – magyarázkodtam.

– Napszúrást kaptál, Emma? – kérdezte végül némi hallgatás után.

Így érkeztünk meg az óvárosba. A boyfriend, a girlfriend meg a papa.

És én még azt hittem, hogy Noel jó fej, amiért nem adott el két tevéért. A nagy szart. Az egész bazározásra maximum két pontot adok.

– Bőrdzseki? – kérdezte az árus Noeltől, a portékáját kínálgatva.

– Nem, kösz – felelte angolul, és nemet intett a kezével.

– Jó ár, legjobb.

– Nyilván – bólintott mosolyogva. – De nem – rázta a fejét.

– Csere – szólt az árus szórakozottan.

– Milyen csere?

– Viszed bőrdzsekit, marad a lány – mutatott rám.

A következő bejegyzés:  Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés