Colleen Hoover: Csúf szerelem

-Legalább annyira szeretek válaszolni, mint kérdezni – feleli.

A könyv fülszövege:

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:

Ne kérdezz a múltról!

Ne várj semmit a jövőtől!

Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.

Vesd bele magad!

Ajánló/Értékelés: 

Őszintén szólva amikor belekezdtem ebbe a könyvbe nagyon nagyon tartottam tőle, ugyanis elképesztően felkapottá vált nagyjából az összes közösségi portálon, viszont a vélemények eléggé megoszlóak voltak: volt aki imádta, más ugyanazért utálta. Annyi biztossá vált számomra, hogy az eddig olvasott Hoover könyveim közül eléggé kitűnik, és nem csak a rengeteg szex jelenet miatt -, mert tényleg a fele szexből áll. 

A történet két szálon fut, párhuzamosan ismerkedhetünk meg Miles múltjával, és Tate jelenével. Miles Tate testvérének egy jó barátja, aki nem mellesleg pilóta -, mint a lány bátyja. Közte és a lány között már az első találkozásnál izzik a levegő, de a srác elég problémás alaknak bizonyul, és nem akar barátnőt. De természetesen ez nem tartja vissza a fiatalokat attól, hogy belevágjanak a csak szex és semmi más kapcsolatba, azzal a kikötéssel, hogy Tate nem kérdezhet Milesmúltjáról.

Aztán ott vannak a múltbéli jelenetek, ahol a srácot vidám, gondtalan tizenévesként ismerhetünk meg.

Szóval a kérdés egyszerű: Mi a fene történt? 

Ez adja meg a történet feszültségét is, ugyanis a jelenben a lánnyal együtt fúrja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy vajon mi az az esemény ami ennyire megborította szegény srácot, a múltban pedig csak félve merünk Milessal együtt szerelembe esni, hisz tudjuk, hogy valami nagyon rossz fog történni. 

Őszintén szólva, külön-külön mindkét szálat elképesztően szerettem, de ha választanom kell, akkor valahogy Miles múltja sokkal közelebb került a szívemhez. A gimis szerelem története már önmagában megdobogtatta a szívemet. 

Ezzel ellentétben a jelen fejezeteinek stílusa már sokkal másabb, sokkal jobban hajlik az erotikus sztorikhoz. Igaz, rengeteg apró jelenet felfedezhető benne, de számomra sokkal inkább a szexualitásra került a hangsúly. Viszont akkor is ez volt az a szál, amiben még volt remény. 

Összességébe véve én személy szerint szerettem olvasni ezt a könyvet, de mindehez hozzátartozik az is, hogy a nagy csavarig nem voltam tőle elájulva. Tetszett, tetszett, de nem éreztem benne azt a pluszt. 

Viszont a csavar mentségére legyen, hogy amikor eljutottam arra a pontra, hogy kiderüljön az igazság, szinte sokkot kaptam, onnantól pedig nem volt megállás, sírva olvastam el az egész könyvet. És ez az, ami miatt kitűnik nekem a többi közül. Nem a szex, nem a szerelem, hanem az, hogy mennyire maradandó élménnyé vált számomra. 

Értékelés: 8,5/10

Idézetek a könyvből: 

– A szerelem nem mindig szép, Tate. Van, hogy egész idő alatt abban reménykedünk, hogy a dolgok előbb-utóbb megváltoznak. Hogy minden jobb lesz. Aztán egyszer csak azok kapjuk magunkat, hogy megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk, és útközben valahol elhagytuk a szívünket.

– Ismeri azt a mondást, hogy: Ha az élet citromot ad…Ű– Készíts belőle limonádét – fejezem be helyette.

A Kapitány megrázza a fejét.

– Nem így folytatódik. Ha az élet citromot ad, tudd, kinek a szemébe kell spriccelned a levét.

Így van ez, ha az embernek megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem létezik, aztán hirtelen betölt mindent, akár akarod, akár nem.

Ha az ember békében akar élni önmagával, az elfogadás nagyon fontos. Sőt, elengedhetetlen.

Néha az ember el is felejti, mennyire hiányzik neki a másik, amíg újra nem találkozik vele.

A következő bejegyzés:  Blanka Lipinska: Az a nap