Colleen Hoover: Elrontott életek

 Nem akarsz a másik lány lenni, nekem elhiheted.

A könyv fülszövege: 

HOGY ​SZEDD ÖSSZE A SZILÁNKOKAT, HA NINCS RAGASZTÓ, AMI EGYBEN TARTJA?

Morgan Grant és tizenhat éves lánya, Clara, a legkevésbé sem szeretne hasonlítani egymásra.

Morgan elszántan meg akarja óvni a lányát attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, mint ő maga: túl fiatalon teherbe essen és férjhez menjen. Morgannek akkor félre kellett tennie az álmait.

Clara nem akar anyja nyomdokaiba lépni. És az ő kiszámítható anyukájával amúgy sincs bennük semmi közös, fikarcnyi sem.

Harcos természetükkel és egymásnak ellentmondó céljaikkal Morgan és Clara rettentő nehezen tud együtt élni. Csak Chris tud békét hozni a családi otthonba, Morgan férje, Clara apukája, a család oszlopa. De ez a béke darabokra törik, mikor Chris karambolozik – tragikusan és sok kérdést felvetve. A szívet tépő és tartós következmények jóval túlnyúlnak Clarán és Morganen.

Morgan küszködik, hogy megint felépítsen mindent, ami összetört körülöttük, és végül annál talál vigaszra, akitől a legkevésbé várná. Közben Clara egy olyan fiú felé fordul, akitől eltiltották. Minden egyes nap újabb titok, neheztelés, félreértés választja el anyát és lányát. Már-már annyira, hogy talán lehetetlen visszatalálniuk egymáshoz.

A RÉMÁLMOD, AMIT MÉGIS TÚL LEHET ÉLNI? NÉZZ A MÉLYÉRE!

Ajánló/Kritika: 

Mint a legtöbb olvasott könyvemhez, ehhez is úgy álltam hozzá, hogy kábé semmit nem tudtam a történetről. - Ennek csupán annyi az oka, hogy szeretek úgy olvasni, hogy szinte sejtésem sincs, hogy mi fog a könyvben történni, ezért sosem olvasom el tüzetesebben a könyvek fülszövegét. Ez pedig ennél a könyvnél is egy jó döntés volt, és, mint az eddigi CoHo könyveimnél Hoover most is meglepett. Ugyanis az Elrontott életek az egyik legértékesebb könyvének bizonyult a sok közöl. 

A történet középpontjában most nem egy férfi-nő páros áll, hanem egy anya-lánya, amiről azért valljuk be, elég ritkán olvas az ember. De hát amint már említettem, CoHo mindig meg tudja lepni az olvasóit. 

A tartalomban felvázolt pár mondat - Morgan korai terhességéről, az álmai elhagyásáról, Clara teljesen más karakteréről, Chris békítő jellegéről - csupán csak az első kettő-három fejezetig érvényesek, utána jön a mindent felborító karambol, ami egy szokásosan zseniális Hoover-féle csavart is hoz magával. Ezek után természetesen én csak folyamatosan lestem, hogy vajon még mi következhet, mi derülhet ki? És tényleg izgalom jött izgalom hátára, mint ahogy az várható is volt. 

Viszont térjünk kicsit vissza az anya-lánya kapcsolatra. Hoover egy elég komoly témát vett magához, és ezt az "akadályt" is jól vette, véleményem szerint elég jól sikerült megmutatnia, hogy hova vezet az, amikor egy anya és a gyereke nem kommunikál egymással teljesen őszintén, hogy mi minden megy végbe egy gyerekben amikor a szülő - akár jogosan, akár jogtalanul - az igazsággal próbálja megóvni őt, vagy amikor mindenáron próbálja megakadályozni, hogy elkövesse ugyanazokat a hibákat. 

Ezt a könyvet már csak ezért is érdemes elolvasnia annak aki még nem tette meg, hogy lássa mennyi fájdalmat és szenvedést eredményez egy családban a hallgatás. 

Természetesen persze a romantika sem maradhatott ki, a férfihősök most is tökéletesek, kedvesek. És szintén érdekes volt látni, ahogyan a két generáció reagál arra, ha a szerelem kopogtat náluk. Most is tipikusan két olyan párost kaptunk akiknek egyszerűen lehetetlen volt nem szurkolni. 

Külön jó pont volt még nálam az is, hogy olvasás közben mennyi gondolatot és érzelmet váltott ki belőlem a regény. Megmutatta, hogy sosem késő újrakezdeni, mit jelent az, ha előre leírnak, hogy milyen fontos egy - bármilyen - kapcsolatban a kommunikáció.

És ebben a Colleen Hoover könyvben sem voltak gonosz emberek. Csupán emberek, akik hibáznak -, pont, mint ahogy a valóélet is mutatja ezt. 

Értékelés: 10/10

Hoover ismét bemutatta, hogy mennyire tehetséges, és még mindig tud meglepetéseket okozni. Aki nem olvasta még ezt a művét, neki tényleg csak ajánlani tudom. 

Idézetek a könyvből: 

Néha úgy érzem, annyival könnyebb felnőttnek lenni, mint tinédzsernek, mert felnőttként már rájöttél mindenre. Érzelmileg érettebb vagy, és így jobban tudod kezelni a bajokat. 

 

Fura apa nélkül, és félek, hogy sosem lesz már olyan, mint régen.

És úgy érzem, tele vagyok kiaknázatlan lehetőséggel. Néha üresnek érzem a bensőm, mintha jelentéktelen életet éltem volna, ami nem töltené be a mellkasom. A szívem tele, de az az egyetlen részem, aminek súlya van.

Nézd így: a vonzalom nem olyasmi, ami egyetlenegyszer történik, egyetlen emberrel. Ez az egyik ösztön, ami mozgatja az emberiséget. Az egymás iránti vágy, a műalkotások, étel vagy szórakozás iránti vágy. Ez jó. Úgyhogy amikor az ember úgy dönt, hogy elköteleződik valaki mellett, akkor nem azt mondja, hogy "megígérem, hogy soha többé nem vonzódom majd senkihez. Hanem azt, hogy „megígérem, hogy elkötelezem magam melletted annak ellenére, hogy lehet, a jövőben máshoz fogok vonzódni”.

 

– Eltiltasz a könyvektől?

– A könyv szórakozás. Visszakaphatod, ha megérdemled.

A következő bejegyzés:  Colleen Hoover: Csúf szerelem