Sara Shepard: Hazug csajok társasága 2.rész - Hibátlanok

 Miért bújsz oda valakihez, ha közben mást szeretsz?

A könyv fülszövege: 

Rosewoodban, ​ahol a legédesebb mosolyok takarják a legsötétebb titkokat, él négy csinos kis hazudozó – Spencer, Aria, Emily és Hanna –, akik nagyon csúf dolgokat tettek…

Spencer lenyúlta a testvére barátját; Aria totál belezúgott az angoltanárába; Emily nagyon szereti az új barátnőjét, Mayát… de nem csak mint barátot; Hanna pedig szó szerint belebetegszik a megszállottságába, hogy tökéletesen nézzen ki. De a legrémesebb titok, amin mindannyian osztoznak, annyira botrányos, hogy teljesen tönkretehetné kényelmes életüket.

És valaki, aki csak A.-nak nevezi magát, éppen ezzel fenyegetőzik.

Először azt hitték, A. Alison, a három éve nyomtalanul eltűnt barátnőjük. Ám később kiderült, hogy Alison halott. De akkor ki lehet A.? Melissa? Spencer szinte betegesen versengő testvére? Vagy Maya, aki egészen a magáénak akarja Emilyt? És mi van Tobyval, a titokzatos sráccal, aki pont azután hagyta el a várost, hogy Alison eltűnt?

Egyvalami bizonyos: A. kezében elég bizonyíték van, hogy tönkretegye őket. És a lányok minden egyes gyűrött levélkével, gonosz netes üzenettel vagy bosszúálló sms-sel közelebb sodródnak ahhoz, hogy mindent elveszítsenek.

Ajánló/Kritika: 

Sara Shepard könyvével ismét nem fogtam mellé, de nem is reménykedtem másban, hiszen már a sorozat első része is közel került a szívemhez. És megint csak jól működött a "csak még egy fejezetet elolvasok és befejeztem" elv. 

A sztori ott folytatódott ahol az első részben abbamaradt, és természetesen a pörgés sem maradt alább. És ahogy a sorozatban is, itt is nagyon izgalmasra sikeredett az "A" szál, de valahogy számomra a karakterek magánélete jobban viszik a prímet. Az írónő rendkívüli érzéke van szerintem ahhoz, hogy hogyan kell jól prezentálni egy-egy karakter fájdalmát vagy éppen örömét, így képtelenség volt nem együtt érezni a lányokkal. 

Mivel már végig láttam a sorozatot, így nagyon fura volt úgy olvasni, hogy tudom ki lesz "A". Ezt pedig kicsit sajnálom, hiszen így már egyáltalán nincs meg az az izgalom ami ilyenkor egy olvasóban van, nem tudok gyanúsítgatni, szimplán csak olvasom és várom a csattanót. Viszont kaptam mást: "A" üzeneteinek jelentősége ott lapul minden egyes sorban, ott vannak a miértek, és a válaszok nagyon mélyen elrejtve. 

Így persze egyértelműen a lányok magánéleti szálai vittek mindent. Talán ebben a részben Spencer karaktere volt a legérdekesebb számomra. A családjával való folyamatos csatározás és a megfelelési kényszer nagyon jól ki volt dolgozva, le a kalappal az írónő előtt. Ráadásul olyan dolog történt a könyv végén amit a sorozatban egyáltalán nem léptek meg az alkotók, így még inkább kíváncsi leszek Spencer életének alakulására. 

Hanna és Aria karakterei is a családi szálra helyezik a hangsúlyt. 

Arián iszonyú nagy lehetett a nyomás az apja titka miatt, de mégis számomra sokkal jobban tetszettek a testvérével megalkotott közös jelenetek. A sorozattal ellentétben itt sokkal jobban átjött, hogy Mike mennyivel rosszabbul viseli az egészet és mennyire megbántott. 

Ami pedig Hannát illeti, az, ahogy a múltját összekapcsolták a jelennel, ahogy megjelentek a félelmei, és amekkora szerepet kapott nála a család, hát le a kalappal az írónő előtt. És itt is muszáj megemlíteni a sorozatot. Nagyon tetszett az, ahogyan bemutatták a Monával való barátságát, sokkal jobban átjött az, ahogy Hanna élete széthullik és mégse mondhat el mindent a legjobb barátnőjének. 

Most maradjunk is a könyv vs sorozat szálon, hiszen Emilynél itt is sokkal jobban volt kezelve az LMBT-szál. Itt tényleg sokkal hitelesebben van ábrázolva, hogy mennyire nehéz elfogadnia magát, a félelmei is jól megjelennek az egész életével kapcsolatban. És hát Maya karaktere is egyszerűen imádnivaló. 

Értékelés: 10/10

Természetesen ez a kötet sem okozott csalódást. Izgalmas volt, jól felépített, és elképesztően szerethető, mind a karakterek, mind maga a történet. Alig várom már, hogy a lányok újra összebarátkozzanak és együtt szálljanak szembe "A" titokzatos kilétével. 

Idézetek a könyvből: 

– Mindenki olyan… műanyag. Régebben ezeknek az embereknek a legtöbbjét meg akartam ölni.


Ui.: Szeretnéd tudni, ki vagyok, igaz? Közelebb vagyok, mint gondolnád. A.


Itt minden tele van tökéletes emberekkel. És… és ha nem vagy egy közülük, akkor elfuserált vagy. De én azt hiszem, hogy még akik külsőre hibátlanok, belül azok is épp olyan elfuseráltak, mint mi.


Ott, ahol minden hibátlan, nehéz kitűnni.


– Ne vedd sértésnek az apád irányába, de néha nagyon nem tudja, mit nem kellene kimondani. Mint a múltkor, randira készültem egy sráccal, éppen el akartunk indulni, amikor odajött hozzám, hogy: Kate, látom, felírtál valami OB-t a bevásárló listára, de mi ez, és hol találom? Rettentő ciki volt.

A következő bejegyzés:  Colleen Hoover: Minden tökéletesed