Amy Harmon: Arctalan szerelem

 Gondolj bele. Nincs szomorúság öröm nélkül.

A könyv fülszövege: 

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Ajánló/Kritika: 

Őszintén szólva leginkább azért kezdtem el ezt a könyvet, mert Molyon rengetegszer szembe jött velem, így már szinte késztetést éreztem rá, hogy belekezdjek, végül pedig már ez az egész átfordult egyfajta kíváncsiságba, de mindkét esetre érvényes az a vélemény, hogy egyáltalán nem erre számítottam. Igazából egy szórakoztató, "könnyed" olvasmányra számítottam, egy kisebb érzelmi kavarodással. Ami persze egy bizonyos szempontból meg is volt. A romantikus szál stimmelt, és az érzelmi zűrök mellé is egy pipát kell helyezni. Viszont ez az egész sokkal de sokkal mélyebb volt, és különleges.

Az egyik dolog azok közül a rengeteg sok dolog közül amit szerettem ebben a történetbe, hogy a szerelmi szál ennyire hétköznapi. Egy kislány belezúg a srácba, csupán csak azért, mert az tesz valami apróságot. Ismerik egymást, beszélgetnek, de az élet valahogy mindig úgy alakítja a dolgokat, hogy nem hozza őket össze semmi és senki. Ez a könyv az, ami tökéletesen bemutatja, hogy nem lehet mindent egyik pillanatról a másikra happy enddel zárni. 

Fern érzéseivel pedig személy szerint én nagyon is jól tudtam azonosulni, az egész történet alatt nagyon szépen bontakoztak ki a gondolatai. Ami pedig még külön jó pont volt számomra, az az, hogy a lány milyen érettséggel tudta kezelni azt, hogy nem kiemelkedően szép, egyszerűen csak átlagos. Persze, mint minden lányt, őt is zavarja a kezelhetetlen haja, laposnak látja magét, zavarja a fogszabályzó és a szemüveg, de mindezt szerintem elképesztően jól kezelte és szerintem nagyon is elfogadó volt magával szemben. Emellett pedig mégse hagyja elnyomni magát, segítőkész, és számomra igenis különleges karakter. 

A másik nagyon fontos karakter pedig Ambrose, aki szintén nem tökéletes - szerintem ez is egy nagyon jó pontja a történetnek, hogy senki sem tökéletes és ennyire emberien ábrázolja az írónő a karaktereket -, viszont Fern szemén egyszerűen lehetetlen nem annak látni. Szinte én is belezúgtam a srácba, ahogy a lány szemén keresztül láttam őt. 

Röviden és tömören megfogalmazva nagyon szerettem Ambrose és Fern tiniéletének átlagos hétköznapjait. Számomra szinte varázslatos volt, olyan kis kedves volt és valóságszerű az egész. 

Eközben viszont végig rettegtem, mert érezhető volt, hogy jön az elkerülhetetlen. 

Számomra nagyon érdekes volt, hogyan írtak amerikai szemszögből, amierikai helyszínen szeptember 11-ről. Lehet bennem van a hiba, vagy fogalmam sincs, de bevallom őszintén, nekem ez volt az első olyan regény, amelyben ez az esemény szerepelne. Az ezután következő katonás részek pedig...őszintén szólva nagyon mélyen megérintettek. 

Viszont pont ez volt az, ami miatt azt tudom mondani. hogy ez a könyv, igenis és kiemelkedik a többi Young Adult olvasmány közül, és pont ez az, ami olyat adott, ami miatt tuti, hogy egy darabig még biztos nem fogom elfelejteni ezt a könyvet. Itt nincsenek indokolatlan szexjelenetek, nincs forró erotika. Lassan bontakozik ki az egész érzelmi szál, minden egyes millimétert amit a két szereplő egymás felé tesz tökéletesen megérzünk. 

De hogy mostmár ne csak a romantikus szálról essen téma, van még egy nagyon-nagyon fontos szereplő. Ő pedig Bailey. Bailey Fern beteg unokatestvére, aki további mély érzelmi szálakat csempészett a történetbe. 

Viszont az a baj, hogyha ennél többet leírnék a gondolataim közül vele kapcsolatban,vagy a történettel kapcsolatban,  akkor az már hatalmas spoilernek minősülne annak, aki még nem olvasta a történetet. Szóval inkább nem is folytatnám. 

Értékelés: 10/10

Romantikus történet mély érzelmekkel, fájdalomról, bűntudatról, egy hatalmas második esélyről, sorsról, és az emberek szépségéről. 

Idézetek a könyvből: 

Megszületünk, meghalunk, szenvedünk, végig nézzük, ahogy szenvednek a szeretteink. Az egész annyira… kilátástalannak tűnt. Annyira kegyetlennek. És annyira véglegesnek.

Újra meg újra elámulok, amikor látom, hogy az élet mindig a legmegfelelőbb pillanatban sodorja elénk a számunkra fontos embereket.

Vajon színtiszta balszerencse, hogy így nézek ki, vagy a sors keze van a dologban?

Ki tudja, talán egyszer életre kel a Bádogember. Talán kiderül, hogy mégiscsak van szíve.

Herkules hihetetlen figura volt! Félig isten, félig ember, száz százalékig hős.

A következő bejegyzés: Colleen Hoover: Velünk véget ér