Colleen Hoover: Velünk véget ér 1.rész - Velünk véget ér

-Tíz perc alatt sok mindent meg lehet tudni valakiről.

A könyv fülszövege: 

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Ajánló/Kritika:

Mivel mostanában - ismét csak egy olyan ajánló amit még 2022-ben írok, és továbbra is sajnálom, egyszerűen nincs időm annyit olvasni, hogy mindig minden az aktualitások szerint menjen - rengeteget látom mindenhol ezt a könyvet, akár tiktokon, akár más platformon, rengeteg jó véleményt hallok és olvasok róla, sőt, sokan az írónő legjobb regényének tartják. Szóval röviden, úgy érzem itt volt az ideje, hogy belekezdjek. És meg kell hagyni, egyáltalán nem bántam meg, bár most folyamatosan úgy érzem, hogy bárcsak elolvashatnám még egyszer, anélkül, hogy tudnám mi történt benne.  

A könyv tulajdonképpen két részre osztható: Az eleje egy egyszerű, szexi és romantikus történet, de ez egyáltalán nem olyan érdekes és eredeti, mint a második fele, amelyben ott a már az írónőtől megszokott csavar, ami mindent felbort, és innentől a történet ténylegesen eredetivé és érdekessé vált a számomra. 

Ami számomra igazán különlegessé tette a történetet - sok más dolog mellett -, az a tizenöt éves Lily levelei amelyeket az első szerelméről írt. Igaz, ezeket a leveleket sosem küldte el, csak megcímezte Ellen DeGenersnek, akit én is nagyon nagyon imádok. Szerintem nagyon jópofa volt elolvasni a neki szánt sorokat, habár sokszor inkább sírtam, minthogy nevessek. Brutális volt Lily szemén keresztül átélni azt ami az anyukájával történt és feldolgozni a bonyolult kapcsolatot az apjával. 

Viszont ezekből a levelekből ismerhetjük meg Atlast - az első szerelmét -, a hajléktalan srácot. A szerelmük történetének bemutatása egyszerűen gyönyörű volt, a fiút pedig lehetetlenség volt nem megszeretni, mert annyira ártatlan és kedves srác maradt a végsőkig. 

De azért tetszett a jelenben kialakult Lily és Ryle kapcsolat kibontakozása is. Üdítő volt látni egy önző férfi változását, és a lány karaktere is hatalmas kedvencemmé vált. Ő nem az egy éjszakás kapcsolatok híve, és ki is tart a döntése mellett, hiába néz ki Ryle úgy ahogy. 

Ezek után szívesen írnék a fordulat után történtekről, de inkább nem teszem. Nekem az egész hatalmas meglepetés volt, és az egész hatalmas érzelmi sokként ért. Együtt tudtam érezni Lilyvel, és az írónőnek is sikerült elérnie azt amit csak kevés társainak, ugyanis ezek után teljesen megváltozott a gondolkodásom. Mert ha ciki, ha ítéletre való, én is a szokásos elvet vallottam, de átélve a történetet, ha csak Lily szemén keresztül is, sikerült teljesen átgondolnom ezt az egész helyzetet és megértenem a miérteket, így hatalmas köszönet az írónőnek, hogy a könyvével nem csak az életemhez, hanem a személyiségemhez is hozzáadott. 

A történet második fele, - már a fentiek alapján is - teljesen megmozgatja az embert érzelmileg. Rengeteg helyen merül fel az emberben a kérdés, hogy mit kéne tenni egy ilyen helyzetben, vagy esetleg Lilynek miként kellett volna cselekednie. Így véleményem szerint remekül ki lett dolgozva ez a szál - is -, hiteles és fájdalmas volt egyszerre. 

Amit még muszáj kiemelnem, az a mellékszereplők sajátossága. Lily anyukáját nagyon megkedveltem, bármennyire komplex karakter, elképesztően szerethető nő minden egyes hibájával együtt. De a legnagyobb kedvenceim Alyssa és Marshall voltak, akik számomra megtestesítették a tökéletes házasságot, ezáltal pedig elképesztően üdítő volt egy ilyen szerelmespárról olvasni. 

Értékelés: 10/10

Nem sok CoHo könyvet olvastam eddig, de az biztos, hogy ez igazán a szívembe hatolt. Sok helyen megmosolyogtatott, szórakoztatott, majd elgondolkodtatott és megsiratott. Az biztos, hogy megváltoztatott és teljesen a szívembe hatolt. 

Idézetek a könyvből: 

Az érintése minden, amire vágyom, és minden, amire gondolnom sem szabadna.

 Azokat a beszélgetéseket szeretem a legjobban, amikben nem lehet egyértelmű válaszokra találni.

Egy teljesen igazi, életnagyságú Spongya Bob-os pizsibe bújt férfi a szentem.

Én egyéjszakás kalandokban utazom, te pedig a Szent Grált keresed.

Senki sem kizárólag rossz, mint ahogy senki sem kizárólag jó.

 

A következő bejegyzés:  Erin Watt: A Royal család 3,5 - Megkopott korona