Zoe Aarsen: Könnyű, mint a pehely

 Olyan társadalomban élünk, amelyik mindenképpen keresi a szenvedés okát.

A könyv fülszövege: 

Violet új játékot javasolt. Csak azt felejtette el közölni,
hogy ebben a játékban csak veszíthetünk.
A Light as a Feather – Könnyű, mint a pehely a címével ellentétben súlyos olvasmány.
Súlyos, mert legősibb félelmeinket kelti életre: a szellemektől való riadozást.
Gimnazista tinilányok születésnapi pizsamapartijával nyit a cselekmény.
Új barátnőjük, Violet javaslatára végighallgatják a lány jóslatát
mindegyikük halálának körülményeiről.
Elheverő társuk hirtelen könnyűvé válik, és ahogy felemelik, szinte levitál.

Hipnózis? Violet természetfeletti befolyása? Egy biztos: ez a befolyás, származzon akárhonnan, halálos. Két barátnő meghal, pont úgy, ahogyan Violet megjövendölte. A harmadikra is hasonló sors vár. A főhősnő McKenna a szerelmével, Treyjel együtt szembeszáll a végzettel. Vajon sikerül legyőzniük Violetet?

Ajánló/Kritika:

Őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy ez a bejegyzés épp most kerül ki, Karácsonykor, mikor sokkal aktuálisabb lenne esetleg Halloweenkor. De sajnos mivel azt már rég elhaladtuk amikor ezt a könyvet befejeztem, a következő alkalomig pedig nem szeretnék várni, és az igazat bevallva, az ajánlók terén is óriási csúszásban vagyok - leginkább a suli, és a sok tanulás miatt -, így idén se az aktualitások szerint kerülnek ki az ajánlók. Jövőre viszont megfogadom, hogy összekaparok valami kis szösszenetet az oldalra. 😄 De nézzük is mi jutott mára!

Mivel a sorozatot még nem láttam - végig, ugyanis már elkezdtem -, így viszonyítási alapom még annyira nincs, ami úgy gondolom az ilyen esetekben nem is baj. Viszont az első pár rész után annyit már tudok, hogy van egy csöppnyi eltérés a könyv és a sorozat között. 

Amikor először megláttam a könyvesboltban, már akkor megfogott a címe és maga a tartalma is. Igaz, nem nagyon értettem mire is utalhat az a mondat - ami egyben a könyv címe is -, hogy könnyű, mint a pehely. Mikor pedig már tudtam, csak még jobban megtetszett, és alig vártam, hogy megvehessem magamnak ezt a csekély kis olvasmányt. Amikor pedig már a történetben is megjelent olvasás közben, egyfajta rossz ómenként kezdtem rá tekinteni. 

Magának a cselekménynek jó húzása volt, mindig vártam, hogy mi fog történni, és sosem éreztem azt, hogy esetleg túl gyors, vagy túl lassú lenne a történet előrehaladása. Viszont mégse azt a körömrágó izgalmat ígéri, mint amire én számítottam akár a tartalom, akár az első fejezet után, viszont tetszett az a bizonyos feszültség, amit a tudatlanság okozott, és ahogy a reális világábrázolásba belecsöppent egy kis mágia. Ehhez kapcsolódóan tetszett az is, ahogy az írónő a karakterek érzelmeivel játszott. A lányok először nem hittek, aztán ahogy félni kezdtek, majd ahogy megjelenik a rettegés az életükben. Ugyanakkor nekem egy ilyen fajta könyvhöz nagyon kevés volt a para faktor és az ehhez hasonló események, és a cselekményt sem éreztem mindig logikusnak. 

Ami számomra még nagyon hiányzott a történetből, az az, hogy az előre megjósolt cselekményeket nem láthattuk, csak a megtörténésükről értesültünk. - Ez pedig számomra azt igazolja, hogy sokkal jobb lett volna, ha nem csak egy szemszögből íródott volna az egész történet. Így ezt is egy kihagyott lehetőségnek érzem azzal kapcsolatban, hogy több para kell a könyvben. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha éppen az adott lány szemszögéből olvashatjuk, ahogy szembesül a körülményeket és észlelik a helyzetet. 

A szerelmi szál viszont nagyon kamaszregényesre sikeredett. Elment, mégse ragadott magával a tipikus szerelmes leszek a szomszéd srácba szituáció. De nem is bánom, hogy a könyv ezen része így sikeredett, ugyanis itt most egyáltalán nem ez volt a lényeg. 

Viszont, hogy végre valami jót is mondjak, az kifejezetten tetszett, hogy a lányok mind mind más karakterek, így sokkal sokszínűbb az egész történet, és a történet rejtélyessége is nagyon megfogott, hangulatos volt. Ezeket a hiányosságokat pedig remélem a folytatásban kijavítja az írónő. és még több dologra fény derül. 

Értékelés:  7.8/10

Összességében rám mélyebb benyomást nem tett, egyszer mindenképp elolvasható tinitörténet, és nagyon díjaztam benn, hogy a szerelem sokkal inkább csak a háttérben van jelen és a rejtélyé a főszerep. 

Idézetek a könyvből:

Soha nem beszélgettem még felnőttel ennyire nyíltan ilyen ijesztő jelenségekről.


Mischának igaza volt, ennek a csajnak egész egyszerűen nincs szíve. Vad harag dúlt bennem , amit eddig elfojtottam, részben annak a naiv reménynek engedve, hogy Violet esetleg tényleg nem bűnös, részben pedig a hatalmától félve.


– Gratulálok, Pénztáros Kisasszony! – ugratott Trey. – El se hiszem, hogy egy kormánytisztviselővel hetyegek!

Apámtól azt tanultam, hogy a logika a leghatásosabb fegyver a kételyek ellen .


Visszatekintve Olivia Richmond születésnapi bulijára, eredeti elvárásaim erre az éjszakára szánalmasan ártatlannak tűnnek.

A következő bejegyzés:  Stephenie Meyer: Napfogyatkozás - Twilight saga 3.rész (dec.26.)