Holly Smale: A lány, aki távolról tökéletes - Geek girl 3.rész

 Mert én igenis vagyok valaki, és mindig is voltam.

A könyv fülszövege: 

Harriet Manners több tényt ismer, mint az átlag. Tudja, hogy New York a legnépesebb város az Egyesült Államokban. Azt is, hogy a hivatalos mottója a „Még feljebb”. Tudja, hogy az amerikaiak 27%-a szerint sosem landolt ember a Holdon. De arról fogalma sincs, milyen a modellek élete a Nagy Almában, és hogy a családja hogyan birkózik meg az új, amerikai élettel. Ahogy azt sem tudja, hogyan „válhat branddé” a New York-i modellekhez hasonlóan. De ami a legfontosabb, azt sem, mi a teendő, ha a nagy romantikus gesztusokat nem a pasijától kapja…

Vajon a stréber lány ezúttal túl messzire megy?

Kritika/Könyvajánló: 

Úgy érzem most érkezett meg számomra a sorozat, az eddigi három rész közül egyértelműen ez az eddigi legjobb - legalábbis az én véleményem szerint. Nagyon bánom, hogy ekkora nagy kihagyással indultam neki újra a sorozatnak, de ezek után biztos vagyok benne, hogy nem sokára ez a könyvsorozat is felkerül az olvasottak listájára. 
Pedig meg kell mondjam, hogy semmi igazán érdekfeszítő nem történt ami miatt ennyire éghetnék a vágytól, hogy végre megszerezzem a történet negyedik részét. Egyszerűen csak elragadott, vicces volt, elgondolkodtatott és megnevettetett. 

Főszereplőnk Harriet ismét kontinenst vált, most épp Amerikába vonul családjával, egy "tanyára", ahol jó ideig éldegélnie kell. De akik követik Harrietet, tudhatják, hogy nem adja fel -, így van ezzel most is -, kezébe veszi az irányítást és megy a feje után. Itt pedig muszáj kiemelnem, hogy ez az elkötelezettség és törekvés, azért, hogy újraépítse a modell karrierét igazán meggyőző volt, és nagyon tetszett. Eddig is ment a feje után, de most úgy érzem kicsit kiszakadt az eddigi sodródásból és még jobban megragadta a gyeplőt. Most először éreztem igazán azt, hogy végre igazán talpra állt, és próbálja véghez vinni a céljait. 

Persze nem is ez a történet lenne, ha Harriet nem követne el megannyi hibát és baklövést, de pont ezek miatt a hibák miatt ilyen tanulságos a történet. Harriet ebben a részben -, mint már mondtam - merész volt, sokszor rossz emberekben bízott meg, de végig járta az útját, és a történet végére csak még erősebb lány lett.
Bevallom, a sok huzavona, a rengeteg cécó néha kicsit sok volt és idegesítő, de utólag rádöbbentem, hogy az egész így volt jó, ahogy az írónő megírta. Ezek miatt - is - szerettem meg Harrietet ennyire. 

A történet ennyire eltúlzott kedveléséhez pedig szerintem még Tobby hiánya is n agyban hozzájárul. Akik olvasták az előző ajánlóimat biztosan tudják, hogy Tobby számomra mennyire röhejes. Igaz, az előző részben okozott egy kis meglepetést, de higgyétek el, sokkal jobb volt így  a történet, hogy a srác végre kimaradt egy kicsit. Viszont kíváncsi vagyok, hogy a következőkben fognak-e egy kicsit finomítani a srácon. De ha már mellékszereplőknél tartunk, azért egy - két mondat erejéig beszélnünk kell Harriet apjáról és Wilburról is. Ugyanis még mindig ők nálam a két top szereplő. A beszólásaikkal, becézéseikkel egyszerűen viszik nálam a prímet. :D

Értékelés: 9.8/10
Nem nagyon tudok belekötni, nem is szeretnék. Azt a 0,2 pontlevonást csak az olvasás közben idegesítőnek hatott jelenetekért kapta, ettől függetlenül imádtam ezt a részét a sorozatnak. Remekül szórakoztam rakta, és rengeteget tanultam belőle, egy csodálatos élmény volt. 

Idézetek a könyvből:

Idáig ennyi felhőkarcolót láttam: 0.
Parkot: 0.
Kis nénikéket gurulós bevásárlószatyorral: 6.


– Ja, még valami – folytatja Bunty derűsen. – Hány macskátok is volt, mielőtt elmentetek?
– Egy – vágja rá Annabel, és az arcához kapja a kezét.
– Na, most már három van. – Bunty a vállára hajítja a táskáját. – Találkozunk karácsonykor, szívecskék!És a nagymamám el is tűnik, épp olyan hirtelen, ahogy megjelent.


– Ha kemény, van remény – vágja rá Apu, és kedvesen belekócol a hajamba.


Ezek az emberek nem tudják, kik vagyunk. Lehetünk akár örökösök is. Vagy egy orosz hercegnő. Ha elhiszed, az valósággá válik, mintha tényleg mindig igaz lett volna.

  – Atyaúristen – szólal meg, és a mellkasára teszi a kezét. – Az önök babája a legédesebb a világon. Hát nem imádni való? Meg tudnám zabálni!
(…)
– Kérem, tegye meg! – veti oda Annabel szárazon. – Ketchuppal és oregánóval nagyon finom lehet.
A stewardess szemei teljesen kikerekednek.
 – Haha! – nevet fel zavartan. – Hahaha! Maguk britek olyan humorosak!