Rácz-Stefán Tibor: Kapcsolatpróba - Szállj a dallal 2.rész

 Nincs gyémánt a torkában, de nem csak egy drágakő csilloghat fényesen.

A könyv fülszövege: 

Te ​képes vagy megnyitni a szíved?

Hanna azt hitte, megtalálta a tökéletes srácot. De miközben a barátaival az énekverseny következő megmérettetésére készülnek, a lánynak másvalakin jár az esze: Mátén, a rosszfiún, aki egyre kedvesebb hozzá…

Kiderülhet, hogy mégsem az a nagy Ő, akit álmaid pasijának hittél?

Máté nagy lehetőséget kap: egy újabb műtéttel ugyanúgy zongorázhatna, mint régen, feltéve, hogy nem bénul le a keze az operáció következtében…

Megéri mindent kockáztatni az álmaidért?

Dávid és Áron most külön utakon járva próbálják legyőzni a démonaikat: Áron a cukorbetegségével és az identitásával küzd, míg Dávid a teste gyengeségével.

Elég erősek lesznek ahhoz, hogy az első szerelem az utolsó maradjon?

Xiara már nem az a magabiztos, népszerű lány, aki egykor volt.

Társai kiközösítik, és retteg attól, hogy a múlt tönkreteheti a megújult kapcsolatot a szüleivel.

A tánc és a barátai szeretete elég erőt ad neki ahhoz, hogy elfogadja önmagát?

Az öt barát továbbra is egymás mellett áll, és a zenei vetélkedő következő fordulójára készülve küzdenek az álmaikért.

Van egy pont, amikor a szerelem lehet az egyetlen megoldás.

Kövesd a szíved dallamát!

Ajánló/Kritika a könyvről: 

Helyenként kicsi spoilereket tartalmazhat. 

Hogyha az első részre azt mondtam, hogy imádom, akkor erre szavak sincsenek mennyire a szívemhez nőtt, a karaktereivel és mindennel együtt, de természetesen a Mikrofonpróba is -, mint ahogy már az előbb említettem - nagyon tetszett, mégis, most, hogy elolvastam a Kapcsolatpróbát, úgy érzem valami hiányzott belőle. 

De mielőtt kifejteném, hogy miben különbözött ez a regény az előzőtől, gondoljunk vissza arra, ami az előző kötetben történt. :) 

A történetünk végére - végre valahára - Hannáék megnyerték a városi fordulót, így automatikusan tovább jutottak a megyei dal versenyre, eközben Xiara esszéje napvilágot látott - igen, ez az az esszé amiben a környezetéből származó rasszista megjegyzéseket fájlalja -, Dávid és Áron szünetet tartanak a kapcsolatukban, és bizony, itt van Hanna is, akinek bonyolultabb már nem is lehet a szerelmi élete. Így a könyv végére az író rendesen lógva hagyott minket, és szinte egyetlen fontos kérdésre sem kaptunk választ, ennek köszönhetően pedig már nagyon vártam, hogy elkezdhessem a folytatását. 

Ha elolvastad a kis összegzőt az előző részről - de az se baj ha nem -, fontos kiemelnem a szereplőket - ha már feljebb így szóba kerültek :). Mind az öten nagyon erős karakterek, érdekes történettel ellátva, így akármelyikük nevét láttam meg a fejezet alatt, sosem csalódtam. 
Az előző részben úgy éreztem, mintha Hanna nagyobb szerepet kapna a többieknél, őt tették volna meg főszereplővé, most viszont, mintha egy szintre került volna a többiekkel. Valószínűleg azért ez a "nagy" változás, mert mostmár ő is a csapat teljes jogú tagjának érzi magát, a többiek befogadták őt, és ugyanúgy viselkedtek vele, mint egymással. 

Őszintén szólva nem minden történetben kedvelem a szerelmi háromszögeket, természetesen ez is egy ilyen regénynek indult, így amikor megjelent Patrik nem igazán szíveltem a dolgot. Viszont most, a Kapcsolatpróba olvasása közben rádöbbentem, hogy így teljes az egész, egyszerűen szükség volt egy Patrikra. És hát nem utolsó sorban Hanna karakterfejlődésének is nagyon jót tett. 

De mégis mi az amit a lányból láttunk ezelőtt? Hanna egy átlagos jókislány volt, aki egyszerűen imád olvasni, mindig jól viselkedik, de mondhatjuk úgy is, hogy tökéletes volt, és egy olyan fiúra vágyott, aki megtestesít mindent amit a könyvekben olvas. És bizony itt jött a képbe Patrik, aki szintén egy igazi könyvmoly, okos, vicces és hát nem utolsó sorban brutál szexi. De hát az élet nem egyszerű - és talán ez a legfontosabb dolog a könyvben amit szeretek benne, hogy ennyire életszerű -, ugyanis nem mindig abba szeretünk bele aki hozzánk illik, másrészt pedig olyan, hogy álompasi nincs is. Erre pedig később Hanna is rá fog jönni, ugyanis Patriknak is meg vannak a maga kis hibái. Egyszerűen csak kell egy lecke amiből tanulni lehet. 

És ha már a fiúknál tartunk itt van Máté, aki merően hozzákapcsolódik a lány karakteréhez. Míg az előző kötetben nagy részt haragudtam rá, majd később csak kedveltem, úgy a mostani kötetben egyszerűen imádtam. Az ő karaktere is hatalmas fejlődésen ment keresztül, össze se lehet hasonlítani a korábbi énjével. Így nem is csodálkozok azon, hogy Hanna elhatározása is megingott a sráccal kapcsolatban. Viszont ami ezzel kapcsolatban még nagyon jó, hogy Tibi egyáltalán nem tolta túl a fiú javulását, pont annyit változtatott rajta, hogy egy kicsit felkavarja az érzelmeket. A fiú hű maradt önmagához, és az őszinte, odamondós szövegeihez, de persze nem mindegy mit, és hogyan mond. 

Ezekkel a beszólásokkal ellentétben, rengeteg olyan pillanat volt amikor nagyon sajnáltam a srácot. Rendesen rájárt a rúd ebben a kötetben. Viszont, hogy ezzel kapcsolatban egy kis pozitívat is írjak, az összeomlás határán most végre nem lett minden a régi, hiszen próbálta a pozitívat látni a legrosszabban is, ami az előző Mátéhoz képest hatalmas szó. 

Aztán természetesen ott van Dávid és Áron, akikről egyszerűen képtelenség külön írni, egyszerűen összeforr a két történet szál. Amikor Dávid meghozta azt a bizonyos döntést, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, nem tudtam mire véljem, egyszerűen hülyeség volt. De itt is, mint Patriknál, ahogy haladt előre a történet megláttam, hogy mennyire igaza van a fiúnak, hiszen mind szép és jó, hogy Áron mindig ott volt/van, hogy megvédje őt, de abban igenis igaza volt, hogy önmagát is meg kell tudnia védeni, és ehhez viszont már kellett a távolság. És ez később természetesen Áronnak is jót tett, hisz' végre tudott egy kicsit másra is koncentrálni, főleg önmagára, és így könnyebben megtalálhatta a saját útját. És természetesen egy igazi könyvmoly számára is igazi gyönyörűség volt, ahogy Dávid a gyógyulás útjára lépett,ahogyan visszatalált önmagához, és mindezt a saját erejéből.

Persze kell, hogy valaki mellettünk legyen, gondolok itt szerelemre, barátokra vagy a családra, de az is igaz, hogy meg kell tanulnunk egyedül is boldogulni az életben. 

Így pedig elérkeztünk az ötös fogat utolsó tagjához is. Xiara karaktere is nagyon fontos ebben a részben  -, mint ahogy a többiek is -, a történet is vele kezdődik el. A lány már megbánta, hogy megírta azt a bizonyos esszét, és ennyire kitárulkozott az embereknek, hiszen retteg attól, hogy mi lesz ha a szülei megtudják és megutálják.? Ennek tetejében pedig a régi barátnői sem állnak vele szóba... 

A lánynak rengeteg mindennel szembe kell néznie, önmagával és a társadalommal kapcsolatban is, hiszen nem minden szó bántás vagy esetleg sértés. 

Nagyon tetszett a gondolat, hogy minden rossz ellenére szeretné helyrehozni a kapcsolatát a szüleivel, és, hogy szeretné megtalálni a helyét ebben a kettős helyzetben. Az pedig, hogy ennyire imádja a táncot, csak megerősít abban, hogy mennyi pozitivitás lakozik ebben a lányban, egyszerűen láttam magam előtt a mozdulatait és átéreztem az egészet miközben mozgott. 

Az öt szereplőnknek köszönhetően nagyon sok minden történik a könyv során, de valahogy még így se lett eltúlozva, pedig ez ilyen helyzetekben elég gyakori hibának számít. Olyan, mintha mindenki lenyugodott volna, nem volt több dráma,  mindegyikőjük megpróbált helyesen cselekedni, de természetesen ez nem mindig jött össze - de hát milyen is lenne az, hogyha minden teljesen tökéletes lenne egy ember életében. 

Annak ellenére, hogy a könyv a Kapcsolatpróba címet kapta, nem igazán éreztem úgy, hogy leginkább a kapcsolatokon lenne a hangsúly. Számomra sokkal inkább az egyéni jellem fejlesztése volt a fő fő mozzanat. Viszont szerintem teljesen jó, hogy először érzelmileg kell helyrerázni a szereplőket - és a valóéletben magunkat is - és csak aztán belemenni egy normális kapcsolatba. 

És, mint ahogy az előbb is említettem, így, hogy a fiatalok megnyerték a városi fordulót, a zene és a tánc továbbra is nagyon fontos eleme a történetnek. Később pedig a srácok dala - de leginkább Mátéé -, nagyon tetszett, és nagyon megérintett, hihetetlen, hogy mennyire illik a srácokhoz. 

Értékelés: 10/10

Olvasás közben teljesen gördülékenynek éreztem a történetet, az első résszel ellentétben itt minden simán ment, nem éreztem szakadásokat. A Rajmund - szálat pedig itt muszáj kiemelnem, hiszen nagyon reméltem, hogy a srác is kap egy kis szerepet a történésekben, és nem skatulyázza el az egészet az író. 

Jó volt látni ahogy a szereplők fejlődnek, sokkal érettebben viselkedtek az előző részhez képest, és ezzel együtt úgy éreztem, hogy a történet írásmódja és stílusa is a karakterekkel együtt fejlődik. 

Nagyon sajnálom, hogy véget ért a sorozat, és végleg el kell búcsúznom a srácoktól! 

Idézetek a könyvből: 

– Még mindig gyűlölöm – motyogja Xiara, miközben kissé elfordul a kameráktól. – Legszívesebben kikapcsolnám a mikrofonját, abba belehalna.
– Hangyákat dugnék a seggébe – mormolja Máté.


Válaszul Máté úgy néz rá, mintha Hanna lenne a nap az égen, a világmindenség, mindaz, amiért megéri élni.


– Régen azt hittem, velem is így leszel. Egy ideig buli leszek, valami más, valami különleges. De még mindig itt vagy.


Megküzd az álmaiért. Bármi is legyen a vége.


Egy olyan trónra ült, amit Xiara sosem akart igazán. Neki vannak igazi barátai, Odettnek alattvalók jutottak.


Annyival egyszerűbb a matematika, mint az élet…

A következő bejegyzés:   Claire LaZebnik: Páros randi tesóknak - LOL