J.K.Rowling: Harry Potter és a Félvér herceg

 Nem a halál vagy a sötétség az, amitől félünk, hanem az ismeretlen.

A könyv fülszövege: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.

 

Kritika: 

Erre a részre már minden megváltozott a mágia világában, a hangsúlyok áttevődtek és nem az iskolában zajló események dominálnak, hanem az azoknak a hátterében húzódó sötét titkok.

Már alapból a nyitás megnyert magának, pedig nem ez az első könyv, ahol más helyszínen kezdünk. Ezúttal a mugli miniszterelnök szobájában találjuk magunkat, ahol épp Caramel meséli el a baklövéseit. Aztán már rögtön a második fejezetben Piton is fontos szerepet kap, aztán nagy nehezen persze csak visszakeveredünk az iskola falai közé, ahol viszont ezúttal nem a tanulásé lesz a főszerep. 

Dumbledore egyre inkább felnőttként kezeli Harryt, mint gyerekként, és különórák keretében Voldemort múltjáról mesél neki. Ezeket a részeket pedig  az emlékekben történő megmártózás miatt szerettem nagyon. 

Újabb titkok derülnek ki a varázsvilággal kapcsolatban, a mostani fő téma pedig -, mint ahogy az előbb is említettem - Voldemort múltja. Egészen születésétől fogva végigkövetjük útját, láthatjuk hogyan vált az árva Tom Denemből minden idők leggonoszabb sötét varázslójává. Érdekes volt látni, hogy már fiatalon is milyen ambiciózus és megnyerő volt, és milyen jó színész - ugyanis nagyon elbírta csábítani az emberek fejét. 

Persze még ha nem is dominál annyira, az iskolai tanulmányok is ott vannak a háttérben. Új tanárként üdvözölhetjük ezúttal Lumpsluck professzort, aki a bájitaltan tanári posztját tölti ezúttal be, Piton pedig megkapja hőn áhított tárgyát, vagyis a sötét varázslatok és kivédése órákon szekírozhatja a diákokat és vonathat le pontokat igazságtalanul az egyes házaktól.

Lumplusck karaktere a maga bohókás módján, igazából nagyon szerethető figura. Személyében végre a Mardekár háza végre egy kis jósággal is gyarapszik. De hát Harry persze megint végig ellenszenves így mi is mindig ebből a nézőpontból látjuk, de Lumpsluck Mardekáros vonásai mellett is megmaradt egy kedves és joviális öregembernek, akit nem lehet nem kedvelni. 

És ha már Harrynél tartunk, végre ő is kilép a hiszti-korszakból, és elkezd egyre felnőttesebben viselkedni, gondolkozni és cselekedni. Vagyis részben. Más részről már ott van a Félvér herceg bájitalkönyve. A fiú ennek köszönhetően csak úgy brillírozik az órákon, de persze most is hiába a figyelmeztető szó, csak akkor foglalkozik vele, amikor már késő. 

Ha már Félvér herceg - és még nem olvastad a könyvet, vagy láttad a filmet- elárulom, hogy ő egy elég kulcsfontosságú karakter az egész kötetben, az egészet átszövi, és a végén nagy csattanóként derül fény az igazságra. 

Ami nekem még kimondottan tetszett - de a filmen nem jött át - az a Ginny és Harry között kialakuló szerelem, ami itt nagyon szépen ki van bontva. Nagyon szeretem ezt a vonalat a történetben, sokkal jobb, mint a Ron-Hermione féle bonyodalom. Köztük úgy érzem abszolút nincs meg a kémia, és a féltékenységet meg az egymásra találást is mindig inkább kínosnak éreztem. 

Ginny ellenben mindig odáig volt Harryért, aki általában rá sem hederített, ő pedig igyekezett túllépni rajta, mikor pedig ez megtörtént, akkor feloldódhatott annyira a trió társaságában, hogy önmagát adhassa és Harry igazán felfigyelhessen rá.

Most kivételesen Draco szerepe is sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az előző kötetekhez képest. Úgy gondolom ezalatt a könyv alatt ő is hatalmas változáson megy keresztül, és ha esetleg másként alakultak volna a dolgok az utolsó fejezetek egyikében, akkor Draco élete is más irányt vehetett volna...

Értékelés: 8.7/10

Harry úgy látszik kezd beletörődni az elkerülhetetlenbe, és rendkívül bátran néz szembe vele. 

Idézetek a könyvből: 

Harry rámeredt Pitonra. Az normális, ha az ember tiszteli az ellenséget, de az talán nem, ha ilyen szerető gyengédséggel beszél róla.

– Nincs választási lehetőségem! – harsogta, mintha önmagát győzködné. – Meg kell tennem! Különben megöl! Megöli az egész családomat!

– Luna-rajongó lettem, de komolyan – mondta, miután továbbindultak a nagyterem felé. – Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom…

– Csak azt akartam mondani… hogy még senkinek nem sikerült… Perselus… kérlek…te vagy, te voltál mindig is Draco kedvenc tanára… Lucius a barátod… könyörgök… a Sötét Nagyúr kedvel téged, a legbizalmasabb tanácsadója vagy… kérlek, próbáld lebeszélni róla…

Egyszer azt mondtad nekünk – szólt csendesen Hermione –, hogy ha akarunk, van még időnk visszafordulni. Már épp elég időnk volt, nem?

 

A következő bejegyzés: Kalapos Éva: Nagy döntések