Távozz azzal, akivel jöttél, kivéve, ha részeg. Akkor keress más utat hazafelé.
A könyv fülszövege:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
A legszerethetőbb történet fiatalokról, fiataloknak és lélekben fiataloknak!
Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni.
Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb!
Legalábbis Lara Jean így gondolja… egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap.
Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni?
Értékelés/Könyvajánló:
Ismét csak egy korszak végére értünk, és hát nem is akármilyen korszakénak. Miközben olvastam nem egyszer eszembe jutott a Szent Johanna gimi utolsó két lezáró kötete, hiszen ott is a téma a továbbtanulás volt, az önálló élet, és, hogy vajon együtt maradunk-e a számunkra tökéletes pasival. Természetesen ezzel nem áll szándékomban egyik írónőt se plágiummal vádolni, hiszen elég lehetetlen lenne az egész, egyszerűen csak elkapott egy egyfajta nosztalgia érzés, ami irtózatosan jól esett. Ahogyan az is, hogy az írónő még mindig olyan édesen fogalmaz, hogy az valami elképesztő, ez a története is tele van rengeteg szeretettel, édes tanulságokkal, és viccesebbnél viccesebb helyzetekkel.
Olvasás közben rengetek olyan helyzet volt, ahol meg tudtam érteni Lara Jeant amiért fél a ballagástól, az érettségitől és a továbblépéstől. A lány élete szó szerint maga a tökély, még jó, hogy fél váltani.
Az pedig, ahogyan végigvitte az egész trilógia alatti karakterfejlődését, és összekapcsolta az egészet Stormyval, az idős hölggyel, valami gyönyörűen lett kivitelezve az egész történet alatt. Hiszen a lány karakterével szerintem rengeteg másik lány is együtt tud érezni, éppen ezért nagyon sok ember segítségére is lehet a gimiből való továbblépés kapcsán.
És ha már továbblépés, a családi kapcsolatok alakulását kifejezetten imádtam ebben a könyvben. A lányok apukája ugyanis mostmár együtt jár a szomszédban élő Trinával - itt jön képbe a tovább lépés, aminek bizony Margot nem annyira örül.
Olyan sok kedves jelenet akadt a történet során a család változása miatt, és annyira szépen és meghatóan lett felvezetve, hogy a lányoknak mennyire szüksége van egy anyafigurára. Egyszerűen imádtam ezeket a részeke, és a megvalósításukat is.
Ha pedig már család, itt van a mi kis Kittynk. Ha valakiben is felmerült a kérdés, hogy vajon a lány szerethető lesz-e a harmadik kötet végéig, akkor őt ki kell, hogy ábrándítsam. :) Kitty lehetne a legjobb példa a könyvekben való szexuális védekezés fontosságára. Természetesen sok helyen csal mosolyt az olvasó arcára ebben a kötetben is, de összességében még nem igazán sikerült megbarátkoznom ezzel a mindenbe beleszóló karakterrel. Egyszerűen nem tudok vele szimpatizálni - viszont a filmes Kittyt egyszerűen imádom!!!!
Ahogy pedig már említettem - az egyik - központi kérdés az volt a történetben, hogy vajon Lara Jean és Peter együtt maradnak-e az egyetemig. Remélem senkinek nem árulok el nagy spoilert, de mindketten más egyetemen folytatják a tanulmányaikat - ez még a könyv elején ki is derül -, nagy a távolság, így tényleg ésszerű azon agyalni, hogy mi is lesz/legyen kettejükkel. Pláne, hogy Covey anyukájának tanácsa rengetegszer elhangzik akár gondolatban, akár Margot szájából: ne menj úgy főiskolára, hogy barátod van.
Személy szerint engem ez az együtt maradunk-e téma nem minden esetben fog meg igazán olvasás közben, de most Jenny Han nagyon sikeresen elkapta ezt a szálat, és tökéletesen véghez is vitte. Lehet, hogy csak azért tetszett ennyire a dolog, mert Petert igazán megkedveltem - amennyire egy könyves pasit lehet - és valahogy nem tudtam őket külön elképzelni Lara Jeannel. Ki tudja...
Értékelés: 9/10
Szerintem igazán méltó befejezése lett A fiúknak, akiket valaha szerettem trilógiájának. Lara Jean története itt véget ért, és, mint már említettem, egy korszak az olvasók számára is lezárult.
Idézetek a könyvből:
Szeretem, ahogy rám néz, mintha egy erdei nimfa lennék akibe egy nap belebotlott, és akit muszáj volt hazavinnie magával.
– A csalódás néha jót tesz a gyerekeknek. Felkészíti őket a való életre, ahol nem minden róluk és az érzéseikről szól.
– Mint a Terminátorban, amikor Reese megmenti Sarah Connort a Terminátortól, és így szól hozzá: „Gyere velem, ha élni akarsz!” Rohadt jó mondat.
– Akaszd ezt ki a faladra, bárhová mész is, így mindenki tudhatja majd, hogy van valakid, aki itthon vár rád.
Ha jobban belegondolunk, tizennyolc év azzal, akit szeretsz, egyáltalán nem olyan sok idő.
A következő bejegyzés: Anna Todd: Miután boldogok leszünk
Megjegyzések
Megjegyzés küldése