Anna Todd: Miután boldogok leszünk

Minden negatív gondolat messzebb vitt saját magamtól, és már kezdtem azon aggódni, hogy sosem leszek olyan, mint voltam. Még most sem vagyok olyan, de talán egyszer visszakapom a régi énemet.

A könyv tartalma: 

Tessa ​és Hardin kapcsolata eddig minden nehézséggel dacolt, de vajon boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak?

Miután boldogok leszünk,
az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.

Tessát és Hardint már elég meglepetés érte. A köztük lévő kötelék erősebb, mint valaha, de az újabb és újabb kihívások alapjaiban rengetik meg a kapcsolatukat, és Hardin áthatolhatatlannak hitt páncélján is rést ütnek. Miközben mindkettejük családjáról megdöbbentő titkok kerülnek napvilágra, egyértelművé válik, hogy nem is különböznek annyira egymástól. Tessa már nem az a kedves, egyszerű, jó kislány, mint amikor megismerte Hardint, és Hardin sem ugyanaz a szívtelen, mogorva fiú, akibe Tessa beleszeretett. Tessa már megérti a Hardinban kavargó sötét érzelmeket, és tudja, hogy csak ő csillapíthatja le, amikor ezek a démonok a felszínre törnek. Hardinnak szüksége van rá. De minél több részlet derül ki Hardin múltjából, ő annál zárkózottabb lesz, el akarja magától taszítani Tessát, és mindenkit, aki közel áll hozzá. Eljön az az idő, amikor Tessa már nem biztos abban, hogy önmaga feláldozása nélkül meg tudja menteni Hardint. Megéri-e a szerelem, hogy feladja érte a saját egyéniségét? Nem akar meghátrálni, de igazából kiért harcol? Hardinért vagy saját magáért?

Kritika: 

Már az elején érezni, hogy végre minden rendben lesz Hardin és Tessa életében, de ahhoz természetesen ismét csak el kell olvasnunk háromnegyednyi könyv vitát. 

Amikor elkezdtem olvasni a befejező kötetet, elég pozitívan álltam hozzá, hiszen úgy gondoltam, hogy majd ez a rész tényleg jó lesz. 

Már az első fejezetekben kaptunk olyan eseményeket, ami a későbbiekben elég rendszeresen megbolygatja a történetünket. Nagyon sokáig ezek a szálak körül forognak az események, és ez úgy gondolom kicsit fel is pörgeti a történetet, mert végre nem csak a szokásos adok-kapok játékot olvashatjuk. És, mint azt már az előző Miután ajánlóimban is olvashatjátok, ez nagyon idegesítő tud lenni egy idő után - még mindig. 

Most tényleg volt olyan rész a könyvben, ami néhol megríkatott és a szívem szakadt meg, amiért a szereplőinknek ezeket át kell élni. 

Persze ettől még a veszekedések sem maradtak el, de Anna mentségére legyen, ebben a részben már jóval kevesebbet kapunk, mint esetleg a Miután elbuktunkban, és hát végre azt is belátják, hogy meg lehet ezt beszélni normálisan is, nem kell egyből mindenért leharapni a másik fejét. 

Ezekben a részekben látszott csak igazán, hogy mind a kettő szereplő hatalmas nagy személyiség változásokon ment keresztül, és ha össze kell hasonlítanom az első könyvben lévő és az utolsó könyvben lévő Hardin-t rettentően látszik, hogy tényleg jó ember próbál lenni. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és kedvesebb lett Tessa mellett, ezt pedig öröm látni. 

Viszont Tessát már nem bírtam ennyire megszeretni a sorozat végére. A legtöbb esetben egy hisztis libára hasonlít, és nem tudja eldönteni, hogy mit is akar valójában. Sokszor nagyon bosszantó volt, viszont az sem volt jó ha külön voltak és az sem volt jó ha együtt. Egyszerűen döntésképtelen. Emellett mindig csak menekült, de ezzel soha semmit nem változtatott meg leginkább csak rontott a helyzeten.

Az előbb említett személyiség változás tényleg mindét szereplőnél bekövetkezett, csak míg Hardinnál pozitív, addig Tessánál negatív irányba. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy se jobb, se rosszabb nem lett. Igaz, hogy már hozott saját döntéseket és végre a sarkára állt és nem hagyta, hogy irányítsák, viszont  még sem éreztem azt, hogy ő bármit is tett volna, hogy a kapcsolatuk Hardin-nal megjavuljon.Úgy érzem fontosabbnak találta azt, hogy a jövőjében minden flottul menjen, és Hardin majd csak ezután következik. 

A fiú viszont több időt kezdett el tölteni a családjával, az apjával, az új barátaival, és mindent megtett azért, hogy egy olyan ember váljon belőle, akit Tessa megérdemel.  Emellett pedig mindig az lebegett a szeme előtt,hogy lássa meg a Tessa, hogy képes változni nem csak saját maga miatt, hanem ő érte is.

 Amit Tessa reakciója számomra ismét elszúrt és nem is értettem, hogy ezt most miért történt, amikor megtalálta Hardin írását arról az egy évről, amíg se veled se nélküled kapcsolatban voltak.Ennél a résznél végre megkaptam a választ arra, hogy Hardin miért volt olyan, amilyen, és miért viselkedett úgy az első könyvben, ahogyan viselkedett. Úgy érzem ez hatott meg leginkább, a történetben, mikor feltárulkozott előttem, hogy milyen is volt valójában. Emellett - Tessára visszatérve -, úgy gondolom, hogy a meghatottság lenne a megfelelő reakció erre a levélre, nem pedig a hisztéria és a veszekedés. A lány ebben a könyvben is, mint az előzőekben, mindent elrontott azzal, hogy rögtön vádaskodni, veszekedni kezdett.Ilyenkor persze azért sajnálom szegény Hardint. 

Rá is térek a könyv végére, mert még oldalakon keresztül tudnám írni, hogy Hardin-t mennyire megszerettem ez alatt a 4 könyv alatt és Tessa-t mennyire nem, felé leginkább csak az utálatom nagyobbodott. 

Sajnos, ahogy a könyv végéhez közeledünk, úgy lett egyre inkább összecsapva, és csak úgy ugráltunk az időben 1 év , 6 év, 10 év és vége a könyvnek. Ennél azért egy picivel többet vártam, és többre is számítottam, és nem ezt, hogy egy-egy részletet kapunk és kész, hanem hogy kitérünk fontos eseményekre. Mint például arra, hogy mikor békültek ki, mikor jöttek újra össze, milyen érzésekkel élték át, hogy bővül a család. Mindenből egy pici részletet kaptam, ez pedig valahogy számomra nem volt kielégítő befejezés. Ezért számomra a könyv vége egy hatalmas csalódás lett, és ezt irtóra sajnálom. 

Értékelés: 7.8/10

Idézetek: 

Mindig van egy következő nap, mindig kapunk lehetőséget arra, hogy helyrehozzuk, amit elrontottunk, és bocsánatot kérjünk az emberektől, akiket megbántottunk. Mindig van valaki, aki szeret minket, még akkor is, ha teljesen egyedül érezzük magunkat, és csak vergődünk, várva a következő csalódást. Mindig jön valami jobb.

Ember tervez,Isten végez.

Egyébként belül most is romokban heverek.

Az írás egyfajta terápia volt számomra. Egy olyan világot jelentett, ahol bármit leírhattam, amit érzek vagy gondolok.

Csak abban reménykedek, hogy elolvasod az egész könyvet, mielőtt döntesz. Addig nem ítélhetsz el egy írást, amíg el nem olvasod, az elejétől a végéig.

A  következő bejegyzés: Kiera Cass: A koronahercegnő