Leiner Laura: Nélküled - Bexi sorozat 4. rész

„…hogy is fogalmazta meg Körte? Kicsit megreccsent az elméje.”

Tartalom: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Kritika spoilerrel fűszerezve: 

Az Illúzió utolsó oldalai miatt szerintem kevés olyan Bexi-rajongó van, aki ne akarta volna azonnal a folytatást. Érdekelt Márk és Geri sorsa. Kíváncsiak voltunk, mi lesz Márxival/Berkkel, Körtével, Aszádékkal, Nagy Márk könyvével... Egyszerűen mindenre! 

Összességében fantasztikus volt, de kicsit mintha hasonlított volna a Késtélre. 

Így a negyedik könyvet is kivégezve, valahogy kialakult bennem egy olyan érzés, hogy Beki és Márk története mindig veszekedéssel végződik. Egyszer a Hullócsillag végén Márk miatt, aztán az Illúzió végén Beki miatt. És bár kevésnek tűnik, de mégis olyan zavaró ez az egész vita-ügy. Mert imádom a párosukat, és együtt szeretném őket látni! Erre elkezdem a könyvet, és azzal találom szemben magam, hogy Beki Tomival randizgat? Nem kicsit volt számomra kiakasztó. Sajnálom, én nem igazán voltam hajlandó esélyt adni a srácnak, nekem mindig Márk volt az igazi Beki mellé. De hát elég nyilvánvaló tény, hogy Tomi mekkora kretén. Bevallom az elején csak ostobának tartottam, aztán már dühös voltam rá, hogy nem bírja észrevenni a Márk-Beki kötődést. Oké, nem akarta, hogy a barátnője az exével lógjon, de szerintem eléggé eltúlozta a dolgokat. Szinte eltiltotta Márktól, ami azt illeti, néha a csapattól is, csak mert neki nem tetszett, hogy a srác ott van. Mégis, hogy ne tűnjek szemétládának, egy picit együtt is reztem vle, hiszen biztos nehéz lehet abban a tudatban élni, hogy Beki még mindig szereti Márkot. De akkor is nagyon ostobán viselkedett. Például mikor elmentek az Operettszínházba, és bealudt. 

És mi az, hogy nem szereti Kemált és a gyrost?! Hogy lehet valaki ilyen kretén? 

Aztán ott vannak még a bolond Aszádék. Meg kell mondjam, Evelint ettől a résztől kezdtem el igazán kedvelni. Oké, mindenkivel együtt Ő is egy hatalmas áruló, mert ő is szentül kijelentette, hogy a szakítás után mindkét félt feltétlen nélkül támogatja, ehhez képest, mindenki Márk pártján állt, és mindenki Toxi helyett Márxit akart. . Én is. Természetesen megértem őket, és Bekit is sajnálom. 

Márkról nem igazán tudok újat írni, őt egyszerűen csak imádom! 

De most már ideje rátérni a történetre. :D 

Mint már említettem, az Illúzió után rengeteg kérdés kavargott a fejemben, és válasz után kerestem mindenütt. Ezeket a válaszokat most meg is kaptam.  Ami pedig a leginkább felvidít, hogy Laura könyveiben, hogy mindig kérdésre kérdéssel válaszolnak a leggyakrabban, ami semmit sem magyaráz meg teljesen.

Amit viszont furcsálltam,  hogy most semmi köre sem épül  történet. Mármint az első rész egy tehetségkutató műsor köré épül, a második egy londoni útra, a harmadik meg tehetetlenségre. Ez a rész pedig csak úgy van.Vagy talán a kapcsolatokra? Nem is tudom, nem érzem annyira erősnek a többihez képest, így inkább a semmire épülésre szavazok.

Értékelés: 9/10 

Mást nem igazán tudok kiemelni, imádtam ezt is, mint az előző részeket, csak hát a kretén Tomi tűnhetne el a képből végleg. :D 

Idézetek a könyvből: 

– Hm – tűnődött el Körte. – Bírtam azt a csajt.

– Tudom – biccentettem. – Ő is bírt téged.

– Gondolod? – csavargatta fonott szakállát.

– Hát, most éppen elküldte a last minute járatok listáját – ráncoltam a homlokomat, a linket megnyitva. – Hé, itt egy vasárnap reggeli fapados. Azonnal foglalható.

– Nem megyek el Londonba vasárnap! – kérte ki magának.

– Miért nem?

– Azt – rázta a fejét. –, azt nem tudom – gondolta át. – Miért is nem?

– Ismerem Tomit, tényleg jó arc – helyeselt.

– Köszi.

– Kicsit unalmas, de jó arc – tette hozzá, mire összehúztam a szemem.

– Ez most megint olyan, mint Aszádék rinocérosz-elve?

– Beki? Te vagy ott? – kérdezte Geri idegbeteg hangszínnel.

– Milyen Beki? Itt nincs semmilyen Beki. Csak Breki – szólt Pepe.

– Beki, török mondás szerint, ki nem szereti döner kebab, nem jó ember – mondta határozottan.

– Semmi gond. Bulizzunk egyet – kacsintott. – Bogyó!

Hol a francban van Bia?

– Ki? – üvöltötte az Aszád,az étteremből kilépve.

– Bia!

– Az ki?

– A barátnőm – forgatta a szemét Márk.

– Dia – segítettem ki.

– Akkor az. Hívd már ki, meddig várjak rá? – nevetett fel idegesen.

A következő bejegyzés: Anna Todd: Miután 3.rész - Miután elbuktunk