Amy Kathleen Ryan: Ragyogás - Ragyogás 1. rész - Egy kis spoilerrel!
– Tudom, hogy tisztességtelen – szólalt meg nagy sokára. – De a Földön így mentek a dolgok.
A könyv tartalma:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
Véleményem:
Amy Kathleen Ryan könyve igazi Ya, és azok közül is a jobban kivitelezett darab, természetesen egy trilógia bevezető része.
Nagyon nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de valahogy mindig lepasszoltam, de hát ami késik, nem múlik. Nem valami terjengős olvasmány, így hamar ki lehet végezni, a gyors olvasáshoz pedig nagyban hozzá járul az izgalom - mondjuk én kicsit küszködtem vele, de ez nem a könyv hibája, inkább az enyém, hogy nem koncentráltam eléggé. Viszont amikor volt időm, és koncentráltam is olvasásra akkor csak sodort magával az egész cselekmény, a karakterek sorsa - nagy részüket nagyon hamar megkedveltem, valakit hamarabb, valakit csak később -, izgultam és szurkoltam neki.
A történetünk egy elképzelt jövőben játszódik, ahol az emberiség veszélybe kerül a Földön kialakult állapotok miatt, és egy új otthont kell keresni. Ezért pedig kidolgoztak egy programot, aminek keretén belül két modern űrhajó ( az Empyreum és az Új Látóhatár) útnak indul, céljuk pedig az, hogy új otthont keressenek, ahol az emberiség letelepedhet és folytathatja életét.
A két űrhajó évekkel ezelőtt szövetségesként indult útnak. Ám valamilyen rejtélyes katasztrófa miatt mindkét űrhajón meddőség alakult ki, így egy darabig nem születhettek gyerekek, de aztán valahogy mégis sikerült kiügyködni, és az Empyreumon minden ment tovább a régi kerékvágásban.
Az Empyreumon született két főszereplőnk is, Waverly és Kieran. Békességben és szeretetben éltek addig a napig, amíg váratlanul a másik űrhajó rájuk nem támad, és el nem rabolja az összes lánygyermeket. A későbbiekben pedig ki is derül, hogy miért csak a lányokra van szükségük. A válasz egyszerű: Ők nem tudták megoldani a meddőséggel való gondjaikat, és a lányok által akarnak megoldást találni a helyzetükre. A szerelmes párunk is elszakad egymástól, a történet során mindketten nehéz utat járnak be, megtapasztalják, hogy a való élet egyáltalán nem olyan békés és könnyű , mint amilyennek ezelőtt hitték.
A könyv váltó nézőpontos, E/3. személyes írásmóddal mutatja be a történetet részekre és kisebb fejezetekre osztva, így is csak átláthatóbbá téve a történetet. Természetesen Waverly és Kieran szemszögéből látjuk a történet két részét, mert tulajdonképpen két részre is osztható az egész. A lány által kapunk betekintést abba, hogy mi történik az elrabolt lányokkal. Kieran szeméből pedig azt láthatjuk, hogyan próbálnak meg rendet teremteni az űrhajón maradt túlélők között - akik ugyebár fiatal fiúk, felnőtt segítség nélkül. A könyv mindkét része érdekes és megrázó, engem ugyanúgy lekötöttek - már amikor - a fiú fejezetei, mint a lányé, hiszen mindketten érdekes, és nagy utat jártak be, és természetesen nagyon sokat is változtak a végére.
A krízishelyzetben a fiatalok sokféleképpen reagálnak, de mégis megnyerő, és hihető módon. Waverly feladata a vele együtt elrabolt lányok védelme és megszöktetése, hogy tartsa bennük a lelket, hogy ne hódoljanak be az annyira jól hangzó ígéreteknek és demagóg szövegnek, hiszen a másik űrhajó vezetője - Anne Mather - felér egy kisebb diktátorral. Igazán jól csinálta a dolgát,tudta mivel lehet sakkban tartani a lányokat, hogy mit kell mondani vagy tenni, hogy elhitesse velük a hazugságait, és a lányok egy részét még hibáztatni se lehet, amiért hittek neki - hisz a többség még olyan fiatal volt.
Ott van például Felicity, teljes mértékben meg lehet érteni a lányt, hogy miért csatlakozott a fogva tartóihoz és, hogy miért nem menekült amikor ott volt rá a lehetőség. Számára itt adatott meg a biztonság, és nem az Empyreumon.
Waverly és segítői persze később rávilágítanak a tényre, hogy Mather szavainak nagy része ámítás, és, hogy csak úgy szabadulhatnak, ha készek a szökésre. A lány pedig végig erős marad, nem törik meg, nagyon sok mindenre képes az igazáért, és még annál is több mindenen megy keresztül.
A másik szálon Kieran és a fiúk történetével szembesülünk, akik egyedül maradtak a megrombolt hajón, egyetlen felnőtt nélkül, segítség nélkül, így természetesen nekik kell rendbe hozni a dolgokat.
Kieran az elején nagyon nehezen bírja kezelni a dolgokat, hibázik, mint minden ember, és emiatt majdnem pórul is jár, de végül sikerül összecsípnie magát, és teszi, amit egy jó vezetőnek tennie kell.
Sokaknak nagyon ellenszenves lehet a fiú karaktere, de szerintem törekedjetek arra, hogy meglássátok benne az erőt, és rájöjjetek, hogy ő is rengeteg mindent él át, és sokat változik. Persze neki sem mennek könnyen a dolgok, küzdenie kell az ellenállásban, Seth támadásaival szemben, sőt, a többi fiút is motiválnia kell valahogy, hogy ne adják fel a reményt.
Az őket körülvevő világból sajnos nem igazán tudunk meg sok mindent, csak annyit - amit az előbb is már írtam -, hogy a Föld és az emberiség veszélyben van, és azért kell új hazát keresni, de, hogy pontosan mi is történt, az konkrétan nem derül ki. A továbbiakban viszont remélem,ezekről a dolgokról több mindent tudunk meg.
A két űrhajó jelenti most a szereplőink otthonát, azok pedig minden extrával, és modern dolgokkal felszerelt mesterséges otthonként funkcionálnak az utazás ideje alatt. Vannak ott lakórészek a családoknak, vezérlőhelységek, szántanak és vetnek, gyümölcsöket termesztenek, így képesek magukat ellátni. Van választott vezetőség, ami - őszintén szólva - egyik hajón se olyan őszinte és a közösségért élő, mint amilyennek mutatja magát.
A két űrhajó közti korábbi ellentétek vezetnek a gondokhoz, gyakorlatilag ebből indul ki az egész első könyves cselekmény.
Értékelés: 8/10
Összességében van egy izgalmas és érdekes történet, ami tulajdonképpen két szálon fut, és bontakozik ki.
Nincs nagy romantikázás, csak egy kicsike a könyv elején, de megmondva az őszintét nekem nem is hiányzott. A karakterek szerethetőek, és mindenki reális a maga módján.
A könyv tényleg remek, csak figyelmet kell szánkázni rá, és le sem lehet majd tenni.
Nagyon nagyon régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de valahogy mindig lepasszoltam, de hát ami késik, nem múlik. Nem valami terjengős olvasmány, így hamar ki lehet végezni, a gyors olvasáshoz pedig nagyban hozzá járul az izgalom - mondjuk én kicsit küszködtem vele, de ez nem a könyv hibája, inkább az enyém, hogy nem koncentráltam eléggé. Viszont amikor volt időm, és koncentráltam is olvasásra akkor csak sodort magával az egész cselekmény, a karakterek sorsa - nagy részüket nagyon hamar megkedveltem, valakit hamarabb, valakit csak később -, izgultam és szurkoltam neki.
A történetünk egy elképzelt jövőben játszódik, ahol az emberiség veszélybe kerül a Földön kialakult állapotok miatt, és egy új otthont kell keresni. Ezért pedig kidolgoztak egy programot, aminek keretén belül két modern űrhajó ( az Empyreum és az Új Látóhatár) útnak indul, céljuk pedig az, hogy új otthont keressenek, ahol az emberiség letelepedhet és folytathatja életét.
A két űrhajó évekkel ezelőtt szövetségesként indult útnak. Ám valamilyen rejtélyes katasztrófa miatt mindkét űrhajón meddőség alakult ki, így egy darabig nem születhettek gyerekek, de aztán valahogy mégis sikerült kiügyködni, és az Empyreumon minden ment tovább a régi kerékvágásban.
Az Empyreumon született két főszereplőnk is, Waverly és Kieran. Békességben és szeretetben éltek addig a napig, amíg váratlanul a másik űrhajó rájuk nem támad, és el nem rabolja az összes lánygyermeket. A későbbiekben pedig ki is derül, hogy miért csak a lányokra van szükségük. A válasz egyszerű: Ők nem tudták megoldani a meddőséggel való gondjaikat, és a lányok által akarnak megoldást találni a helyzetükre. A szerelmes párunk is elszakad egymástól, a történet során mindketten nehéz utat járnak be, megtapasztalják, hogy a való élet egyáltalán nem olyan békés és könnyű , mint amilyennek ezelőtt hitték.
A könyv váltó nézőpontos, E/3. személyes írásmóddal mutatja be a történetet részekre és kisebb fejezetekre osztva, így is csak átláthatóbbá téve a történetet. Természetesen Waverly és Kieran szemszögéből látjuk a történet két részét, mert tulajdonképpen két részre is osztható az egész. A lány által kapunk betekintést abba, hogy mi történik az elrabolt lányokkal. Kieran szeméből pedig azt láthatjuk, hogyan próbálnak meg rendet teremteni az űrhajón maradt túlélők között - akik ugyebár fiatal fiúk, felnőtt segítség nélkül. A könyv mindkét része érdekes és megrázó, engem ugyanúgy lekötöttek - már amikor - a fiú fejezetei, mint a lányé, hiszen mindketten érdekes, és nagy utat jártak be, és természetesen nagyon sokat is változtak a végére.
A krízishelyzetben a fiatalok sokféleképpen reagálnak, de mégis megnyerő, és hihető módon. Waverly feladata a vele együtt elrabolt lányok védelme és megszöktetése, hogy tartsa bennük a lelket, hogy ne hódoljanak be az annyira jól hangzó ígéreteknek és demagóg szövegnek, hiszen a másik űrhajó vezetője - Anne Mather - felér egy kisebb diktátorral. Igazán jól csinálta a dolgát,tudta mivel lehet sakkban tartani a lányokat, hogy mit kell mondani vagy tenni, hogy elhitesse velük a hazugságait, és a lányok egy részét még hibáztatni se lehet, amiért hittek neki - hisz a többség még olyan fiatal volt.
Ott van például Felicity, teljes mértékben meg lehet érteni a lányt, hogy miért csatlakozott a fogva tartóihoz és, hogy miért nem menekült amikor ott volt rá a lehetőség. Számára itt adatott meg a biztonság, és nem az Empyreumon.
Waverly és segítői persze később rávilágítanak a tényre, hogy Mather szavainak nagy része ámítás, és, hogy csak úgy szabadulhatnak, ha készek a szökésre. A lány pedig végig erős marad, nem törik meg, nagyon sok mindenre képes az igazáért, és még annál is több mindenen megy keresztül.
A másik szálon Kieran és a fiúk történetével szembesülünk, akik egyedül maradtak a megrombolt hajón, egyetlen felnőtt nélkül, segítség nélkül, így természetesen nekik kell rendbe hozni a dolgokat.
Kieran az elején nagyon nehezen bírja kezelni a dolgokat, hibázik, mint minden ember, és emiatt majdnem pórul is jár, de végül sikerül összecsípnie magát, és teszi, amit egy jó vezetőnek tennie kell.
Sokaknak nagyon ellenszenves lehet a fiú karaktere, de szerintem törekedjetek arra, hogy meglássátok benne az erőt, és rájöjjetek, hogy ő is rengeteg mindent él át, és sokat változik. Persze neki sem mennek könnyen a dolgok, küzdenie kell az ellenállásban, Seth támadásaival szemben, sőt, a többi fiút is motiválnia kell valahogy, hogy ne adják fel a reményt.
Az őket körülvevő világból sajnos nem igazán tudunk meg sok mindent, csak annyit - amit az előbb is már írtam -, hogy a Föld és az emberiség veszélyben van, és azért kell új hazát keresni, de, hogy pontosan mi is történt, az konkrétan nem derül ki. A továbbiakban viszont remélem,ezekről a dolgokról több mindent tudunk meg.
A két űrhajó jelenti most a szereplőink otthonát, azok pedig minden extrával, és modern dolgokkal felszerelt mesterséges otthonként funkcionálnak az utazás ideje alatt. Vannak ott lakórészek a családoknak, vezérlőhelységek, szántanak és vetnek, gyümölcsöket termesztenek, így képesek magukat ellátni. Van választott vezetőség, ami - őszintén szólva - egyik hajón se olyan őszinte és a közösségért élő, mint amilyennek mutatja magát.
A két űrhajó közti korábbi ellentétek vezetnek a gondokhoz, gyakorlatilag ebből indul ki az egész első könyves cselekmény.
Értékelés: 8/10
Összességében van egy izgalmas és érdekes történet, ami tulajdonképpen két szálon fut, és bontakozik ki.
Nincs nagy romantikázás, csak egy kicsike a könyv elején, de megmondva az őszintét nekem nem is hiányzott. A karakterek szerethetőek, és mindenki reális a maga módján.
A könyv tényleg remek, csak figyelmet kell szánkázni rá, és le sem lehet majd tenni.
Idézetek a könyvből:
A hadvezér az az ember, aki reménységgel kereskedik.
Napoleon Bonaparte
Még olyanokat is hallottunk, hogy engedélyezitek az asszonyoknak a terhesség megszakítását. Hát még ekkora gonoszságot! Hogy egy anya megölje a tulajdon kisdedét!
– Csak egy másodperc kell, hogy mind meghaljunk.
Vannak pillanatok az életünkben, amikor szembe kell néznünk a semmivel. Ránk zuhan a veszteség, és nekünk nincs választásunk: el kell viselnünk.
Letöltés:
A következő bejegyzés: Estelle Maskame: DIMILY - trilógia 1. rész: Mondtam már, hogy szeretlek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése