Tomor Anita: Helló újra, kedves exem!

 Van, hogy jó pár év múlva jössz rá, mit hibáztál el, vagy hogy ki hiányzik az életedből.

A könyv fülszövege: 

Nora ​fiatal szingliként éli az életét. Azt hiszi, maga mögött hagyta a múltját, és elegendő távolságra van a régi pasijától, aki hét évvel ezelőtt szó nélkül otthagyta. Egészen addig, amíg össze nem fut vele újra. Onnantól kezdve az élete a feje tetejére áll.

Patrick híres autóversenyző. Szereti a nőket, és a nők is szeretik őt. Az egész világon ismerik a nevét. Jóképű, talán túlzottan is. Megvan mindene, kivéve egy dolgot. Norát. Megszokta, hogy mindig mindent megkap, amit csak akar. És most, hogy újra meglátja a csinos exbarátnőjét, egészen biztos benne, hogy mi kell neki. Nora gyűlöli, és ő ezzel tisztában van. Tudja, hogy újra meg kell hódítania. Vadászösztöne a lány folyamatos visszautasításai miatt csak még erősebben tör elő. Ostromot indít, amit lehetetlenség hárítani.

Nora nem tudja kiverni a fejéből Patricket, pedig kitartóan próbálkozik. A férfi üzenetei és szenvedélyes megnyilvánulásai néha már az őrületbe kergetik. Patrick nem hagyja, hogy felejtsen. Pedig ő másra szeretne koncentrálni. Gyereket akar. Mégpedig egyedül. Csalódott a férfiakban, ezért nem vágyik új párkapcsolatra. Patrick közelében lenni pedig pláne nem akar.

Egy nap Emma, a barátnője felveti az ötletet: miért ne lehetne Patrick a gyerek apja? Elvégre Patrick csak egy dolgot akar: szexet. Mi lenne, ha megkapná? Mi lenne, ha mindenki megkapná, amit akar? Ő egy gyereket, Patrick pedig őt egy éjszakára.

Szerelem és szenvedély keveredik Tomor Anita új regényében. Igazi, ízig-vérig romantikus könyv, melyet lehetetlenség letenni. Az első sorától az utolsóig magával ragadó. Ha szeretted A szürke ötven árnyalatát, imádni fogod ezt a történetet!

Ajánló/Kritika: 

Na pont ez az a könyv, ami már - szintén, mint a legtöbb olvasmányom - ősidők óta ott vár rám a polcon, és mégis, ez az amire a legutóbbi olvasmányaim közül azt mondhatom, hogy a legkevésbé tudom eldönteni mit is gondolok. 

Nem olvastam még az írónőtől, viszont volt egy olyan érzésem, hogy ki fogja azt a vágyat elégíteni bennem, amely egy könnyed romantikus olvasmányra vágyott. És igazam is lett: kikapcsolt, szórakoztatott, viszont mégis elég felemás érzéseim születtek.

Egyrészről nagyon megtetszett a könyv stílusa, és maga az írónő írásmódja. Tetszettek a romantikus részek, és, nem utolsósorban az autóversenyzős részek - a hatalmas Forma-1 rajongásra való tekintettel.:) 

Viszont másrészről nem egy olyan jelenet volt, amelynél azt éreztem, hogy nekem ezt itt most abba kell hagynom. Mint már írtam, nem olvastam ezelőtt az írónőtől, viszont dühös voltam rá, nem tetszett, hogy a férfi főszereplőt - Patricket - ilyen erőszakosan nyomulósra írta meg, és, hogy ennyire "megveszlek kilóra, mert megtehetem" stílussal ruházta fel. - Nyilván, persze lehet, én sem tagadom, hogy ha ilyen gazdag és tehetős környezetben tölthettem volna a gyerekkorom biztosan természetesebben hat, de így itt és most eléggé zavart. 

Az sem nyerte el a tetszésem, hogy Nora karaktere nem igazán állt ki magáért a könyv során. Olyan lány, akit az ember bármikor büntetlenül becsaphat, elhagyhat, és szó nélkül tűrni fogja. Állítása szerint nem hagyja magát sodródni, de  személy szerint végig azt éreztem, hogy ez csupán áltatás. És tudom, nem lehet minden női szereplő egy harcias amazon, vagy egy világmegmentő, de azért egy kicsit hiányzott belőle a nagyobb tiltakozni akarás Patrick iránt - ami gondolatban meg volt, viszont a valóságban már kevésbé, és ezért párszor megrángattam volna.

Patrick szerepe pedig.. hát... nem mondom, hogy annyira a szívembe lopta magát. Lehet, mert túlságosan Nora helyzetébe képzeltem magam, akit csak faképnél hagytak, nem tudom. Lehet ez már az előbbi indokhoz csak hab volt a tortán. Viszont az se tette könnyebbé a helyzetet, ahogyan azt fitogtatta, mennyi pénze van. Értem én, hogy vissza szeretni kapni a régi szerelmét és minden ember hibázik, kaphat második esélyt..., de ez más, finomabb tempóval is biztosan nyerő lett volna. Talán ő az a férfi karakter, aki megtestesítette mindazt, amit ki nem állhatok. Számomra egy igazi red flag lett, nem pedig egy álomférfi, ugyanis, ha már valakit belekényszerítenek egy kapcsolatba, az már számomra alapból nem nyerő. 

Persze valahol ez az egész elnézhető, mert szeretik egymást, akárcsak régen, és próbálják kikovácsolni a negatív dolgokat. 

És az is biztos, hogy én is adok egy új esélyt Tomor Anita könyveinek valamikor a közeljövőben.:)

Értékelés: 7/10

Idézetek a könyvből: 

Aki menni akar, az úgyis el fog menni. Ilyen esetben csak egyet tehetsz: kitárod neki az ajtót, és hagyod távozni. Ha fontos vagy neki, vissza fog jönni, ha meg nem, akkor nincs értelme utána sírni.

Ne gondolkozz annyit, csak élj a pillanatnak! Úgy még sohasem volt, hogy ne lett volna valahogy.

– Be kell érte jönni. ígérem, jó fiú leszek! – mondta vigyorogva.

Én

21.09

Csak a Polo miatt hagyom, hogy ostromolj! Még kell nekem!

Patrick

21.10

Neked én kellek, csak még nem tudod. És csak, hogy tudd, ez még nem az ostrom! Az ostrom majd ezután következik! Várd ki a végét! :P

— Ne haragudj, ez a könyv eszement jó! Nem lehet letenni! – szabadkoztam.

— Igen, azt láttam. Féltékeny is vagyok arra a nyomorult könyvre! – mondta tettetett kamaszos sértődöttséggel.

A következő bejegyzés: Colleen Hoover: Layla