– Egy zongorával beszélgetek… – mormolom. – Mi a szar történik?
A könyv fülszövege:
A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.
Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.
Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.
A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…
Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.
Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…
Ajánló/Kritika:
Colleen Hoover munkássága talán számomra az egyik legkedveltebb dolga az irodalomban. Minden eddig olvasott regénye különböző módokon, de magával ragadott, akár az egyedisége miatt, akár a történet miatt. Hoover mindig tud valami újat alkotni, erre egyik jó példa akár a Verity, akár ez a történet...
Bevallom, ismét csak egy olyan könyvet hoztam, amellyel már egy jó ideje szemezek, és nem csupán pár napja porosodik a polcomon.
És, mint a legtöbb Colleen Hoover regényről, erről is elég nehéz spoiler mentesen írni.
Egy dolog viszont biztos: ismét sikerült - anno - egy olyan könyvet alkotnia, amely tele van meglepetésekkel és fordulatokkal.
Őszinte leszek, számomra az elején elég nehezen indult be a történet - mai napig nem tudom megindokolni miért -, viszont aztán jött egy pont, ami után egyszerűen lehetetlenség volt letenni a könyvet.
Érdekes volt ez az - új - paranormális világ, és, hogy Leeds - az egyik főszereplőnk - hogyan reagál erre az egészre. Szinte - hiába a nem eltérés - magamat láttam a férfiban, ahogy szkeptikusként elfogadta az egész természetfeletti világ létezését.
Viszont közben Hoover egy csomó érdekes, és szerintem fontos témát boncolgatott. Például, hogy mit is jelent a szerelem? Mennyire számít egy kapcsolatban a test, és vajon mennyit a lélek? Vagy esetleg önzőség-e, ha magunkat választjuk valakivel szemben?
Volt egy-egy idézet is ami nagyon megmaradt bennem és elgondolkodtatott, mint például amikor Layla azt pedzegeti, hogy amikor beleszeretsz valakibe, az mindig felülírja a korábbiakat, mert az új érzés mindig erősebb lesz.
Ahogy pedig már feljebb is említettem, nehéz nem spoilerezni, és bármennyire is szeretnék, nem szeretném elvenni az élményt azoktól az olvasóimtól, akik még nem találkoztak ezzel a regénnyel. Ha pedig ez így van, tényleg csak ajánlani tudom, mert egy igazi érzelmi hullámvasútról van szó, telis-tele meglepetésekkel.
Értékelés: 8.5/10
Idézetek a könyvből:
– A gazdagok furák. Egy nap te is ilyen lehetsz. Ihatod a macskaszarkávét a megajachtodon.
– Rohadtul remélem, hogy nem.
– Mit nézel? – kérdezem.
Három kukoricaszemet a szájába dob.
– A Ghostot. – Elneveti magát, amikor meglátja a felvont szemöldökömet. – Tudom. Kísértet vagyok, aki a Ghostot nézi, ami egy kísértetről szól.
Mindent szeretek benne.
[…]
Elég biztos vagyok benne, hogy ez a szerelem.
– Szerintem a létünk puszta véletlen. Egy ideig itt vagyunk, aztán többé már nem.
– Önző vagy, hogy megtartod magadnak a dalaidat. Jobb önzetlen valakinek lenni, mint önző senkinek.
A következő bejegyzés: Agatha Christie: Halloween és halál
Megjegyzések
Megjegyzés küldése