Agatha Christie: Halloween és halál

Az ember mindig azt képzeli, hogy tudja, mivel tesz jót a másik embernek, pedig dehogyis tudja.

A könyv fülszövege: 

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.

Ajánló/Kritika: 

Kivételes alkalomként idén Halloweenre próbáltam valami olyasmi történetet találni ami idevág, de mégse maga a több száz oldalas ünnepi klisé. Aztán rengeteg gondolkodás után eszembe jutott ez a regény, amit már tavaly olvastam, viszont ajánló még nem készült belőle. Igaz, csupán a könyv alaphelyzete és címe halloween-i, de azt hiszem a célnak mégis megfelel. 

Remélhetőleg az írónőt mindenki ismeri, vitathatatlan, hogy ő a krimi egyik legnagyobb alakja. A Gyilkosság az Orient Expressz című regénye után keltette fel még inkább az érdeklődésemet, így igyekszem az írónő legtöbb könyvét elolvasni. 

Ismét csak egy nagyon hangulatos helyszínre sodor minket az írónő, és a karaktereivel is ismét hozza a tőle elvártat, remek mellékszereplőkkel színesíti a történetet; ami meg kell hagyni sokkal bonyolultabb, mint amire először számítottam, hiába az aprólékosság és a kidolgozottság. De természetesen a bajszos Poirot ezúttal is mindenre fényt derít, és egy megválaszolatlan kérdést sem hagy maga után. 

Természetesen egyre több a gyanúsított, rengeteg múltbéli haláleset lát napvilágot, és a nyomozó szerint mások is veszélyben lehetnek, ezzel is összezavarva minket, olvasókat. Visszaemlékezve tudom, hogy anno amikor olvastam egyáltalán nem gyanakodtam arra a bizonyos személyre vagy személyekre, bár biztos vagyok benne, hogy második olvasásra látnám a szándékokat és indokokat.

 Viszont ismét megvilágított egy történet, mi mindenre képesek, úgy, hogy közben egy csepp lelkiismeret furdalásuk sincs. 

Mrs. Oliver karaktere eddig a könyvig ismeretlen volt számomra, ám nagyon megkedveltem, főleg ha csak abból indulok ki, hogy Poirottal milyen vicces párost alkottak. Furcsa egy duó, de senki nem állhat az útjukba; szuperül kiegészítik egymást, és Mrs. Oliver csípős, de annál reálisabb meglátásaival sokat segíti a kis belga munkáját. 

Egy másik kedvenc karakterem Miranda volt, mert fiatal kora ellenére kimondottan okos meglátásai voltak. Az pedig, hogy egy kissé elvont, érdekes személyiségű kislány volt, csak még többet dobott a lanton. 

De persze rajtuk kívül még rengeteg szereplő volt akiket megkedveltem; ott volt például Spence főfelügyelő, vagy épp Mrs. Goodbody.

Értékelés: 8/10

Nem mondanám, hogy felkerül a top AC könyveim listájára - hiába a kevés olvasottság -, és gyanítom, hogy nem ez az írónő legjobban sikerült regénye, de az biztos, hogy hozta a megszokott színvonalat. 

Izgalmas és hangulatos könyv, ismét nem csalódtam. 

Idézetek a könyvből: 

Tapasztalatai arra tanították, hogy a túlzott könyörületesség csak újabb bűncselekményekhez vezet, újabb ártatlan áldozatok vesztéhez, akiknek nem kellett volna áldozattá válniuk, ha az igazságszolgáltatás az igazságot a könyörületesség elébe helyezte volna.

– Akkor miért nem szaladtál rögtön a rendőrségre? – kérdezte Cathie.

– Mert akkor még nem tudtam, hogy amit láttam, az egy gyilkosság volt. Csak később döbbentem rá, mit is láttam valójában. Úgy történt, hogy pár hónappal ezelőtt valaki mondott valamit, amiből hirtelen rádöbbentem, hogy hát persze, de hiszen az egy gyilkosság volt.

– Látjátok? – kérdezte Ann. – Az egészet csak kitalálja. Összevissza beszél.

A régi bűnök hosszú árnyékot vetnek – mondta Poirot.

Ez az egyik legnehezebb kérdés. Történhetett három hete, de akár három éve is. A lánya azt mondta, hogy akkoriban még „nagyon fiatal” volt. De vajon mit jelent egy tizenhárom éves lány szájából a „fiatal” jelző?

[…] senki sem kedveli az olyan embereket, akik folyvást segíteni akarnak.

A következő bejegyzés: M .J. Arlidge: Ecc, pecc