Matthew Perry: Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet

Amikor valaki valami jót tesz másokért, Isten életre kel.

A könyv fülszövege: 

„A Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet nyers, kíméletlen önvallomás, aminek a megírásához komoly bátorság kellett. Mint kiderül, Matthew Perry nagyon bátor. Őszintén ír a függőségéről, betegségeiről és a keserves magányáról. Matthew az élete során valahogy mindig képes volt arra, hogy mások számára szórakoztató módon dolgozza fel a fájdalmát, de ennek, mint mondja, ára van. Végig vezet minket a saját »poklán«, de nem dagonyázik az önsajnálatban. A kötet így reményt ad a jövőre nézve. Ha tudni akarjátok, ki az a Matthew Perry, hanyagoljátok a szennylapokat, és olvassátok el ezt a könyvet!” – MARTA KAUFFMAN , az NBC Jóbarátok című szitkomjának társalkotója.

Ajánló/Kritika: 

Elég rendhagyó ez a könyvajánló, ugyanis még senki memoárjáról nem készült még ajánló, de úgy érzem most ezt muszáj megtennem. 

Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom, hogy ki is az a Matthew Perry, vagy mi is az a Jóbarátok. 

Amikor megláttam, hogy Matthew meghalt, szinte el se tudtam hinni, nem bírtam felfogni, ő az egyik kedvenc televíziós színészem, imádtam a munkásságát, imádtam Chandlert a Jóbarátokban. 

Nagyon régóta szemeztem már a  könyvével, de így, a halála után teljesen más érzés volt olvasni, és talán egy kis vigaszra is találtam abban, hogy egy jól sikerült kötet őrzi a színész emlékét. 

Már maga a cím is azt a sejtést kelteti, hogy nem ez lesz a legegyszerűbb olvasmány amivel szembekerülünk. Matthew Perry élettörténetének elmesélésében kiemelkedő szerepet kapnak a Jóbarátok, a nőkkel való kapcsolatai és szerelmei, és nagy betűvel a Rettenet, vagyis a függősége: a drogok, az alkohol és az önpusztítás, amely talán a legfontosabb a három közül, mert szinte az egész életére döntéssel volt. Sőt, elég csak arra gondolni, hogy Chandler hol hasonlított egy hatalmas plüss macira, majd egy következő részben mennyire lógtak rajta a ruhái. És most végre rengeteg mindenre fényt derített.

Meg kell, hogy mondjam bármennyire imádtam a munkásságát, az életrajzával nem voltam teljesen tisztában, így akadtak bőven újdonságok. Számomra például teljesen új volt az, hogy hogyan is keveredett az Államokba. És rengeteg háttér információt szolgáltat a filmjeiről is, vagy éppen arról a nagy sikerű sorozatról, de persze nem egy egész forgatókönyvet tár a szemünk elé. Sokat ír arról, hogy mennyire élvezte a forgatásukat, milyen fogadtatása volt a közönségnél, de mindig oda lyukadunk ki, hogy az a Rettenet hogyan befolyásolta a munkásságát. 

Aztán ott voltak a nők. Az első dolog ezzel a témával kapcsolatban, amit muszáj megjegyeznem, hogy mennyire kitárulkozó. Az első szexuális élményétől kezdve, az egy éjszakás kalandokig semmiről sem fél beszélni. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyesmi regény ennyire intim lesz, és mégis tele lesz megbánással. És ismét csak meg kell jegyeznem, hogy itt sem a nők lesznek a központi téma, hanem, hogy a függősége, hogy hat a magánéletére, és hogyan veszít el számára fontos embereket. 

Viszont pozitívum volt számomra, hogy milyen tisztelettel és gyakran szeretettel ír élete asszonyairól, legyen szó világsztárról, vagy egy hétköznapi nőről. 

És a már annyiszor közbeszóló Rettenet: az őszinteség és a kitárulkozás a kulcsszó itt is, akárcsak az egész könyvben. Egyszerűen nem gondoltam volna, hogy ilyen mélységekig belemegy; az élethelyzetek és ami közben a fejében játszódik le, nem tudom, nem volt egyszerű olvasni, kicsit olyan volt, mintha magában próbálná helyrerázni a dolgokat, és ennek lenne tanúja az olvasó, de közben meg ez az egész maga egy tragikus kör: a gyógyulni akarás, majd a visszatérő fájdalom, hogy nincsenek gyermekei és felesége, majd újra a Rettenet. 

De Matthew Perry bebizonyította, hogy a pénz egyáltalán nem egyenlő a boldogsággal. Lehet bármekkora házad, megvehetsz magadnak akármit, de ha nincs családod akikkel megoszthatod, csak a magány és a megbánás marad. Legalábbis számomra ez tükröződött a leírt sorokból. Leírja mi mindene van, mennyire jók lehetnek a dolgai, de mégsem. 

Személy szerint én elképesztően sajnálom a színészt, most pedig, hogy elhunyt csak még jobban. Azt hiszem senki nem érdemelne ilyen életet. Őt se kényszerítette senki arra, hogy igyon és drogozzon, ezek a saját rossz döntései voltak, de mégis elképesztő mennyiségű sajnálat van bennem. 

Értékelés: 9/10

Rendkívül erőssé teszi ezt a memoárt, hogy a sorok között mennyire érezhető Mattyhew Perry stílusa. És bármennyire nehéz volt, örültem, hogy elolvashattam ezt az élettörténetet. 

Idézetek: 

A Jóbarátok biztonságos közeg volt, a nyugalom szigete; ezért keltem fel reggelente, és ezért tudtam ellazulni esténként. Ez volt életünk legszebb időszaka.

Az elején én voltam a humorbugyor, egyszerűen nem lehetett lelőni (szerintem mindenkinek az agyára mentem), mert azt akartam, hogy mindenki szeressen. Hiszen mi más szerethető van bennem? Tizenöt évembe telt, mire megtanultam, hogy nem kell állandóan bohóckodni.

Nem tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen szeretem-e az embereket vagy sem.

Az alkoholisták azt hiszik, hogy a valóság elől menekülnek, pedig valójában egy olyan mentális rendellenességet próbálnak leküzdeni, aminek a létezéséről még csak nem is tudnak.

Levegővétel: milyen nagyszerű dolog, mégis mindenki magától értetődőnek veszi.

A következő bejegyzés: J.L. Armentrout: Obszidián