Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

 Nem érdemelnek meg téged.

A könyv fülszövege: 

Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

Ajánló/Kritika: 

Ismét egy olyan könyvhöz érkeztem, amelytől féltem, hogy vajon nekem, hogy fog tetszeni.

Nagyon sok helyen láttam - legfőképp TikTokon -, és mindenhol csak a vegyes véleményekkel szembesültem. Én az írónő egyik regényét sem olvastam még, de az biztos, hogy ez a történet nagyon is közel került a szívemhez. 

Az első könyvem az írónőtől, de abban biztos vagyok, hogy elképesztően ért ahhoz, hogy hogyan kell letehetetlenné tenni egy könyvet. Hihetetlenül olvasmányos a stílusa, végig azt éreztem, hogy ezerrel pörögnek a cselekmények; és az érzelmi szál is számomra tetszően sikerült, mind romantika, mind pedig a személyiségek fejlődésén keresztül.

Nagyon tetszett még, hogy a történetben ilyen erősen megjelenik a feminizmus, és szerintem hatalmasat lökött a történeten Bee Twitter csatornája, ahol a tudományban elnyomott nőkről ír. Vagy pedig a harc, ami arról szólt, hogy milyen módon kerülnek felvételre a különböző képzésekre a diákok; és nem csak a nők, hanem a hátrányosabb helyzetűek is, és ezt a helyzetet, meg kell, hogy mondjam, én is igazságtalannak tartom. 

És ha már az igazságtalanságról is szó esik; elképesztően sokszor akadtam ki például azon, hogy Bee-t csak Levi megerősítése után kezdték tisztelni, mint vezetőt, holott okkal kapta meg a kinevezést. És nagy taps Bee-nek, hogy ilyen jól kezeli a helyzetet, és megmutatja mi ellen és miért küzd és nekünk is miért kell kezdenünk. 

Sok könyvvel ellentétben itt végre nem csak a romantikán és a karakterfejlődésen van a hangsúly, hanem rengeteg egyenjogúsági kérdést is feszeget az író. De persze nem csak ezeken van a hangsúly, azt hiszem ez csak még jobban feldobja a történetet. 

De, hogy a karakterekről is szó essen: Bee óriási kedvencem lett; nagyon bolondos, szerethető nő, végig azt éreztem, hogy nekem is szükségem van egy ilyen barátra, mint ő. És érdekes volt az a szál is Bee kapcsán, hogy a szülei halála után más-más országban éltek az ikertestvérével -akivel a kapcsolatát szintén imádtam -, és, hogy ez milyen mély nyomot hagyott benne, amelyet most kezd csak feldolgozni. 

Levi karakterével viszont nem igazán tudom, hogy hogy állok. Ő volt az a karakter akit az elején nagyon utáltam, a könyv végére pedig megkedveltem. Viszont akkor is voltak lépései amiket még akkor se tudtam megbocsátani, mint például amikor rászólt Bee-re az öltözködése miatt. Viszont nagyon jó szövetséges a srác, nagyon imádtam a közös jeleneteiket. 

Imádtam még azt is, hogy Bee folyamatosan Marie Curie-val hasonlította össze az életét, és így én is rájöttem, hogy mennyire keveset tudok róla, holott jóval többet kellene, és számomra tiszteletre méltó, hogy ilyen erős volt, és sosem adta fel az álmait. Pont ilyen példaképek kellenek az emberek életébe. Viszont elszomorít, hogy Marie Curie óta hiába telt el 100 év, még mindig nem könnyű a nőknek boldogulnia a tudományos világban. 

Értékelés: 10/10

Azt hiszem én pont abba a kupacba tartozom, akiknek tetszett az Eszméletlen szerelem. Lehet csak a feminista vonal miatt, de akkor is nagy kedvenc volt. Igazán jó érzés volt egy ilyen jó könyvvel kezdeni az évet - ugyanis ez volt az első 2024-ben elkezdett és ki is olvasott könyvem. 

Idézetek a könyvből: 

-A többi lehetőséggel nem kell foglalkoznod. X y egyik faktora a négyzeten…

– Feltételezed, hogy x egész szám. De mi van, ha racionális szám? Valós szám? Vagy még rosszabb, irracionális szám?

-Garantálom neked, hogy az x nem irracionális szám – sziszegem.

-Honnan tudod? – morogja.

-Józan paraszti ész!

– Valami gond van?

– Igen. Több is. A globális felmelegedés, a rendszerszintű rasszizmus, az ökológiai fülkék túlnépesedése, hogy szükségtelen amerikai remake készül a svéd romantikus horror remekműhöz, az Engedj be!-hez.

Minden kapcsolatnak, aminek affektív eseményekhez van köze, az a sorsa, hogy véget érjen.

Egyébként a legtöbb űrhajós, akikkel találkoztam, nagyon földhözragadt…

A pasik min gondolkodnak egyáltalán egyfolytában?

A következő bejegyzés: Diana Hunt: Jack árnyékában