Josh Malerman: Madarak a dobozban 1.rész

 Arra gondol, mennyire szeret élni.

A könyv fülszövege: 

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

Ajánló/Kritika: 

Ismét visszatértem, és meg kell, hogy mondjam számomra ez a könyv maga volt a tömény rettegés; nem tudod mitől félsz; ki fog meghalni, és vajon aki meghalt mit látott a halála előtt? 

És természetesen, mint miden könyvbe, ebbe is teljes mértékben beleéltem magam, és ez nem is volt kifejezetten nehéz; ugyanis az esetek 90%-ban este olvastam a lehető legnagyobb sötétségben.:) Egyébként is, a kötet egyszerűen letehetetlen, eszméletlen milyen jó hangulata van, tényleg minél inkább belemerül az ember annál jobban átérzi ezt az egészet - én is borzongtam ahol kellett, és a pulzusszámom is az egekbe szökött kb. minden második oldalon. Bármennyire tartottam az elején tőle, hogy vajon, hogy fog tetszeni, ekég rendesen berántott a kis világába. És hiába az, hogy a jelenben alig történik valami, a történet másik szálán, a múlttal tarkított cselkmények igencsak izgalmassá tették az egészet. 

Viszont azt leszögezném, hogy aki nem szereti a horrorokat és sokkal félősebb az átlagnál; annak nem éppen ezt a könyvet ajánlom, ha pedig mégis bevállalná, ne éjszaka tegye.:)

És, mint már említettem a történet két szálon fut, azonban mindkét szálon eltér a konfliktus milyensége; természetesen más a karakterek személyisége a múltban és a jelenben, és a helyzet is egészen más. Ahogy már pedig ezt is említettem, amíg a múltban a feszültséget pár karakter hiánya okozza, addig a jelenben a középponti téma maga az anyaság és a jóval bizonytalanabb jövőé. De mindkettő ugyanolyan fontos szál, mert azt a vad világot amit a könyv a jelenben mutat, a múltban játszódó cselekmények alapozzák meg, hogyan is jutunk el ebbe az új, csendes és vak világba. 

A történetet az olvasás során felmerülő kérdések viszik egyre előrébb; engem is leginkább ezek a kérdések hajtottak, érdekeltek a válaszok és természetesen végig aggódtam a szereplőkért, érdekelt, hogy miért nincsenek ott a jelenben, mikor következik be változás.? 

Őszintén bevallom, pár fejezet után már azt gondoltam, hogy meg van az egész történet és szenvedély lesz majd végigolvasni. Nincs ott semmi, egyszerű tömeg-hiszti az egész. Aztán végül felvilágosultam, hogy nem, teljesen rossz úton járok, és az egész könyv maga a borzongás és kérdés számomra. 

Mindegyik szereplőnek van egy-egy szála ami izgalmasabbá teszi egy-két fokkal a múltbéli visszaemlékezést, azonban számomra akkor lett izgalmas a történet amikor Gary személye feltűnt, ugyanis a sok kérdőjellel amit okoz, rengeteg másra is választ ad. 

Viszont ha már szereplők, térjünk rá egy kicsit Maloriera. Azt gondolom ő tényleg egy jó főhős, akire attól még, hogy rengeteg teher szakad, és hiába, hogy ide-oda csapongtunk az időben, és a karakterfejlődése nem volt lineáris, azért érezhető volt a nő kitartása, és az az erő ami benne van. 

De, hogy valami negatívumot is említsek: az már nem igazán mondható el a történetről, hogy annyira kiszámíthatatlan lenne. Vannak benne csavarok amik kissé egyértelműek, de ettől függetlenül akkor is ellent kell mondjak magamnak, hisz a szerző akkor is szépen összehozta az egész sztorit és a lezárását is; válaszol a felmerülő kérdésekre, és indokolja a folytatás elolvasását. 

Értékelés: 9/10

Első könyvnek azt kell mondjam nem semmi teljesítmény: oda üt, ahol a legjobban fáj; megtámadja az ember logikáját.

Idézetek a könyvből: 

És mégis, lát valami erőt lobogni az üvegből visszanéző nőben. Olyan tüzet, amely négy és fél éven át hajtotta őt előre, túlélést követelt tőle, és azt, hogy jobb életet biztosítson a gyerekeinek.

Nem vakok a szemfedőjük mögött. És a mai nap talán egy még újabb világ lehetőségével ér véget, amelyben a gyerekek olyasmiket láthatnak majd, mint még soha.

[…] és elhitették vele, hogy jobb terveket szőni, és szembe nézni az őrülettel, mint mozdulatlanul ülni, és hagyni, hogy az részenként pusztítson el.

– Mitől félsz, mit fogsz meglátni? – kérdezi.

– Erre még senki nem tudja a választ.

Úgy gondol a házra, mint egy nagy dobozra. Ki akar jutni belőle. Tom és Jules odakint vannak, miközben mégis ennek a doboznak a foglyai.

A következő bejegyzés: Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem