Jenny Han: Nincs nyár nélküled - Nyár-trilógia 2.rész

 Boldog vagyok, hogy együtt töltöttük.

A könyv fülszövege: 

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút?

Ajánló/Kritika: 

Nagyon szeretem Jenny Han stílusát és magát a könyveit is - beleértve természetesen ezt a sorozatot is  -, így nem volt kérdés, hogy valamikor ismét folytatni fogom ezt a kincset. Így pedig, hogy érkezik a sorozat második évada, egyértelmű, hogy pont itt volt az ideje. 

Viszont addig amíg az első rész óriási nyár feelinget teremtett, addig ezt a kötetet nem mondanám egy tipikus nyári olvasmánynak - hiába a cím. Rengeteg mindenben különbözik az előző résztől. Viszont így sem okozott csalódást, ezt a könyvet is ugyanannyira megkedveltem, mint az előző részét. 

Jenny Hannak úgy érzem nagy tehetsége van ahhoz, hogy olyan karaktereket alkosson, akik ennyire emberiek. Sok történetben lehet találkozni eltúlzott karakterábrázolással, amikor vagy mindenki túl tökéletes, vagy a legnagyobb hibákkal rendelkeznek amit csak el lehet képzelni. De hál istennek erről itt szó sincs, minden karakter követ el ostoba dolgokat, és ez alól senki sem kivétel. - A legkomlexebb karakternek egyébként Conradot éreztem, valahogy ő tűnt számomra most a legjobban felépített karakternek. 

És ha már Conrad; az első részben felmerülő szerelmi háromszög itt végre igazán egyértelművé válik.

Azt hiszem a kivitelezésre az érdekes a legjobb szó, ugyanis mindkét srácnak lehet drukkolni. Viszont ami engem illet -, mint olvasót -, én megmaradok Conrad pártján, viszont meg kell hagyni, hogy Jeremiah sokkal jobban illik Bellyhez és ezt be is bizonyítja. Így pedig, hogy ebben a kötetben még külön fejezeteket is kapott csak még szerethetőbb karakterré vált a szememben; egyszerűen jó volt az ő lelki világát is megismerni egy kicsit. És spoiler nélkül azért annyit elárulok, hogy hiába a Team Conrad; örülök, hogy az írónő adott egy esélyt Jerenek is; így azt hiszem csak még izgalmasabb lesz a sorozat harmadik része. 

Mint ahogy pedig már az elején említettem; ez a kötet nem egy tipikus nyári regény, sokkal inkább szól magáról a gyászról, mint a boldog nyárról Cousinsban. 

Őszintén ezt is csak szeretni lehetett a történetben, tetszett ahogy egyes karakterek a gyászról, az elmúlásról és a halál fájdalmának feldolgozásáról vélekedik. Nincsenek benne monológok, csupán csak az emberi érzelmek.

 Jenny Han ezt a részt is a lehető legérettebben kezelte; maximálisan át tudtam érezni a karakterek helyzetét, attól függetlenül is, hogy tapasztalatból tudom milyen nehéz úgy tovább élni, miközben egy szerettünk már halott. 

Értékelés: 9,5/10

Csodálatos élmény volt ez a könyv, rengeteg érzelmet kiváltott belőlem: hol megnevettetett, hol megríkatott.

Alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt. 

Azt a fél pontot pedig csak azért vontam le, hogy hiába, hogy feljebb nem írtam bele; Belly viselkedése helyenként kicsit irritáló volt, bár még így is sikerült emberi karakternek maradnia. 

Idézetek a könyvből:

Végre megértettem. Végre világossá vált. Nem az a fontos, hogy mit gondol, hanem az, hogy mit tesz. Hogy mit mutat ki belőle. A mögöttes szándék már nem volt elég. Nekem már nem. Többé már nem. Nem elég, hogy mélyen legbelül szeret. Azt ki is kell mondani, ki is kell mutatni.

– Ne gyűlöld őt! – kérlelt.

– Nem gyűlölöm – hazudtam. Mindenkinél jobban gyűlöltem. Mindenkinél jobban szerettem. Mert nekem ő volt minden. És ezt is gyűlöltem.

Hogy lehet az, hogy két ember, akik egykor szenvedélyesen szerették egymást, még csak nem is veszekednek? Hogy ne legyen annyira fontos nekik, hogy kiadják magunkból az érzéseiket? Hogy nem csak egymással nem küzdenek meg, de a házasságukért sem. Szerették valaha egymást?

Az ember azt hiszi, ismeri a szerelmet, ismeri a valódi fájdalmat, aztán kiderül, hogy mégsem. Fogalma sincs semmiről.

Nosztalgia, a közös emlékek – sokat számítanak.

A következő bejegyzés: Holly Black: A kegyetlen herceg