Colleen Hoover: Túl késő

Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.

A könyv fülszövege:

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.

És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.

Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.

Senki, kivéve Cartert.

Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.

Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

Ajánló/Kritika:

Rengeteget hallottam már erről a könyvről, leginkább, hogy mennyire más és mennyire jó, így hát nem volt kérdés; tipikusan a jobb később, mint soha elvvel sikeresen neki veselkedtem. 

És tényleg más, mint az írónő többi kötete. 

Még annyit érdemes tudni a könyvről, hogy először Wattpadon jelent meg, majd később olvasói kérésre jelent meg könyvként is. És szerintem ez egy jókora hátránya a könyvnek. 

Szimplán csak másképp működik egy Wattpad sztori, mint egy regény. Míg az előbbinél pörögnek a fejezetek, és kevésbé lehet elmélyedni a karaktereknél, az utóbbi lassabb folyású. És a Túl késő elején nagyon is érződött az a bizonyos rohanás. A szereplők szinte 10 perc alatt el is döntik, hogy szerelmesek egymásba, és a különböző érzések is elég gyorsan kialakulnak egymással kapcsolatban. Viszont így sem okozott csalódást az írónő, hozta a már jól megszokott hooveri-karakter jellemzést, így jól meg lehetett ismerni a szereplőket, és a kívánt hatás sem, szimplán a nagy sietség miatt kevésbé volt átélhető a történet, és a semmiből random előbukkanó dolgok is többször fordultak elő, mint általában. - Mint amikor Sloan a semmiből kitalálta Carter titkát. 

Ami még nagy fájó pont volt a szívemnek, az maguk a fejezetek sorrendje. Értem, hogy az lett volna a célja, hogy átadja azt az érzést a regénnyel, amit már a Wattpadon átadott, de ismét csak azt tudom emlegetni, hogy teljesen más a két platform. 

Gondolok itt arra, hogy számomra igen meghökkentő volt -, mert tényleg nem a zavaró a megfelelő kifejezés erre -,hogy a prológus az epilógus után jöjjön, és még legyen utána két "az epilógus epilógusa" rész is. Kicsit pedig olyan érzést is keltett bennem maga a két epilógus rész, hogy csak azért vannak, mert az írónő nem akarja elengedni a karaktereit, egyébként viszont nagyon semmi értelmük nem lenne. Persze nem mondom, hogy nem történt bennük semmi lényegi dolog, viszont már az első epilógus előtt meg lehetett volna a tökéletes lezárás.

A sok negatívum ellenében viszont - amit most így az elején kiöntöttem magamból - szerettem ezt a könyvet. Hiába nem haladtam vele gyorsan - a rengeteg más dolgom miatt -, maga az alapszituáció és a karakterek elképesztően élvezetessé tették a könyvet. 

Meglepően, de nálam a legérdekesebb karakter szerepét Asa kapta- viszont szerintem ezzel azért nem vagyok egyedül. A srác egyszerre maga az őrült, buta és okos karakter megtestesítője egyszerre. Rettentően rossz gyerekkorral rendelkezik, nem tudja milyen az igazi szeretet, ezért úgy bánik Sloannal, mint egy darab ronggyal. Viszont tényleg ő volt az a szereplő, akinek a dilemmái, a tettei és annak okai, és maga a zakkantsága nagyon szépen átjött. 

Olyan igazi rossz fiú szerepet töltött be számomra az egész sztori alatt, akit szívesen "megjavítanék". Persze már az elején nyilvánvalóvá válik, hogy ezt nem lehet, viszont én valahogy mégis szerettem ezt az érzést amit kiváltott belőlem. Egy olyan negatív karaktert sikerült teremtenie az írónőnek, akinél jól el voltak találva a miértek, ezért bármennyire is akartam; nem sikerült őt utálni, ráadásul ő volt az aki vitte előre a cselekményt. 

Maga Sloan karaktere is érdekes volt számomra; tetszett az ereje és a bátorsága, azt, ahogyan mindent bevetett a túlélésért, és, hogy soha de soha nem veszítette el önmagát. A legtöbben - köztük én is, - biztosan beleroppantak volna abba amit Asa mellett kellett átélnie. 

Végig szimpatizáltam vele, csodáltam, és baromira drukkoltam neki azért, hogy végre rátaláljon a boldogság. 

Értékelés: 8/10

Nem lett akkora kedvenc, mint a többi Hoover könyv amit olvastam. Igaz, tényleg más volt, a karaktereit viszont szerettem, a történet is tökély, de valahogy mégis hiányzott egy kis plusz. 

Idézetek a könyvből: 

Nem tudom, miért sírok. Talán azért, mert eddig a pillanatig fogalmam sem volt, milyen érzés, ha becsülnek.

Mindketten mosolygunk, de a szemünkben tükröződő félelem többet mond minden szónál.

El akarok tűnni. El akarok tűnni, el akarok tűnni, el akarok tűnni. De nem lehet. Ez nem csak rólam szól.

Nehéz komolyan venni olyasvalaki bókjait, aki úgy utal a testedre, hogy „benned”.

A szerelem egy veszekedés végét lezáró megbocsátásban talál ránk. A szerelem a másik iránt érzett empátiában talál ránk. A szerelem egy olyan ölelésben talál ránk, amit tragédia követ.

A következő bejegyzés: Jenny Han: Nincs nyár nélküled