Elle Kennedy: Off-Campus 1.rész - Az üzlet

 – Bébi! Téged az idők végezetég elnéznélek és hallgatnálak, mégsem unatkoznék.

A könyv fülszövege: 

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Ajánló/Kritika: 

Őszintén szólva elég nehézkesen álltam neki a könyv olvasásának, hiszen alig tudtam róla valamit - azon kívül, hogy az utóbbi hónapokban mennyire felkapottá vált -, és az írónőtől sem olvastam még semmit, és őszintén, semmi hangulatom nem volt valami újba belekezdeni. Aztán végül Elle Kennedy jött és győzött. Nagyon megfogott az, ahogyan az írónő ír, és bár nem éppen egy szépirodalmi mű, elképesztően olvasmányos, és szinte képtelenség letenni, mindig történt valami ami miatt muszáj tovább olvasni. 

Persze a könyv nem adott sok újat: adott egy lány akit anno megerőszakoltak és nem tud túllépni, egy srác akit az apja terrorizált egész életében, aztán ők ketten találkoznak az egyetemen, egymásba szeretnek és helyrehozzák egymás életét. 

Természetesen ezt a tipikus sablonsztorit csak az írónő csavaros fordulatai tették letehetetlenné, na és persze a jó karakterei.

Mindkét karakternél hatalmas pont, hogy van egy álmuk, amiért kőkeményen harcolnak, és tényleg képesek mindent megtenni a céljaik elérésében. Ezek a részek egyébként különösen jól meg lettek írva, már én is együtt utáltam a lánnyal a duettpartnerét, Garettnek pedig minden egyes oldalon szurkoltam, hogy jól teljesítsen, és szinte büszkeséggel töltött el, hogy az apja erőltetésének ellenére a hoki nem csak egy kötelező sport az életében, hanem konkrétan az az élete. Tényleg jó volt olyan karakterekről olvasni, akik tudják, hogy mi a céljuk, és akik mindent megtesznek az elérésében. 

Ami még különösen tetszett a történet során, az az, ahogyan a múltidézéseket átadta az írónő. Több alkalommal is a szívem szakadt meg a két fiatalért. Persze leginkább Hannah esetében, leginkább akkor amikor kiderült mi minden történt az erőszak után, de Garrett fájdalmai is nagyon hitelesek voltak, attól, hogy mennyire szenved az apja közelében. 

Mindkettőjük múltjában vannak fekete foltok - nem is kevés -, így számomra teljesen olyan pár lettek, akiknek nem lehet nem drukkolni azért, hogy jöjjenek össze. - Persze más okok miatt is ilyen párost alkotnak, de végig azt kívántam, hogy javítsák meg egymást. 

És persze idáig végig izgalmas, romantikus és elképesztően érzéki út vezetett, körítve a folyamatos csipkelődéseikkel, ezzel pedig még szórakoztatóbbá téve a könyvet, már csak ezért megérte. :D - bár ez leginkább lehet Garrett álompasi titulusának köszönhető. 

Viszont, hogy kiemeljek olyat is ami nem tetszett, muszáj megemlítenem a kötet végén lévő konfliktust. Nagyon váratlan húzás volt, ez tény, de ha az írónő nem lebegteti meg a történet során a várható megoldást, sokkal élvezetesebbé tette volna az olvasást, így ez a tudat, hogy tudod mi lesz a konfliktus vége, kicsit lerontotta az élményem. 

Értékelés: 8,5/10

Összességében viszont egy ismét nagyon szerethető történetről beszélünk. Kissé sablonos, viszont Elle Kennedy stílusa, és az általa megteremtett karakterek letehetetlenné varázsolják a történetet. Tényleg kár lett volna kihagyni. 

Idézetek a könyvből: 

– A bőröd olyan sima, mint a selyem – suttogja.

– Ez valami nyálas üdvözlőlapszöveg? – szólok be neki.

Egyrészt vesztegeted az időmet, másrészt nyilvánvalóan szarsz erre a vizsgára, máskülönben a slicced helyett a könyvedet tartanád nyitva.

Csakis magam miatt csinálom. És bizonyos fokig azért, hogy őt legyőzzem. Túl akarom szárnyalni.

Márpedig egy úriember segít összeszedni a leesett könyveket.

– Ne! Ez most komoly? Láttam, hogy mozog a szája, de ki gondolta volna, hogy beszél vele?

A következő bejegyzés: Mona Kasten: Újrakezdés