Tinédzsernek lenni kimerítő.
A könyv fülszövege:
Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?
Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.
Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?
Ajánló/Kritika:
Ismét csak egy sorozat végére értem, és ahogy az lenni szokott kissé kettős érzéseim vannak, de lehet most azért ilyen erősen, mert a sorozat első része igazán megfogott és elgondolkodtatott pár évvel ezelőtt. Mostanában hatalmas kedvenceim lettek az olyan fajta regények, amelyek valamilyen rejtély köré épülnek, így mostanában - mikor sikeresen rávettem magam a folytatásra -, ez is csak a könyv iránti szeretetet erősítette bennem. És persze a két főhős sorsára is nagyon kíváncsi voltam egész végig.
A sorsukkal kapcsolatban pedig persze rengeteg teóriát alkottam a fejemben, volt elképzelésem valamilyen misztikus szálról, esetleg vuduról, szinte igazából bármiről, de aztán ahogy kiderült a rejtély, nem tudom, kissé csalódott voltam. A csalódottság után pedig felmerült a kérdés is, hogy "Csak ennyi?" Persze nem volt rossz a megoldás, és igazából az ötlettel se volt semmi bajom, egyszerűen csak nem tudom, valami sokkal sokkal nagyobb dobásra számítottam, vagy ha nem is nagyobb alkotásra, a kivitelezéssel mindenképpen bajok voltak.
De persze, hogy jót is mondjak, rengeteg olyan pillanat volt a könyvben amit elképesztően élveztem - akárcsak az előző kettőnél. Hogy biztos példát mondjak, Charlie és Silas párosa még mindig elképesztően jól működik, a közösen létrehozott romantikus pillanatokért pedig külön egy-egy ölelés a két írónőnek. Akárhányszor egymásba szerethetnek, mindig ugyanolyan jó lesz.
Aztán magukért a karakterekért is oda voltam. Tényleg elképesztő, hogy akárhányszor elveszítették az emlékezetüket, a következő napokban mindig fejlődött a karakterük, sose hozták ugyanazt a szintet. Ahonnan pedig mindezt elkezdték, büszkék lehetnek magukra, hogy mennyi mindenben sikerült a tudatuk alatt változtatniuk.
Ami pedig még külön kedvencem volt a történet során, az nem is ami, hanem sokkal inkább akik. Ők pedig a két főszereplő testvérei. Nagyon ütős karakterekre sikeredtek, főleg ahogy egymáshoz, a testvéreik bajaihoz álltak. És persze érdekes is volt az ő szemszögükből is megismeri a főszereplőket.
Értékelés: 8,8/10
Az alaptörténet szerintem zseniális, tele van romantikával, rengeteg poénnal az egész trilógia, rengeteg izgalmas helyzettel szolgál, tényleg egyedül a lezárás az ami sikerülhetett volna ennél sokkal jobban. Még mindig azt vallom, hogy a történet rövid, de így is hatalmas élményt nyújt az olvasása. Nem fogom megbánni, hogy anno belekezdtem ebbe a sorozatba, szóval ha van még esetleg valaki aki még nem állt neki, de szeretne - vagy nem - az tegye meg bátran!
Idézetek a könyvből:
– Hogyan is működik ez pontosan? – kérdezem, ahogy a kocsija felé sétálunk. – Leevezünk a deltán egy csónakkal, közben apró élőlények duruzsolják, hogy „Csókold meg a lányt”?
Azt akarom, hogy képes legyen elengedni, ami köztünk zajlik, hogy őszintén rám és a kapcsolatunkra figyelhessen, semmi másra.
– Charlize! – Először a számra néz, csak utána a szemembe. – Ha egy fikarcnyi esélyt adsz nekem, elérem, hogy belém ess.
– Charlie, velünk vacsorázol ma este?
Charlie rám néz, aztán anyámra.
– Igen, asszonyom. Ha nem felejtem el.
Életem hátralevő részében az lány akarok lenni aki Silasszel táncol az utcán.
A következő bejegyzés: Elle Kennedy: Az üzlet
Megjegyzések
Megjegyzés küldése