Nina Kenwood: Fejben jobban hangzott
– És az érdekel esetleg, hogy én mitől lennék boldog?
A könyv fülszövege:
„Tényleg senkit nem érdeklek? Nem érek annyit, mint mások? Mindenki a pattanásaimat nézi? Csak én érzem furának a testem, vagy más is annak látja? A többiek vajon miről beszélgetnek? Hogy néz ki belülről egy kapcsolat? Lesz-e valaha, aki olyannak fogad el és szeret, amilyen vagyok?” – ilyen kérdések kavarognak a tizenöt éves Natalie fejében, aki tényleg úgy érzi, hogy az élete romokban hever. Ráadásul a „normális” kamaszokkal ellentétben nem szeret bulizni, inni, zavarban van ismeretlenek társaságában, és még soha senkivel nem csókolózott. Aztán felbukkan az egyik legjobb barátja bátyja, Alex, aki valamiért nem akar lekopni Natalie-ról. A köztük lévő kapcsolat azonban nem egy szokásos love story lesz, hanem sokkal több: Natalie végre megtanulja, hogy bátran önmaga lehet. A regény elnyerte a Text Prize-díjat, és jelölték az Australian Independent Booksellers Indie Book Awardra is.
Ajánló/Kritika:
Mivel idén még egyetlen LOL könyvet se olvastam, csupán egy LOL+-t - ez a bejegyzés 2022 nyarán készült, mint ahogy a legtöbb soron következő és előző is, ugyanis most végre sikerült magam egy kicsit beérnem könyvek terén, igaz így a legtöbb ajánló akár egy évvel később kerül ki, de egy jó könyv mindig érdekes lehet a közönség számára aki még nem olvasta -, úgy gondoltam itt az ideje, muszáj valami könnyed kis romantikus regénnyel is foglalkoznom. Csak hát ez a könyv bármennyire romantikus, könnyed kis olvasmánynak már egyáltalán nem tudnám nevezni.
Igaz, a kérdés nem csak a történetbe merült fel annyiszor, hanem bennem is, hogy vajon Alex mit is eszik ezen a lányon, aki szinte csak ostorozni tudja magát, egy cseppet sincs megelégedve magával. De Alex hozta a könyves álompasi szerepet, és ez a kérdés szépen lassan semmivé alakult, mert bebizonyította, hogy igenis és kell neki a lány. Ezeknek a kis utalásoknak hála nagyon megszerettem a köztük lassan de biztosan kialakuló kapcsolatot.
A másik dolog amit nagyon kedveltem a történetben, az Natalie, Lucy és Zack hármas barátsága. Nagyon mély és valahol érzelmes barátság volt az övék, tetszett, hogy - majdnem - mindent tudnak a másikról, és, hogy annyi mindenről tudnak együtt beszélni. Aztán ahogy mindenki várja az ilyen fajta barátságokban, itt is kialakult egy szerelmi szál, amit a helyzethez képest szerintem nagyjából elég jól tudtak kezelni a karakterek.
Viszont amit elképesztően sajnálok, az az, hogy Alexről ennyire kevés dolgot tudtam meg olvasás közben. Igaz, a fiú rengeteg mindent megosztott Lucyval, de ezekkel az infókkal kapcsolatban nagyon sokszor éreztem azt, hogy hiányosak, vagy akár ebből egy sokkal nagyobb pluszt is ki lehetne hozni. És persze nagyon szívesen megtudtam volna ennél sokkal többet.
Idézetek a könyvből:
De amikor azt mondják, először magadat kell szeretned, sosem magyarázzák el, hogyan emelkedj felül azon, ha utánad kiabálják, hogy „gusztustalan ribanc”, vagy azon az érzésen, hogy a legjobb napjaid csak azért a legjobbak, mert majd megfeszülsz, hogy elrejtsd a rossz részeket, vagy hogy hogyan érezd magad kívánatosnak, ha soha, senki nem vágyott rád egész életedben.
Tanulhatsz a hibáidból, de meg is ismételheted őket. Mindenesetre mindig van esély, hogy jobb emberré válj.
– Bármi, ami az új év első órájában történik, hivatalosan még az előző évhez tartozik. Ez a szabály.
Most ő a mentőmellényem, a biztonsági hálóm, a nyomodban-leszek-mint-egy-kiskutya jellegű haverom, a legendás bulikirály.
Én csak egy fura gimis vagyok, aki azzal töltötte életét, hogy, bulikról olvasott, ahelyett hogy elment volna rájuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése