Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 4.rész

 A zene egy, de ezer arca van.

A könyv fülszövege: 

Bár a kamaszsors eddig sem volt kifejezetten egyszerű, a tizenhatodik születésnap felé közeledve újabb megválaszolandó kérdések bukkannak fel. Olyanok, mint például: mi érdekli valójában a fiúkat? A szoknya hossza? A kivasalt haj? A tökéletes smink? Esetleg a humorérzék vagy az érett gondolkodás? Netán az a megmagyarázhatatlan „kisugárzás”?

Akármelyik is, mindenesetre úgy tűnik, a lányok sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Akkor sem, ha túl sok szép mosolyú fiú van a láthatáron, és akkor sem, ha nincs belőlük egy se. Jó lenne néha kikapcsolni azokat a nyughatatlan „pasi-csápokat”, kár, hogy lehetetlen…

A Hűvösvölgyi suli ikrei persze továbbra is bízhatnak egymásban, így azt is megoldják, ha véletlenül két helyen kell lenniük egyszerre, egy időben.

Ajánló/Kritika: 

Ismét nagy elhatározásra jutottam, és úgy döntöttem ideje ismét belekezdeni ebbe a kedves kis sorozatba. Az előző részekre visszaemlékezve jó érzés fogott el, hisz tudtam, rengeteget fogok szórakozni miközben olvasom a viccesebbnél viccesebb szituációkat amelyekbe ez a bajos ikerpár keveredik. 

Így a történet szokásosan sodort magával, igaz a történet eleje kicsit zavart, pedig csak a szokásos Dóri féle túlgondolásról volt szó. és kavarásokról, de most egy kicsit úgy érzem túlzásba lett véve ez a rész. 

Igaz, a karakterek sok változáson mentek keresztül, végre úgy éreztem, hogy Dóri kezd felnőni, és a komolyabb témák is elkezdik őt foglalkoztatni. Nóri karakterével kapcsolatban viszont azt érzem, hogy ő csak van, mint iker, de igazán úgy komolyabban semmi szerepe nincs szegénynek, pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Lilla karaktere is kicsikét feledésbe merült, amit szintén sajnálok, hisz számomra ő az egyik legizgalmasabb szereplő. 

És persze ott vannak a fiúk is, akiket most külön nem szeretnék bemutatni, mert hirtelen annyi fiú került képbe, hogy az már nevetséges. Nevetséges, hogy akármerre megy ez a két csaj, mindenhol egy jóképű és aranyos pasiba botlanak, akik persze randira is elhívja őket. 

De, hogy jót is írjak, nagyon tetszett az osztály összekovácsolódásának pillanata, azt hiszem, pont itt volt az ideje, hogy megismerjék egymást, nyissanak egymás felé. és újabb barátságok alakuljanak ki. 

Értékelés: 7.8/10

 Kicsit sablonos, kicsit bosszantó, ugyanakkor tanító, és nagyon szórakoztató. Bár most az érzelmeim a hiány és a szeretet közt cikáznak, azt hiszem mindig is jó élményként fogok tekinteni erre a sorozatra, és már alig várom a maradék két részt. 

Idézetek a könyvből: 

Ha ilyen nehéz, sokszor fájdalmas dolog felnőtté válni, nem maradhattunk volna inkább örökké gyerekek?

Szóval valójában a kamasz srácok és kamasz lányok egyformán idétlenek, csak épp más köntösbe csomagolják a hülyeségeiket.

[…] de annál kényelmetlenebb érzés nem sok van, mint amikor beszorul az ember lányának a lábujja a harisnya lyukába.

-Én vagyok a droid? Hát, ha tudni akarod, nem csoda, ha ebben a lélektelen közösségben tényleg azzá válok. Egyszerűen hihetetlen, mennyire gáz ez az osztálynak nevezett csőcselék!

A tesóm nem akadt fenn a nem túl bravúros stíluson, sőt minden mondatnál nagyobbra tátotta a száját (féltem, hogy végül már nem lesz hova távolítani az ajkait, de megoldotta…).

A következő bejegyzés:  Cassandra Clare: Hamuváros - A Végzet Ereklyéi 2.rész