Nem hiszel az igaz szerelemben?
A könyv fülszövege:
Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.
Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?
Értékelés/Ajánló:
Az óriási siker után amit az első rész okozott számomra, nem volt kérdés, hogy mindenképpen el kell olvasnom a folytatását is - igaz, jó sok hónappal az első rész után ragadtam meg a lehetőséget, de ettől függetlenül óriási izgalommal vártam a következő kötetet. Főleg úgy, hogy az első rész azt sugallta, hogy főhőseink kapcsolata tartogat még izgalmakat és meglepetéseket.
Sokan gondolják úgy, hogy bizarr és helytelen a mostohatestvérünket szeretni. Őszintén szólva, nagyon még nekem se sikerült ezt az egészet feldolgozni, mégis Eden és Tyler kapcsolata az egyik kedvencem a könyves szerelmes párok közt. De vissza térve a mostohatestvéri szeretetre, se a könyvben, se a valóéletben nem tudunk mit tenni az ilyen dolgok ellen ,egyszerűen csak jön, és megtörténik. Legyen akár szegény és gazdag, akár testvér, azonos nemű. A legjobb tényleg az elfogadás. Szerintem így szép az élet, ha senki sem egyforma, és mindent úgy teszünk ahogy azt mi szeretnék. És a könyv nagy része is pont erről szólt, mármint az elfogadásról. Legyen szó arról, hogy csak magunknak vallják be az érzéseiket, vagy akár a külvilágnak.
Rátérve a szereplőkre: Tyler egyik zavaró tulajdonsága ismét visszatért az életébe, ez pedig az ivászat és drogozás. Mint már leszűrhettétek nagyon sok olyan eset van amikor a rossz fiúk jönnek be a történetben, és tudom, hogy benne van, hogy megjavulnak és ismét előfordulhat, de ez Tyler esetében egyáltalán nem tetszett. Sokkal jobban megszerettem azt a fiút aki lett belőle miután New Yorkba költözött. De nem csak Tyler, Eden is nagyon sokat változott. Sokkal érettebb és nőiesebb lett a karaktere, viszont megmaradt benne az a kis szeleburdiság amit az első részben is sokszor lehetett tapasztalni. És sajnos még mindig kísértik az olyan dolgok amiket mások mondanak rá. Erre neki is, és minden olyan embernek aki ilyen dolgokkal küzd csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálják meg elengedni a fülük mellett, és gondolják át, hogyha ők így érzik jól magukat, akkor miért feleljenek meg másnak?
A helyszínt, ami most épp New York nagyon szeretem. Mindig is szerettem az olyan könyveket amik itt játszódnak, hiszen az egyik vágyam nekem is, hogy eljuthassak oda. Viszont egyes részeket csak átfutottam a szememmel, mert nagyon sok olyan leíró rész született ami unalmas és vontatott volt. Ezeket teljesen úgy éreztem, hogy csak azért vannak benne, hogy meg legyen a megfelelő oldalszám. Emiatt pedig azt gondolom, hogy a sorozat első része sokkal jobban sikerült, sokkal pörgősebb, érdekesebb és jobb hangulatú volt, mint a második rész. Nehéz überelni, és nem latom az igyekezetet sem ami a próbálkozásra utalna.
És a történet vége is pont ilyen lett. Már a könyv közepe tájánál sejtettem, hogy hogy fog ez az egész kesze-kusza dolog alakulni. Aztán nagyjából az utolsó fejezet elején teljesen ki is rajzolódott a történet befejezése, de, hogy jó dolgot is mondjak, szinte alig bírtam letenni, nagyjából az egész könyv alatt - már amikor olvastam :).
Értékelés: 10/8
Összességében még mindig az első rész a nagyobb kedvenc, de ez se volt botrányos. A történet még mindig óriási kedvencem, folyamatos - a vontatott leírásokat leszámítva -, és arra ösztökél, hogy folytasd az olvasást, különben nem tudod meg mi fog történni. És már alig várom, hogy elkezdhessem a folytatást - ez pedig remélem most nem hónapokkal később fog bekövetkezni.
Idézetek a könyvből:
Amikor elolvasom az írást, nem egy dalszöveget látok. Csak három szót firkantott a cipőmre. Három szót, azt is spanyolul: No te rindas
Mielőtt kinyitnám a szám, Tyler válaszol a kérdésemre.
– Azt jelenti, hogy ne add fel – közli halk hangon.
Kéz a kézben lépünk be a kapun, és megyünk a lifthez.
Nem szoktunk így, kézen fogva közlekedni. A párok járnak így, és nem azok, akiknek titkai vannak.
Tudod, mit mondanak azokról, akiket gyerekkorukban bántalmaztak (…) – Felnőttkorukban ők is bántalmazók lesznek.
Me estoy muriendo por besarte.
– Mindig ilyen vagy?
– Ilyen elbűvölő? Igen.
Letöltés:
A következő bejegyzés: Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése