Cassandra Clare: Csontváros - A Végzet Ereklyéi 1.rész

 Az elme nem tud hazudni.

A könyv fülszövege: 

Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser.
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra?
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Ajánló/Kritika: 

Őszintén szólva a regény már nem mai darab, így alig hiszem, hogy van még olyan könyvmoly ezen a bolygón rajtam kívül akinek még nem sikerült elolvasnia Cassandra Clare fantasztikus sorozatát, vagy egyáltalán bármit is olvasnia az írónőért. Személy szerint a sorozatért is a filmért is oda vagyok, mindkettő hatalmas kedvencemmé vált, így mostmár úgy gondoltam, hogy eljött az idő, hogy könyv formájában is megismerkedjek a történettel - és egyáltalán nem csalódtam. Viszont úgy gondolom ennyi év után nem igazán tudnék újat írni s könyvről, de próba szerencse, nézzük is menyi mindent tartogat ez a fantasztikus kötet. 

Ahogy már az előbb említettem a történet nem volt számomra ismeretlen hiszen a sorozat és a film is nagy kedvencem, így a fontosabb karakterek megvoltak - ezáltal persze könnyebb is volt őket elképzelni -, és a történettel is tisztában voltam, hogy mire számíthatok. Viszont be kell vallanom, kicsit tartottam tőle, hogy vajon könyv formájában is úgy fogom-e élvezni, mint az előbb említett formátumokban. De természetesen semmi okom nem volt az aggodalomra, mert amint belekezdtem a regénybe ismét magával ragadott az Árnyvadászok fantasztikus világa, és hatalmas élmény volt ígyis átélni minden kalandot. Persze, mint már említettem túl nagy meglepetést nem okozott a cselekmény, voltak ugyan eltérések a sorozat és film megjelenítésében, voltak hiányzó részek - amiket már vagy elfelejtettem vagy kimaradtak. 

Így pedig, hogy ismét képbe kerültem - vagy legalábbis felfrissítettem az emlékeimet - a cselekménnyel kapcsolatban, és megnyugodtam, hogy minden formában tudom élvezni a történetet - bár nálam ez igazából könyveknél nem meglepő. 

A történet karakterei jók, kedvelhetőek, bár Clary néha kicsit furcsa, Simon általában kis esetlen, Jace hozza a megszokott öntelt stílust. De ott van még Magnus, aki az lső részben elég kevés szerepet kapott, és a Lightwood testvérpár akik reményeim szerint szintén több szerepet fognak kapni, mint a bevezető kötetben. 
A már sokszor említett cselekmény pörög, a folyamatos kalandokkal pedig nem csak Clary, de az olvasók - akik esetleg nem ismernék a történetet - előtt is egyre világosabbá válik az árnyvadászok, boszorkányok, vérfarkasok, tündérek, démonok és hasonló mágikus lények  világa. A történet hátteréből megismerhetjük ezeknek a különböző csoportok közötti szembenállás miértjeit, miközben maga a történet a Végzet kelyhének megszerzése körül forog - csak, hogy egy kicsit bővebb információt nyújtsak a leendő Árnyvadász fanoknak. 

Értékelés: 9.8/10
Akiknek esetleg kevés volt ez a kaland mennyiség és a sok furcsa lény, azok se csüggedhetnek, hiszen így izgulhatnak a szereplők érzelmi életének alakulásáért. - Erről leginkább azért nem írok bővebben, mert aki még nem ismeri a történetet annak nem leplezném le semmiféleképpen a dolgok alakulását, de szerintem bőven elég annyit is hozzáfűzni, hogy kellőképpen meg tudta fűszerezni a regény cselekményét ;). A végéről pedig csak annyit, hogy nagyon kegyetlenül elbánt az írónő azokkal az olvasókkal akik még nem tudják, hogy fejeződik be a Csontváros. Elképesztő húzás szerintem. :D

Idézetek a könyvből:

(…) A lányra kacsintott. – Emlékszel rá, amikor a hotelban megígérted, hogy ha túléljük, beöltözöl nővérkének, és megfürdetsz?
– Szerintem rosszul hallottad – mondta Clary – Simon volt az, aki fürdőt ígért neked.
Jace önkéntelenül is a fiúra pillantott, aki szélesen mosolygott vissza rá. – Amint megint talpra állok, szívecském.
– Tudtam, hogy jobban jártunk volna, ha meghagyjuk patkánynak.

– Szenteltvíz fiolákban, megáldott kések, acél, meg ezüstpengék – felelte Jace, (…)
– Jézus… – mondta Clary.
– Kétlem, hogy őt is magunkkal tudnánk vinni.
– Jace! – Clary egészen fel volt háborodva.
– Mi van?


– Sajnos – jegyezte meg Hodge –, éppen kifogytunk az elkeseredett bosszúállásból, úgyhogy vagy teát kapsz, vagy semmit.

A kilincs után nyúlt, de egyszerre kivágódott az ajtó, és Jocelyn riadtan sikoltott fel.
– Jézusom! – kiáltotta Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.

– A szarkazmus a fantáziátlanok végső mentsvára – felelte a lány.
– Nem tehetek róla. A pengeéles szellememet használom, hogy elrejtsem a belső fájdalmamat.

A következő bejegyzés:  Lizzy Charles: Zűröstül-bőröstül