Kalapos Éva: D.A.C. 6.rész - Éretté nyilvánítva

 – Nem nyafogni kell, hanem csinálni, és lesz valahogy. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen.

A könyv tartalma: 

… és a kis csapat előtt az élet …

A D.A.C. története a végéhez ér, de előtte még Flórának és barátainak komoly döntéseket kell hozniuk a jövőjükkel kapcsolatban. Egyetem vagy munka? Mennyit ér a szerelem és a barátság, mennyit a saját célok? Megoldható-e, hogy egyszerre legyen minden a miénk?

Az idők változnak, egyvalami viszont soha: Flóra, Zsani, Ági, Ákos, Ginny, Dani és a többiek, a D.A.C. csapata vállvetve küzd az akadályok ellen, sok nevetéssel, sírással és rengeteg szeretettel.

Ajánló/Kritika: 

A búcsúzás minden alkalommal nehéz, különösen ha olyan könyvről van szó, mint a D.A.C.. És hát milyen is a lezárás? Egyszerűen tökéletes. :D Természetesen az utolsó gimis év, a továbbállás a téma. Egyetem, élet, és persze a barátság fenntartása a cél. 

Az egész történet alatt nagyon meg tudtam érteni a főhősöket, leginkább Flóra aggodalmait. Mondjuk őszintén szólva nem is tudom, hogy volt-e már valaha ennyi parája a lánynak, de most nagyon durván tolta. Az elején teljesen abban a hitben voltam, hogy majd nagyon idegesíteni fog az egész, de szerencsére ez nem így lett. 

Iszonyúan nehéz a váltás, kilépni a gyerekkorból a felnőttek közé, és persze elhagyni a gimit, a jól ismert közeget. Flóra - és a többiek - cselekedete teljesen érthető volt és az, aminek talán idegesítőnek kellett volna lennie inkább csak fájdalmasan őszinte és elgondolkodtató lett.

Több olyan gondolattal is foglalkozik a könyv, ami teljesen a fejembe mászott. Leginkább az ragadta meg a fantáziám, amikor Flóra a regény végén azt ecsetelte, hogy nem nyitotta ki a szemét, és nem közeledett másokhoz. Elvolt a saját kis csapatával, nem nyitott senki felé, mindenkit kizárt, és ez milyen rossz döntés volt. És azért is emelem ezt ki, mert szerintem nagyon érdemes tanulni Flóra hibájából. Érdemes megismerni a minket körülvevő embereket, mert bárki okozhat meglepetést. 

Különösen tetszett az is, hogy ez a rész mennyire kiemeli az álmok fontosságát, és azt a harcot, amit a főhősök vívnak, hogy elérjék őket.Mindenkinek meg volt a maga célja és vágya, és mindenki kőkeményen küzdött érte. És még itt, az utolsó kötetben is nagyon jól átjött a karakterfejlődés, a főhősök pedig most már egyértelműen ráléptek a felnőtté válás útjára, ami iszonyú jó dolog.

És hát a romantika terén is rendesen hozta az elvárásokat. Igen, volt szakítás, voltak akik együtt maradtak, de ez teljesen jó volt így. És aminek még nagyon örültem: Márk is visszatért egy jelenet erejéig. Igen, voltak bunkó megjelenései, de ezeknek ellenére én nagyon csíptem Flóra első nagy szerelmét. És hát nem utolsósorban azért is jár egy pacsi az írónőnek ami Jonny bával történt. :D 

És, hogy milyen lett a lezárás? Nagyon is epikus! És nem csak egy Amerikai filmbe illő jelenet miatt. De ettől függetlenül megmaradtunk a realitásnál, és nem tervezett az írónő mindenkinek nyáltól csöpögő happy endet, ami így volt tökéletes. 

Bevallom, nehéz szívvel engedem el a D.A.C. tagjait, de hát mindent a csúcson kell abbahagyni. És természetesen alig várom, hogy elkezdhessem Kalapos Éva újabb történeteit. 

Értékelés: 10/10

Mosolyt varázsolt az arcomra, elgondolkodtatott, meglepett. De pont ettől olyan életszerű az egész. 

Idézetek a könyvből: 

– A jelenben, hát ez az! – kaptam a szón. – Mindig a jelennel jössz, de nekem tervek kellenek (…)

– Tervek? Flo, tizennyolc évesek vagyunk!

Nesze neked, felnőtté válás, csajszi: mostantól mindennap eggyel több dolog miatt aggódhatsz.

(…) mégis milyen mélyen hinnék ebben az egészben, a vágyaimban és az álmaimban? És ha igen, lesz-e erőm hozzá, hogy kivárjam, amíg valóra válnak?

Ennyi erővel felkelni se érdemes reggel, mert egyszer úgyis kinyiffanunk.

– Tisztelni a titkokat – Zsani tátott szájjal bámult rám. – Fellegi Flóra, aki tiszteli a titkokat.

– Jóvanna, el lehet dugulni!

– Ki volt az? – kérdezte izgatottan. – Megtérítették a gyülisek? Vagy begombáztál, és transzban összefutottál Buddhával?

A következő bejegyzés:  Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8.rész - Örökké