Micol Ostow: Menekülés - Riverdale 2.rész

 Riverdale-ben a nyár a mi időnk. 

Vigyázat! Az ajánlót csak azok olvassák akik már legalább a harmadik évadnál tartanak a sorozatban!

A könyv fülszövege: 

Amikor Archie, Betty, Veronica és Jughead kocsiba szállnak, hamar rájönnek, hogy kis városuk problémái úgy tűnik, mindenhová követik őket, amerre csak mennek. Archie-t gyilkossággal vádolják, és a bizonyíték ellene szól. Betty, Veronica és Jughead tudják, hogy Hiram Lodge akarja rákenni a fiúra a szörnyű tettet, de nem tudják, hogyan bizonyíthatnák. A banda utolsó mentőövként kitalálja, hogy vissza kell menniük a bűntett helyszínére, hogy ott szerezzenek valamit, ami alátámasztja a szavaikat. Vissza kell menniük tehát Shadow Lake-hez. Azonban a Lodge család erdei kabinját minden oldalról veszély és fenyegetés övezi. Vajon sikerül a csapatnak találnia valamit, amivel tisztázhatják Archie nevét? És ami még fontosabb: visszajutnak Riverdale-be élve?

Ajánló/Kritika: 

 A Riverdale már lassan egy éve erősíti a kedvenc sorozataim listáját, és, mint az első könyvnek, ennek sem tudtam ellent mondani.  
Időben most a harmadik évad előtti nyáron járunk, amikor már leleplezték a Csuklyás sorozatgyilkost, Archie pedig a tárgyalásai végét várja.

A regényben - az elsőhöz hasonlóan - most is a négy főszereplő a nézőpont karakter, de most kiegészítéskén kaptunk más mesélőket is. - Ilyen például Reggie, vagy Josie. És még az első karakter szálát szépen felvezették, addig az utóbbié valami borzalmasra sikeredett.

A főszereplők nézőpontjaiból most Archié tetszett a leginkább. Nagyon erősen meg lett ragadva az egész, a hangulat; a félelem a jövőtől, és a tárgyalásoktól pedig tökéletesen át lettek adva. Ahogyan a fiú jósága is, aki még ebben a helyzetben is azon aggódik, hogy a barátai nyarát is elrontja. Így egyértelműen nálam most ezek a fejezetek kapják a legnagyobb elismerést. 
Betty-nél úgy láttam egy nagyobb érzelmi pontot próbál meg kitárgyalni az írónő. Ez pedig a Csuklyás volt. Betty már tudja, hogy az apja sorozatgyilkos, és nyugtató tablettákat szed, hogy megbírkózhasson ezzel a tudattal. Az ő szála most  a függőségre éleződött ki, de mintha - az előző kötetben is -, valahogy értelmetlen lett volna az egész. Egyszerűen nem tűnt hitelesnek, a sorozatban teljesen más kép alakult ki a lányról. És kicsit csalódott vagyok ez miatt, ugyanis annyi lehetőséget rejtegetett a Csuklyás szál, és ebből csak nagyon kevés dolog jött át. Maga az ötlet viszont jó volt, és helyenként a kivitelezés is jó lett. 
És, hogy mi történt Veronicával és Jugheaddel? Pont ez az. Semmi. Reagáltak a szerelmeik élethelyzetére, aggódtak értük, és ennyiben ki is merült a két szereplő, semmi önálló teret nem kaptak, semmi problémát, semmit. Roninál pedig -,mint Betty-nél - lett volna mit csavarni, csak jobban rá kellett volna erősíteni, hogy apuci miatt történik mindez. Jugnál is volt akkor épp elég magánéleti gond, és feszkó, ezekből is nagyon lehetett volna alkotni. 

A fő gondom mégis az, hogy nagyjából semmi nem történt ebben a bizonyos Menekülésben. Az elején buliba mentek, nem érezték jól magukat, eljöttek, elmentek nyomozni, mi pedig már el is értünk a könyv feléhez. Ezt követően kaptunk néhány horrorba ellő jelenetet, aminek köszönhetően akadtak nagyon jó részek, és itt-ott még izgultam is a szereplőkért - de természetesen annyira nem, mivel mind jelen voltak a sorozat harmadik évadában. 

Amit pedig már az előbbiekben is említettem, Ostow olyan stílusban írt a szereplőkről, mintha nem látta volna a sorozatot, egyszerűen képtelen volt az őket jellemző stílust és élethelyzetet megragadni. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy egy kis távolságtartás van a karakterektől. Szinte kívülről narrálják az életüket, mintha nem is velük történne ez a sok dolog. Ettől pedig úgy éreztem, hogy nincs lelke a könyvnek, pedig számomra ez az egyik legfontosabb dolog olvasás közben. 

Értékelés: 6/10
Akadtak szerencsére jó dolgok is a könyvben, és érdekes jelenetek is. Viszont összességében nagyot csalódtam a könyvben.  

Idézetek a könyvből: 

Nyár. Már a szó hallatán is számos kellemes emlékkép jelenik meg a szemem előtt. 


Normál körülmények között nem rohannék el egy helyi szépfiú által szervezett házibuliba, az ilyen események nem állnak a társasági életem középpontjában. De ez még az előtt volt, hogy én is odaadtam volna a szívemet egy ilyen kisvárosi szépfiúnak...


Amikor az embernek egy szörnyeteg az apja, akkor az a helyzet, hogy mindenki együtt érez veled. 


De mit tehetünk, mégiscsak Riverdale-ről van szó. Ahol soha, semmi nem lesz többé normális. 


Mert mi nem adjuk fel, amíg meg nem oldottuk az ügyet. 

A következő bejegyzés:  J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi