Kalapos Éva: D.A.C. 5. rész - Nagy döntések

 Az embernek egy kapcsolatban is kell hogy legyen saját élete, egy kis önállósága.

A könyv tartalma: 

A sorozat ötödik részében Flóra és barátai életük egyik legnagyobb kihívásával szembesülnek, ami alapjaiban rengeti meg az eddig se eseménytelen, de azért nyugodt gimis világukat. A probléma középpontjában Ági és Ákos áll, de miközben Flóráék minden erejükkel próbálnak segíteni nekik, Ginny is egyre különösebben kezd viselkedni. Eközben pedig közeledik az utolsó tanév, a nyelv – vizsgák, a szalagavató, és hőseink hirtelen ijesztően közel kerülnek az olyan távolinak hitt jövőhöz tarts velünk, nevess, sírj, töprengj és keresd a megoldásokat a D.A.C. jól ismert csapatával.

Kritika: 

Szerintem az írónő az eddigi legkeményebb témát fogta meg ezzel a könyvvel. Ami azért is kiemelkedő, hisz volt már itt szó bulimiáról, bőrszín miatti rasszizmusról, drogfüggésről és társaikról. A mostani téma viszont az egészen túltesz: a kérdés viszont az, hogy sikerült e megfelelően tálalnia ezt az írónőnek. Szerintem igen, viszont voltak hiányérzeteim a sztorival kapcsolatban. 

A bejegyzés innentől spoileres, csak saját felelősségre olvasd tovább! 

A srácok viszonylag nyugodtnak hitt életét egy hatalmas nagy titok forgatja fel, de nem is akárhogyan. 

Kiderül, hogy Ági babát vár, az apa pedig természetesen nem más, mint Ákos. Ezzel pedig már az elején megindul a találgatás, hogy vajon meg e tartják a gyereket? Vajon mit szól a környezetük mindenhez? Mellettük B szálon pörög Ginny és a párkapcsolati nehézségek című alfejezet, a hősnőre pedig még egy C szál se jut, egyedül talán annyi, hogy beköltözik hozzájuk Kinga, az anyafigura, aki mégis sokkal inkább hasonlít barátnőre. 

Így a könyv egyetlen gyengesége Flórához köthető. Most nagyon egyértelműnek tűnt, hogy ő "csak" közvetlen megfigyelője a történetnek, most nincs hatással az életére a történet fő problémája, hiszen ahogy ő is elmondta, ő csak néha fogja dajkálni a gyereket, aztán megy haza a nyugiba. 

Valahogy Flórának kimaradt a saját szál, elmaradtak a problémái, semmi nem teszi őt hősnővé, hanem sokkal inkább szóvivővé, hogy elmesélje Ági és Ákos problémáit. 

Most az egyszer örültem volna, ha Flóra kicsit jobban bevonódik a dolgokba, vagy ha esetleg legalább belekerülne a gondolataiba, hogy esetleg ha ők, Danival, ilyen helyzetbe kerülnének, ugyan mit tennének.? Vagy esetleg ha kap egy saját szálat....

Természetesen -, mint az előző részeknél - a kötet elolvasását nagyon is élveztem, és szintén nagyon elgondolkodtatott - amit külön imádok a sorozatban. És hát külön dicséret az írónőnek, hogy Ági mégiscsak megtartja a gyereket. A YA-regényekben ez kevésbé gyakori, viszont szerintem témának nagyon érdekes, hogy vajon mi is lesz a következő lépés, miként alakul az életük a gyermekvállalást követően. Ezeket a kérdéseket Kalapos Éva tökéletesen vázolta, nem csak Ágiék lelkiállapotát, hanem a környezet és a családok reakcióját, a félelmeiket, és úgy egyáltalán azt, hogy miképp reagál a világ arra, ha egy tizennyolc éven aluli lány teherbe esik. A lenéző orvos reakciója szerintem már fájóan életszerű volt, mint ahogy a lányba belekötő osztálytárs is hitelesre sikerült. 

B-szálként a Ginny-féle távkapcsolatos probléma is sok jó és elgondolkodtató pillanatot tartogatott. Ideje volt már a kis boszit is reflektorfénybe helyezni. Egyszerűen imádtam Ginny jeleneteit. 

Emellett a szememben a kötetet a sok apróság csak még élvezhetőbbé tette, mint a jelenet Jonny bával a szalagavatón, Geri magára találása, és igen, a nyálas és szerethető Flóra jelenetek Danival. A Fellegi család otthoni jelenetei is üdítőek voltak, legalábbis az a pár részlet amibe betekintést nyerhettünk. 

Értékelés: 9.3/10

Fontos téma, jó megközelítés, hiteles és realista. Az írónő ismét eltalálta, hogy hogyan lehet szórakoztató stílusban átadni egy fontos mondanivalót, a karaktereit továbbra is ugyanúgy szeretem, akárcsak a sorozat keserédes humorát. Még egy kötet hátra van, és vége. Hiányozni fog az egész D.A.C.! 

Idézetek: 

Tudtam, mit éreznek most: ha az néz a szemedbe, aki a legjobban ismer, az olyan, mintha a világ egy másik nyelven szólalna meg, a kettőtök közös nyelvén.

Nem támaszkodhatunk teljes mértékben másokra, még akkor se, ha a szüleink azok. Muszáj, hogy legalább részben önállóak legyünk.

-Nyelvtannácik vagytok-szögezte le Gabe. Ginny mérgesen felhorkant.

-Nem, csak ha valaki nem tud írni, ne csinálja. Én se szórom tele az üzifalakat egyenletekkel!

-Persze. Ha felelősséget kell vállalnod valamiért, akkor „már tizenhét vagy”, de ha arról van szó, te mit akarsz akkor „még csak tizenhét”.

-Haver, összesen négy szót mondhatsz egy nőnek, ha a súlyáról van szó- oktatta ki Gabe. -Ez a négy szó pedig: „remekül nézel ki drágám”!

A következő bejegyzés:   Erin Watt: Cifra palota - A Royal család 3.rész