Leiner Laura: Útvesztő - A Szent Johanna gimi 7.rész

 Cortez: 5/5*** – egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy elképesztően szeretem. Ennyi.

A könyv fülszövege: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).

Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…

Kritika: 

Már ennek a résznek is úgy álltam neki, mintha ezzel vége is lenne a sorozatnak, hiszen utolsó év, közeleg a búcsú... Szerintem a végzős év egyszerre a legjobb és a legrosszabb, akár általánosban, akár gimiben. A legjobb hiszen kinyílik előttünk egy új ajtó, új lehetőségekkel találkozunk. A csapatnak már bőven volt ideje összeszokni és ami még ennél is jobb - és szomorúbb-, valahogy az a tudat, hogy minden az utolsó, hogy közeledik a vége, még azokat is összehozza, akik egyébként nem is voltak olyan jóban, mint másokkal.  Rengeteg program, hihetetlen élmények... emlékek ezrei... És ahogy már említettem sok szempontból a legszomorúbb év is. A tudat, hogy valaminek vége szakad, nem lesz folytatása. Aztán ott van a legnehezebb döntés is: a továbbtanulás.

Reniék is ezekkel a gondokkal küzdenek a hetedik kötetben, és számukra is a fő kérdés: Merre tovább? Reninek és Corteznek is muszáj döntésre jutnia, hogy mit is akarnak a továbbiakban, és ha ez nem lenne elég a fejük fölött ott lebeg még egy kérdés, hogy vajon együtt tudnak maradni ezután is? És még maga az olvasó is küzd ezzel az egésszel, hiszen közeledik a sorozat vége. 

Ami a könyvet számomra igazán szórakoztatóvá teszi, az a humora, és szerintem ez az, ami ekkora sikerré tette a sorozatot. Aki még nem tart a gimis végzős événél, annak bátran ajánlom, hogy merítsen ötletet a történetből. Biztos sikerrel fel lehet dobni s végzős évet. :D Számomra ami leginkább bejött, az a végzős balhé ötlet. Egyszerűen oltári! Nem spoilerezek, de tényleg, eszméletlen ötletek kerültek elő. Irtó szórakoztató volt az egész. 

A másik, ami számomra még mindent vitt, az a Máday - Zsolti kapcsolat. Rettenetesen jókat nevettem egy két közös jelenetükön. 

Aztán mivel a szereplők már elég idősek, elő kerül a szex témája is. Szerintem ez az a rész, amire mindenki várt. :D De ezzel sem szeretnék spoilerezni, aki még nem tette, olvassa el. ;) 

A félév legnagyobb eseménye viszont a szalagavató, amit Reni végre valahára megkap. Az, hogy mi lett végül a plusz előadásuk, fantasztikusan sikeredett.Baromira jól passzolt a szereplőkhöz, és még mindig csak ámulok, hogy az egyes sorok  mennyire illettek ahhoz a szereplőhöz, aki éppen kapta. Csodálatos ötlet volt Laurától, le a kalappal. 

És hát mire való az utolsó év, ha nem a nosztalgiázásra? Előkerül például az első nap, amikor rossz néven emlegették Renit Ricsiék, és megtudjuk, hogy pontosan hogy is volt ez. Na meg még rengeteg közös emlék.

Viszont előkerül még valaki. Nevezetesen Arnold. A történet ezen része, számomra érthetetlen, hiszen egy nagyfokú karakter-gyilkosság történt a személyében, ami nem értem miért jó. Így már semmi realisztikus nincs Cortez és Reni kapcsolatában. Természetesen ezen a részen már én is gyűlöltem a karakterét, de ha realisztikusan nézzük, akkor bizony egy nagy fokú karakter-gyilkosság lett. Viszont ami Arnolddal kapcsolatban nagyon bejött, az a Renivel való kapcsolatának csúcspontja. Irtó jó jelenet lett ez is. 

Értékelés: 9.7/10

Összességében ez a könyv is olyan, mint az előző ehy-két SzJG rész. Tele van humorral, romantikával, és problémával... Csak most egy kicsit komolyabb döntéseket is meg kell hozniuk.

A könyv végére pedig kapunk egy olyan függővéget, hogy az ember csak néz maga elé, hogy most komolyan?

Idézetek a könyvből: 

    – Renáta! Itt állok a Madarász utcai gyermekkórháznál, egy rénszarvas jelmez felében! Hol vagy? Te vagy a hátsó fele a jelmeznek!

    – Mi van? – döbbentem le.

– Tehát idén nem ajándékozunk, így döntöttetek.

    – Ühüm – bólogatott Virág.

    – Rendben, tiszteletben tartom a döntéseteket. De akkor ne az legyen, hogy Reni és Jacques hoz ételt, a többiek meg semmit.

    – Az lenne a legjobb, ha Ren egyáltalán nem hozna kaját. Még a végén meghal valaki – szólt be Ricsi, és az egész osztály felröhögött.

    – Nagyon vicces – vigyorogtam kínosan. Anyu legenda lett. Nincs mese.

    (…) Haller is a szokottnál nyugodtabban jött ofőórára.

    – Vagy elfáradtatok, vagy nem jutott el hozzám a hír, minden esetre a héten rekordot döntöttetek, összesen csak hét panasz érkezett! – nézett végig rajtunk, „igazán büszke vagyok rátok” pillantással

    – Tanár bácsi, ne tessék aggódni, a feléről nem tetszik tudni – óbégatta Zsolti, miközben rápakolt a rozskiflijére két szelet zsírszegény sajtot. Hogy honnan vannak nála ilyen ételek, és mi lehet még a táskájában? Nem, nem akarom tudni.

    – Oké – kezdtem. – Te gimisztárnak öltöztél, én meg dél-amerikainak. Cortez felnevetett, aztán magához húzott és megcsókolt. Néha a gimisztár és a poncsós lány igazán passzolnak.

    – (…) Vannak utálóid, mindig is lesznek. Nem szerethet mindenki, akkor sem, ha azt szeretnéd. Akkor is utálni fognak, ha nem adsz rá okot. Akkor is, ha próbálsz közeledni. Hagyd a világmegváltást. Vannak barátaid. Örülj neki. A többivel úgysem tudsz mit kezdeni.

A következő bejegyzés:  Micol Ostow: Riverdale 2.rész - Menekülés