Leiner Laura: Remény - A Szent Johanna gimi 5.rész
– De senki nem szereti a depressziós, sápadt, szomorú lányokat. Ne akarj szánalmat ébreszteni benne.
A könyv tartalma:
Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek…A 11/B-ben továbbra is „zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon…
Na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt…
Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő hozzájuk…
Kritika:
AZ egyik kedvenc részemmé vált a sorozatból. Egyszerűen imádom. Ez volt az egész tetőzése, és nem csak a Reni&Cortez szál miatt.
Az ajánló innentől spoilereket tartalmaz!
A kalandokkal teli párizsi utazás után, szeptemberben megkezdődik a 11-es tanév a Szent Johannában, ami elég eseménydúsnak néz ki. Először is új osztálytársat kapunk, Macut, a japán srácot. Aztán ott van Kinga fantasztikus ötlete a két kitalált francia fiúval, Ricsi új bandája...
A fő szál most már tényleg Reni és Cortez szerelme. Arnold végre - kikerült a képből, de ez még sajnos nem jelenti azt, hogy minden sínen van a két gimnazista közt, ugyanis egész nyáron nem beszéltek, mindketten a másikra vártak, és a szívükre vették, amikor a másik nem jelentkezett. De nem csak náluk áll a bál már a suli előtt, ugyanis Kinga rájön, hogy belezúgott Zsoltiba, és úgy dönt féltékennyé teszi. Ezzel máris visszakanyarodtunk a Reni szálhoz, hiszen Kinga önkéntelenül is belerángatja a kamuzásba. De hát mi is lehetne jobb egy - hát még kettő - kitalált párizsi románcnál? A hazugságok hálója pedig csak egyre csak nő a lányok körül. Eleinte persze még jól is sül el a dolog, Cortez igazán féltékeny. De ahogy az lenni szokott, a hazugságok előbb-utóbb kiderülnek, és akkor általában már nem olyan nagy az öröm, mint azt elképzelték az elején.
Cortez féltékeny beszólásaiért teljesen odavoltam. Minden jelenetet, félmondatot imádtam ami Gombával, vagy a két francia sráccal kapcsolatos. Végig lehetett érezni, hogy Corteznek milyen rosszul esik, és milyen frusztrált emiatt.
Nyilvánvaló, hogy arra számított, hogyha nem lesz Arnold, akkor más nem lesz semmi olyan bonyolult, de sajnos csalódnia kellett.
Viszont nagyon örültem, hogy Reni végre többször adja magát a könyvben, mer egy kicsit flörtölni, ez pedig úgy gondolom nagyon jót tesz neki. Meg persze az is, amikor a végén már elküldi Cortezt a fenébe. És tulajdonképpen ez a rész végi boldogság - szerintem - annak is köszönhető, hogy végre ki meri mondani mit érez, meri önmagát adni, és képes elmondani Corteznek mennyi szenvedést okozott neki az évek során.
Azokat a részeket is kifejezetten szeretem, amikor Reni vitte a leckét Corteznek, aztán ott volt még a mozi is. De valahogy mindig volt valami, ami közéjük állt, vagy szólt. Aztán lassacskán ez az egész már kezdett olyan lenni, mint egy komédia, amikor az utolsó jelenetben mindig történik valami, és ez újra meg újra a végtelenségig megismétlődik.
Viszont most már tényleg elmondhatjuk, hogy ezen a ponton Reni már tényleg nem csak a jóképű, menő Cortezt látta, hanem ismeri is a fiút. Lehet, hogy egyszerű megtetszésnek indult, de ahogy telt az idő, tényleg megismerte, minden kis hülyeségét is beleértve, és teljesen, totál belehabarodott.
Kifejezetten tetszett az is, ahogy az osztály asszociált Reniék kapcsolatában. Még az új diáknak, Macunak is egyből leesett a tantusz, hogy mi zajlik itt évek óta. Egyszerűen cukik voltak ahogy drukkoltak nekik.
És hát nyilvánvalóan a csúcspont az a bizonyos karácsonyi buli, a legnagyobb ikonikus jelenet az egész Szent Johanna történelemeben, tipikus újraolvasós rész lett. :D Hiszen öt rész után, végre valahára megtörténik, amire minden SzJG-fan vágyott!
A könyv végén már azért elindítja az írónő a hatodik rész fő témáját, és ebből már rögtön tudjuk, hogy azért nem lesz egy egy tökéletes kapcsolat. Ami legalább eddig nagyon is realisztikus.
Értékelés: 10/10
Ahogy már az elején is írtam, eddig ez a legkedvencebb részem a sorozatból, egyszerűen imádtam!
Idézetek a könyvből:
– Ti vagytok a legjobb barátaim – néztem könnyezve Kingára, és Virágra. Az utóbbi elsírta magát, és a szemét törölgetve bólogatott, Kinga azonban csak lesajnálóan meredt rám és egy „te jó ég, de nyálasak vagytok” beszólással ott hagyott minket.
Ricsi furán felnézett, aztán hozzávágta az első, keze ügyébe kerülő tárgyat. Az Elfújta a szél volt. Strapabíró könyv.
– Add vissza – nyújtottam a kezem. Reméltem, hogy feláll és idehozza. Nem, nem így történt. Azt hiszem, eltört a kulcscsontom.
A teremben Kinga hozzám lépett, és kikapta a kezemből a tálcát.
– Ennyi? Pár deformálódott kókuszgolyó? – üvöltötte az arcomba.
– Neked is boldog karácsonyt – mondtam, elengedve a fülem mellett a megjegyzést.
– Harmadik helyezett – lesett bele a papírjába a képernyőn Borrel – 11/b. Rentai Renáta.
– Ez meg mi? – csodálkozott Dave, miközben kipakolta az egyik asztalra az iPhoneját, iPodját és iPadjét. Mintha csak egy Apple-vásáron lennénk.
 |
| Új borító |
A következő bejegyzés: J.K. Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege
Megjegyzések
Megjegyzés küldése