J.K.Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

 – Az anya áldozata megóvta gyermekét… (…), hiszen ez ősrégi varázs, gondolnom kellett volna rá…

A könyv fülszövege: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

 

Attól fogva, hogy a Kviddics Világkupa döntője után felizzik az égen a Sötét Jegy, Harry Potter minden lépését veszély kíséri. A negyedik tanév elején a Tűz Serlege őt választja ki a Roxfort képviseletére a legendás Trimágus Tusán, ahol olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek a legkiválóbb varázslókat is próbára tennék. A tusa azonban csupán előjátéka egy minden eddiginél kockázatosabb erőpróbának. Little Hangleton ködlepte temetőjében ugyanis a legsötétebb mágia fortyog…

A Kate Greenaway-díjjal kitüntetett Jim Kay utánozhatatlan művészi erővel idézi elénk a negyedik Harry Potter-kötet jeleneteit és szereplőit ebben a különleges, illusztrált kiadásban.

Kritika: 

Ha az előző rész képezte az átmenetet, akkor a negyedik kötet már szinte teljesen le is vetkőzte az ártatlanságot. Erre egy picit fel is hívja a figyelmet s mű hossza, ugyanis itt már egy kicsivel nagyobb kalamajkába vágjuk a fejszénket, mint az előző köteteknél. 

az olvasmányosság természetesen megmaradt, a nyelvezetre egyszerű, gördülékeny, de a baljós események sötétebb világot adnak neki. 

Nagyon megtetszett, hogy már az első fejezetben egy másik helyszínre csöppentünk, ami csak még inkább tágítja a mágikus világról látott képet, és egy olyan jelenetnek lehetünk tanúi, ami megalapozza az egész történetet, és előrevetíti azt. Már rögtön itt sejthetjük, hogy mi vár ránk a könyv végén. De ez persze kicsit sem azt jelenti, hogy unalmas az egész sztori. Hiszen egy picikét sem. Részt vehetünk egy szuper izgalmas Kviddics Világkupán, majd a hasonlóan lebilincselő Trimágus Tusán.  Aztán szerintem mondani sem kell, hogy Harryre ismét rájár a rúd, hiszen már megszokhattuk; ahol baj van, ő mindig ott van, méghozzá a középpontban. 

A könyv vastagsága emellett annak is köszönhető, hogy Rowling még inkább kiterjeszti a történetet,a Privet Drive-Abszol út-Roxfort hármasán túlra, a más helyszínek mellé pedig még az iskolai élet egyhangúságát, és "unalmasságát" ellensúlyozó - a fönt már említett - programokat is részletesen bemutatja. A programoknak köszönhetően, ismét rengeteg új karakterrel találkozhatunk. akiket most nem is jellemeznék szó szerint, hiszen mindenkinek elég fontos szerepe van a történet alakulásában. 

Aminek viszont az olvasás során örültem, az Cedric karaktere volt, ugyanis a könyvek eléggé elhanyagolják - a filmek se kevésbé - a Hugrabug házat, és mindenki csak félős nyusziként hivatkozik a ház tanulóira, itt pedig elég nagy szerepet kapnak Diggory-nak hála. Viszont még mindig éreztem egy pici távolságtartást velük szemben, de ettől függetlenül mindig pozitívan lettek emlegetve.

Akit pedig még nagyon kedveltem, az Krum volt. Lehet az is közre játszott, hogy a filmbeli kinézetű Victort képzeltem el olvasás közben, nem pedig azt a marcona kinézetű, mogorva tekintetű karaktert, akit a könyv emleget. 

De ha már valakit kedvelek, akkor legyen olyan is akit már kevésbé. Ebben a könyvben az idegesítő firkász, Rita Vitrol kapta meg a megtiszteltetést, hogy utálhassam.  Igazi törtető, semmivel és senkivel nem törődő, érzéketlen banya, viszont a karakterének hála tökéletesen bemutatásra kerül, hogy a sajtó mire is képes az emberekkel szemben. Szerencsétlen roxfortiak meg is járják vele a poklot. 

A kedvenc jeleneteim pedig egyértelműen a konyhás jelenetek voltak - persze kivéve a manó rinyát. És ha már a manó rinyánál tartok, ezért is haragszok Hermionéra, aki a manó -jogok elkötelezett védelmezőjévé válik. , és bár a cél nagyon is szép, de  az energiáit inkább más sanyarú sorsú varázslények segítésére is pazarolhatná, például a sárkányokra. 

Ha már Hermione, akkor ott van Ron is, akiből ebből a részben már kijön a féltékeny tinédzser, amitől nem csak ő, de Harry is nagyon idegesítővé válik... Persze azért rájönnek, milyen ostobán is viselkednek... 

Értékelés: 9/10 

Rowling végre meglépte azt, amitől végre kezdenek felnőni a karaktereink, vagyis megöl egy-két szereplőt. Ezáltal pedig rámutat arra, hogy véget ért a gyerekkor, és ennél már csak rosszabb dolgok következhetnek. -A halál és annak fogadtatása nagyon erős jeleneteket szültek, ez a filmben is egy olyan momentum, amit nem bírok ki könnyek nélkül. 

A végjáték az előző kötetekkel szemben mostmár sötét és baljós jövőképet vetít, és már nem boldog izgatottsággal, hanem összeszorult torokkal várjuk ezután a következő eseményeket. 

Idézetek a könyvből: 

Harcolni fogunk. Ki kell törnünk a sátánfajzat méregfogát, mielőtt belénk harap. Dumbledore azt mondja, még van esélyünk. Dumbledore nagy ember. Amíg ő velünk van, nagy baj nem lehet.

Hiába, mi, varázslók nem bírjuk megállni, hogy ne vágjunk fel egymás előtt…

Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.

…lankadatlan éberség, Potter. Lankadatlan éberség!

– Her-mi-o-ne – szótagolta a lány.

– Hermijjóni.

– Így már sokkal jobb – bólintott nevetve Hermione, miután pillantása találkozott Harryével.

Következő bejegyzés:   Leiner Laura: Szent Johanna gimi 6.rész - Ketten