Laura Steven: Minden, csak nem oké

Mindennél jobban szeretem a pizzát; a mindenbe az oxigént is beleértve.

A könyv tartalma: 

A 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…

Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké. 

Véleményem: 

Laura Steven regénye számomra elég érdekesnek hatott. Ahogy ígérte az írónő, minden benne volt a történetben. Volt itt szó online személyiségről, a közösségi média hatásáról, feminizmusról, és még sok más - a mai fiatalokat érintő - témáról. Mindez nagyon keményen, és valóságosan volt ábrázolva az egész történet folyamán. 

Izzy O'Neill utolsó éves a középiskolában, szülei halála óta a nagymamája neveli, erejét meghaladó módon. A nagyi és unokája fantasztikusan megvannak, a nagyi támogató, Izzy-nek pedig van stílusa, személyisége, és két barátja - Ajita, és Danny -,akikkel rendkívül sok időt tölt együtt. 

A lány számára mégis egyértelmű, hogy nem fog tovább tanulni. Csakhogy az egyik tanárja meglát benne egy kis tehetséget, és rábeszéli, hogy nevezzen be egy forgatókönyv író versenyre. 

Úgy néz ki minden jól alakul, még talán Izzy be is pasizik, csak, hogy valaki egy bulin lefényképezte őt, ahogy fiúkkal "kavar", és ha ez nem lenne elég, egy weblapot is csináltak róla, ahol minden szaftos részletet, valóst, és photpshoppal rásegítettet is megosztanak a közönséggel. Kis idő elteltével az oldalnak hatalmas közönsége lesz, és a lány szégyene hamarosan országos médiaszenzációvá válik... A kérdés az, vajon ki áll a lejárató kampány mögött és miért, s vajon kibírja-e a lány ép ésszel ezt a sok mocskot amit rázúdítanak.? 

Számomra kicsit nehéz volt elkezdeni a könyvet, mert a főszereplőnk Izzy, eléggé irritáló személyiségű volt számomra. Persze mind erre rá is játszik, hiszen ő a belevaló csaj, aki mindenütt lazának mutatja magát. Ezt igyekszik jól hozni a regény is, persze sikerült annyira, hogy az olvasó kicsit vonakodjon attól, hogy kötődni kezdjen a narrátorhoz. De ha valaki igazán jól tud történetet mesélni, akkor ezt hamar felejteti is velünk. Bevallom, Laura ezt az akadályt nagyon jól veszi.😉 

Viszont úgy gondolom, hogy az írónőre még egy kicsit ráférne a fejlődés, mert kicsit sokáig tartott Izzy-vel összemelegednem, akiért viszont a regény vége felé már izgultam rendesen. Mert hiába ő a fapofa humorista, akiről láthatólag lepereg minden, van ami még őt is megtudja tépázni. Teljesen hihető, hogy a történtek után, mennyire padlóra kerül, és milyen nehezen tud talpra állni. Eleinte flegma,  és próbálja lazán venni a dolgokat, mert ő nem kér segítséget, aztán mire eljut odáig, hogy rájöjjön, hogy egyedül nem megy, már szinte teljesen együl van a bajban. 

Az események középpontjában tehát a netre kikerült meztelen fotók állnak, és a megbélyegzés, meg ahogy ez Izzy környezete teszi. Természetesen azonnal kiderül, hogy ki az igazi barát, kik azok akik segíteni és támogatni akarnak. 

Ugyanakkor a regény központi kérdése a bosszúpornó, az áldozathibáztatás, a kiközösítés, és a kettős mérce, hogy a lányokat, hírnevüket és megítélésüket mennyire másképp kezeli mindenki, mint a fiúkat. Ezek pedig nagyon is valós dolgok. 

Még szerencse, hogy a regényben túlnyomó részt vannak pozitív karakterek is. Az egyik legjobb dolog például a könyvben Izzy és Ajita barátsága, ahogy kiállnak egymás mellet és támogatják egymást, s közben nem feledkeznek meg arról, hogy a nevetés sok mindenre jó orvosság. 

Izzynek pedig nem csak Ajitával, de a nagymamájával, és az egyik tanárával is hatalmas szerencséje van. De az új ismerősökről is hamar kiderül, mennyire érdemlik meg az energiát. A történtek kezelése megmutatja, ki az, akiben érdemes bízni és bevonni a belső körbe. 

Összességében a Minden, csak nem oké akár száraz tanmese is lehetne, egy napjainkban fontos jelenségről, de szerencsére ez sokkal jobb, és kimondottan érdemes átverekedni magunkat az elején, ahhoz, hogy megértsük a lényeget.

Idézetek a könyvből: 

Szégyen. Furcsa állat, különösen, ha nyilvánosan jelentkezik. Teljesen tehetetlenné teszi az embert. Megfoszt mindentől, amit tudni véltél magadról, arra kényszerít, hogy lényeg legmélyére nézz. Szeretem azt, aki vagyok? Büszke vagyok a döntéseimre? Hogyan lehetnék jobb ember?

És aztán: Hogyan változtathatnám meg a világot – és hogyan változhatnék meg benne én?

Mert végső soron mi az, ami számít? Nem mi, hanem ki. Az emberek, akiket szeretek. És nincs ezzel az égvilágon semmi baj. Ha az emberek többet törődnének azzal, hogy kedvesek, és kevesebbet azzal, hogy sikeresek legyenek, a világ sokkal jobb hely lenne.

Egyetlen pillanat mindent megváltoztathat, és az egész világon nincs ennél félelmetesebb.

Hogyan vagyunk képesek létezni ebben a tudatban? Úgy, hogy tudjuk, milyen törékeny a létünk, milyen bizonytalan dolgoktól függ a boldogságunk? Ha az ember jobban belegondol, teljesen kiakaszthatja a félelem. És most, hogy már belegondoltam, nem tudom elfelejteni, nem tudom meg nem történtté tenni, a gondolat befészkelte magát a tudatomba.

Van úgy, hogy az embernek bele kell állnia bizonyos harcokba, és van úgy, hogy nem.

De tudod, az ember szerethet valamit úgy is, hogy nem szenteli annak az egész életét.

Sajnos ehhez az ajánlóhoz nem jár pdf formátum.